Mikor Caligo felébredt Spike már nem volt mellette, „jellemző” – gondolta. 7 óra körül lehetett,10re beszélték meg a találkát, egyértelmű volt, hogy étel után néz. Valami fiatalra lett volna ma szüksége, ami nem igazán ellenkezik, valami azt súgta erejét ma tartalékolni kellene. Elindult Sunnydale utcáin, megállapította egy elég lapos kisváros. Egy mozi, egy kisebb üzlet Pláza címszó alatt, pár videotéka. A vámpíroknak igazi paradicsom, senki nem vette észre őket, a város mélyen hallgatott a gonosz teremtményeiről. Ha nem beszélünk róla, nem létezik, hányszor látta ezt az emberi reakciót, hányszor bizonyította be az ellenkezőjét, mikor senki sem várta ő akkor termett ott. Ez a hely is ilyen, élvezet lesz elemészteni, ezen elmélkedve vette észre a boszorkányt. Egyedül ment, és hatalmas csomagokat egyensúlyozott, nem messze volt a varázsbolt, Caligo bármibe lefogadta, hogy onnan jött. Közelebb lépett, és onnan nézte, most kéne megölni, ehelyett rá köszönt, a lány hátralépett és leejtett pár dobozt, majd válaszolt:

-         Hatalmas varázsló vagyok, ne gyere közelebb.

-         Nem akartam, honnan veszed, hogy bántani akarlak? – arcán megjelent a fölényes mosoly, de mellette kirajzolódott rá egy másik érzés is, talán gyengédség.

-         Hogy te vámpír vagy…

-         Ezek az előítéletek, kezdem őket nagyon unni. Csak megsúgom, ha bántani akarnálak már nem élnél. Ez nem csak egy betanult, hú de kemény vagyok vámpír szöveg. Beszélgetni szeretnék veled. Kezdjük azzal, mi a neved?

-         Willow.

-         Szóval Willow… - elgondolkodva ejtette ki a nevet -  segítsek? Az esélyeid nagyban nőnek, ha én is viszek pár dobozt, ezekkel kevésbé gyorsan tudok támadni.

-         De azt mondtad, nem akarsz megölni…

-         Csak hogy jobban érezd magad. Biztonságban… - Willow furcsa módon biztonságban érezte magát, tudta, hogy nem támadja meg másik vámpír, amíg Caligo a közelében van. Kicsit morbid volt, hogy Buffy mellett jobban szokott félni, de a vérszívóból valami nagy erő sugárzott, és Willow kénytelen volt bízni benne. Átadott neki pár dobozt, ekkor vette észre Caligo nem is olyan magas, mint hitte, csak egy-két centivel lehetett nála nagyobb.

-         Hova visszük a pakkot?

-         Haza, illetve Buffyékhoz. Hé, te nem azt akarod kinézni, merre lakik a vadász?

-         Sosem venné észre, ha követném, ezenfelül gondolom, a vámpírspiclik is eldalolnák nekem aprópénzért. Kizárólag miattad vagyok itt. – Willow elvörösödött, nem értette, miért van itt vele, de azt érezte, hogy jó így. Már-már természetes volt, ahogy sétáltak egymás mellett.

-         Információt se tudsz belőlem kisajtolni.

-         Nem akarok. Az viszont érdekelne, mi a terved ma estére?

-         Tessék? Rám van írva? – a vámpír felkacagott, a boszorkány meglepődött, hogy ilyen tiszta hangra is képes, de így visszagondolva, a beszéde is szép. Caligo a szemébe nézett:

-         Elég öreg vagyok, hogy felismerjem, ha valaki, nos, olyan, mint én. Most nem arra célzok, hogy gonosz.

-         Honnan tu… felismered. Tényleg volt egy kisebb rohamom… de meggyógyultam.

-         Ebből nem lehet felgyógyulni, a gonoszság a részed lett, ha temeted, akkor is, félj tőle, ő a legnagyobb ellenséged. – ezek a szavak tőle inkább tanácsként, mint fenyegetésként szerepeltek. Willow kicsit elgondolkozott, majd megállt:

-         Ennél nem jöhetsz tovább, és ne kövess.

-         Nem foglak. Mikor láthatlak legközelebb? – Willow eltöprengett, mégis magas? Nem lehetett eldönteni, aztán rájött, túl régóta csendes:

-         Ö, nem is tudom…

-         Majd megkereslek, viszlát Boszorkány! – Willow elindult, mikor hátra nézett Caligot már nem látta, valószínű bemutatott egy nagyon vámpíros eltűnést. Willow rájött nem tudja, mikor kerültek vissza hozzá a csomagok. Megint nekiállta kínozni a lelkiismeret-furdalás, már úgy érezte, ha a vámpírra gondol Buffyékhoz is hűtlen. Most ő a legnagyobb ellenség, de ha annyira vonzó. Ma este, még találkozik a többiekkel, talán megbeszéli velük… nem is lenne fura: Figyeljetek, nem lenne baj, ha én és a főgonoszunk… Ez badarság, semmi nem lehet köztük. Felocsúdott, már el is hagyta a házukat, visszasétált. Átöltözött és elindult a Bronzeba.