A forgatókönyv napok óta ugyan az minden este. Mikor lemegy a nap Buffy elindul járőrözni, de valami a belsőjében már akkor azt a pillanatot várja mikor kilép a  Summers ház ajtaján. Körüljárja a temetőket, de nem tud igazán összpontosítani. Az otthon felgyülemlő feszültséget nem engedi ki magából. A lábai sebesen viszik tovább egyik sírhelyről a másikra. A csendben szinte hallani lehet egyre hevesebben verő szive dobogását, ahogy közelebb és közelebb érzi magához az ismerős kriptát. A temető zöld füve csendben tűri, hogy Buffy eltapossa friss hajtásait. Már látja a kőépítményt. Felmegy a lépcsőn és az ajtó előtt megáll. Kicsit habozik, majd mielőtt egyet is koppinthatna az ajtón, az kinyílik előtte és egy férfi körvonalai bontakozódnak ki Buffy előtt. Egy jól edzett, szőke hajú, széles arccsontú és a szemében különös, huncut fénnyel égő vámpír. Buffy akaratlanul is elmosolyodik. Belép az ajtón és a vámpír azonnal meg is csókolja. Nem kellenek szavak. Így is szinte izzik körülöttük a levegő. Buffyt elkapja a hév. Nem mer tiltakozni, igazából nem is akar. Az események gyorsan folytatódnak. A lány már csak arra eszmél fel, hogy egy ágyban fekszik, vörös selyempárnák között és Spike meleg levegőt liheg a fülébe.

 Pihennek. Kimerítő dolog az éjszakai élet. Egymás mellett fekszenek és nézik a plafont, közben halkan szuszognak. Buffy oldalra fordítja a fejét és ránéz a férfira. Sokáig figyeli a rezzenéstelen arcot. Közelebb bújik Spike- hoz és a vállára fekteti a fejét. Mosolyogva simogatja a vámpír mellkasát. Egy régi érzés kerítette hatalmába. Nyugalom….régen nem érezte magát ilyen nyugodtnak.

 -Köszönöm Spike!