konyhába.
-Willow, figyelj rám, ne ,ne sírj, tudom, hogy nem akartad bántani Buffyt,
és tudom, hogy Dawnt se akartad megkarmolni, ez a varázslat miatt
van, tudod az átok, emlékszel, ugye? -kérdezte Giles a rémült lányt.
-Igen ,persze ,hogy emlékszem, nem vagyok amnéziás .Te is azt
gondolod rólam, hogy hülye vagyok?! Te mocskos...-kezdte, ám hirtelen
észhez térve lehalkította hangját -Jaj, Giles nem akartam.
-Tudom, ez is az átok miatt van, egyre jobban kezd elhatalmasodni
felettetek, Willow rajtad hat a legkevésbé ,a többiek már csak ritkán
térnek vissza a saját énjükhöz, te még tudod kontrollálni magad. Figyelj
rám, le kell venni az átkot mindenkiről. Még most, amíg nem történik
jóvátehetetlen. Figyelsz rám, Willow? Tehát, Faith most kordában tartja
a többieket, most kimegyünk és...figyelsz Will? Tehát kimegyünk, és
nagyon erősnek kell lenned, bárki bármit mond nem hatalmasodhat el
feletted a másik éned, koncentrálnod kell és gyorsan le kell venned
mindenkiről az átkot. Ha megvagy, akkor Dawn rólad is leveszi, mert
magadtól nem távolíthatsz gonosz varázslatot. Értesz? Mehetünk?
Willow bólintott és együtt visszaindultak a  szobába. Ahogy beléptek
Dawn felugrott és tajtékzó dühvel akart a lányhoz rohanni, ám Faith
nagy lélegzetet vett és egy óriási pofont kevert le neki. Dawn rögtön
visszaült a helyére, s a vadász bocsánatkérő szemekkel csóválta fejét.
-Én igazán nem akartam, de nem szabadna ilyen rossz kislánynak
lenned. Ha szeretet van, akkor minden rendben, érted, kislány?
Willow erősen ökölbe szorította kezeit, ébredezett benne a vágy, hogy
Dawnt egy suhintással kirepítse az ablakon, hirtelen felemelte kezét, és
már suhintott is ,ám félúton megállt ,s vöröslő szemekkel a szoba
közepére lépett.
-Bennük a rosszat szítod, ébreszted a belül nyugvót, távozz innen
gonosz átok!
A többiek mintha mély álomból ébrednének néztek körül a szobában,
mindenki emlékezett a történtekre, de még olyan közeli volt, még féltek,
talán még nem múlt el, ám Faith felkiáltott.
-Végre!Uh, hányinger mi volt itt tegnap, soha többet nem megyek
veletek kirándulni!
Megkönnyebbülten sóhajtottak fel, igen ez már a régi Faith, akkor
helyreállt a rend.
Ám ekkor Willow Faithnek támadt.
-Mégis ki kérte, hogy gyere velünk, te szadista gyilkos?! Most mereszted
a szemed?! Az vagy, egy közönséges gyilkos! Rohad...–támadt Will
Faithnek, akit mielőtt megszólalhatott volna, Buffy türelemre intett.
Willow meggyötört arccal nézett Gilesra, aki rögtön Dawnhoz fordult.
-Rajtad a sor. Willow-ról is le kell venni az átkot, képes vagy rá,
emlékszel nem is olyan régen beszéltünk erről ott kinn a dombon.
-Tudom, tudom, menni fog.- válaszolta türelmetlenül Dawn.
Willow elé állt, egyik kezét a lány homlokára tette, erősen koncentrált,
halkan mormolta varázsszavait, majd leeresztette kezét, és mosolyogva
Giles felé fordult. Egy szót sem szóltak ,sem Willow, sem Dawn.
Mindketten elindultak, Willow fel az emeletre vezető lépcsőn, Dawn
pedig a konyha felé.
Dawn csak a válla felett szólt vissza Buffynak.
-Ha már úgyis vége ennek az őrületnek, elmosogatok, mert senkinek
nem jutott eszébe.-s mosolyogva lépett a mosogatóhoz.
Buffy elgondolkozva ült a kanapén, maga lé bámulva töprengett, fel se
rezzent arra a ritka eseményre, hogy Dawn mosogat, pedig ezt mindig
Willow szokta csinálni, mindenki helyett dolgozik.
Faith elégedetten ült az egyik fotelben, hirtelen Xander állt meg
mellette, s csábítónak szánt pillantással jelentette ki.
-Szóval Lassie. Esetleg, ha gondolod...én is szeretem a Lassiet,
sírhatnánk együtt.
-Xander. Ha ezt viccnek szántad, akkor többet nem akarom hallani, de
ha nem-s itt Faith mélyen a fiú szemébe nézett-akkor nagyon gyorsan
fuss, adok 10 perc előnyt.
Végre nevetés tört ki a kis csapatban, még Buffy is elmosolyodott, ám
ekkor két hatalmas sikoly hallatszott. Az egyik az emeletről jött Willow-
tól , a másik pedig a konyhából