Caligo mosolyogva sétált az éjszakában, megismerte a vadászt, aki kisebb falat volt, mint gondolta. Szinte fütyörészett az utcán, de volt valami, ami idegesítette. A boszorkány, a gondolai egy részét már megszokta, ha az ember 374 éves, sok mindent megun, ő így volt a férfiakkal, néha még előfordul, de az idő előre haladtával egyre ritkábban. Szóval az ilyen irányú észrevételek a boszorkánnyal szemben, már-már természetesnek vehetőek, viszont az nem, hogy félt tőle. Jó ez egy kicsit túlzás, Caligo majdnem száz éve nem talált ellenfelet. Előtte se sokat, de a boszorkány megijesztette, túl erős, de nem ez a zavaró, inkább, hogy visszatartja, annál nincs veszélyesebb, egy időzített bomba, s mivel a végtelekig hűséges Buffyhoz, igen kockázatos életben hagyni, de még jó lehet valamire. De hamarosan felkel a nap, kéne szerezni egy alvóhelyet, mielőtt porrá lesz. A temetőben sétálgatott, megállt egy nagyobb kripta előtt, biztosra vette, hogy már foglalt, de nem igazán érdekelte, bement. Azt találta, amit várt, egy másik vámpírt. Az illető nagydarab volt és buta, ráüvöltött:

-         Mit keresel itt te kislány? Talán játszani akarsz Morellel?

-         Nem én ide akarok költözni, gyereket szülni, és boldogan élni még meg nem halunk! – Morel arcán érdekes kifejezés jelent meg:

-         Komolyan?

-         Nem, csak ide akarok költözni, és azután, hogy meghaltál! – látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik, aztán összerakta a képet:

-         Te meg akarsz ölni!

-         Nem feltétlenül, ha akarsz most még elmehetsz…

-         Morel nem hagyja itt a kriptát! Itt marad!

-         Jaj – sóhajtott fel a lány – idegesítő vagy. Akkor most verekszünk?

-         Morel benne lenne valami másban is…

-         Akkor verekszünk – Caligo szinte csüggedten reagált, arra, hogy verekednie kell. A nagydarab vámpír támadott, le akarta taszítani a lábáról a lányt, felszökkent, és rálépett a támadó hátára. Moral elég nagyot esett és fejével eltört egy üveget, ezért ideges is volt, a szétzúzott vérző feje miatt. A következő offenzívája még kevésbé volt értelmes. El akarta kapni a lányt és összeroppantani, de ő máshogy gondolta. A felé futó vámpírt egy fejmagaságba kinyújtott ököllel állította meg, hallotta a reccsenést, amit az orrcsont törése okozott. Caligo kigáncsolta, amikor le akart állni visszarúgta, letört egy széklábat és a lakástulajdonos mellkasába szúrta. Majd körülnézett:

-         Otthon, édes otthon.

Eközben Buffyéknál nagy volt a vita, nem tudták hova tenni a felbukkanó veszélyt. Buffy szerint nappal meg kell keresni, és mindörökre elbánni vele, Giles miután elmesélték neki a történetet úgy vélekedett, nem lenne jó ötlet támadni, nagyon erősnek tűnik. Xander szerint, csak egy átlagos bunkó, nagyszájú vámpír, és ezzel Anya is egyetértett. Willow túl hallgatag volt, egyfolytában a vámpírra gondolt, illetve emiatt való lelkiismeret furdalásra, még csak 4 hónapja halt meg Tara, nem gondolhat más lányra, főleg ha az illető egy halott! A vita pedig tovább zajlott, Buffy már komolyan veszekedett Gilesszel:

-         Képes vagyok legyőzni őt!

-         Akkor miért nem rögtön este megyünk? Vagy jobbat mondok, miért megyünk együtt, menj csak te, mondjuk fegyvertelenül!

-         Giles, ne csinálja már! Nem várhatunk itt, amíg sereget toboroz, elég határozott volt, hogy kövessék a barmok!

-         Szerintem is meg kéne támadni… azt mondta vesztes vagyok!

-         Xander, ez egy apróság ahhoz képest, hogy játszva legyőzte Buffyt.

-         Nem annyira játszva, kicsit meg is izzadt. – sértődött meg a vadász

-         Nézzünk szembe a tényekkel, kell egy terv! – szögezte le Giles

-         Az a tervem, hogy nappal megtámadom, és a szívébe szúrok egy karót. Kinek van jobb ötlete?

-         Nekem lenne… - szólalt meg végre Willow

-         Ezeknél csak jobb lehet – jutott szóhoz Anya is

-         Akar valamit, különben megölt volna – Buffy szólni akart, de Willow folytatta – megtehette volna, de nem tette. Nem egy egyszerű vámpír, mindannyian tudjuk, nyomozni kell, megkérdezni Spikeot, mindent elő keríteni róla. Ha nincs más választás idehívni Faith-t, de nem letámadni, az öngyilkosság lenne.

-         Willownak igaza van – bólintott Xander is

-         Nincs, meg tudom ölni simán! – ellenkezett Buffy

-         Nem tudod – csóválta a fejét Giles – és én, mint az őrződ nem engedem, hogy érte menj!

-         Nem vagy az őrzőm, csak egy öregember vagy! – kiáltotta Buffy, és kiment az ajtón.

-         Nem kéne utána menni? – aggódott Willow

-         Már kell fel a nap, biztonságban van. – mondta Xander

-         Én is remélem – suttogta Willow, ki tudja kire célozva…