Eközben Angel a szórakozóhelyeket járta, de sehol nem találta a párocskát. Ezután a temetőben a kripták felé vette az útját. Kicsit bizarrnak tartotta, de mégis megkockáztatta azt a tényt, hogy Spike kriptalakó, Buffy pedig szintén szereti a kriptákat. Bár elképzelni nem tudta őket… Nem is kellett hiszen nem olyan messze tőle meglátott egy kergetőző vihorászó párt. A törékeny lány szélsebesen futott ahogyan a férfi is utána. A falhoz szorította a lányt és hevesen csókolózni kezdtek, majd felkapta az ölébe és egyenesen “bekeringőztek” a csinos és nagynak látszó kriptába, majd magukra csukták az ajtót.

-Nagyszerű, ezt miért nekem kell? - motyogott magában Angel. Majd lassú megfontolt lépteivel tovább ment a kripta felé. És tovább motyogott: Csak egy csók.

Odabent forrósodott a hangulat. Csókot csók követett, majd Spike egy kőkoporsóra ültette Buffyt. Majd lassan magához szorította és együtt dőltek rá a kő tetejére.

-Spike, akarlak! - suttogta a vadász a szőke vámpír fülébe. -Mondd, mondd, hogy kellek!

-Kellesz! - ismételte a vámpír mély hangján suttogva. Ezzel végigsimította a lány mézszínű haját, majd keze combjára vándorolt. Teljesen elvesztették a fejüket. Már nem tudták megtartani hol a határ. Lehet hogy az átok volt az oka, vagy a kripta. De ez több volt annál. Valóban vágytak egymásra. Átok és varázslat nélkül. Kívánták egymást azóta, mióta utoljára együtt voltak.

Úgy érezték mint akkor. Gyönyör, szenvedély, izgalom, veszély, vágy, izzott bennük minden. Tudták, hogy ezt nem szabad, de mégis muszáj volt.

-Spike, nem lehet! - mondta Buffy halkan.

-De igen! Lehet! Akarlak!

-Veszélyes!

-Mindig veszélyes! Kellesz Buffy!

-Akarlak Spike!

Ekkor egy nagy dübbenés hallatszott, Angel odaért a kriptához, és minden kopogás nélkül berontott.

-Ennyi volt gyerekek, vége a játé… - itt végre jobban megnézte hogy mit is csinálnak. Gondolta hogy heves csókolózás és miegyéb, de hogy eddig elmennek, azt nem. De ezt már Spike sem hagyta szó nélkül:

-Angelus, nem tanultál meg 200 év alatt kopogni?

-Egy kriptába? Minek? Itt általában nem szólnak vissza hogy szabad…

-A humoráról híres Angel. Nem gondoltál rá, hogy elmész parodistának? - a két vámpír egymással szemben állt, támadásra készen.

-Kéne hozzá egy segéd. Valaki aki rohangál utánam mint egy kiskutya. Áh, ez te lennél, nemde?

Ezt már Spike sem tűrte tovább, támadott. A két vámpír nem egyszerűen küzdött egymással, szinte életre ment a harc. (bár már nem éltek)

Akár a régi időkben. Mikor együtt volt a csapat, mégis mindig egymás ellen.

Buffy felugrott és közéjük állt.

-Állj!

-Buffy, ebbe ne avatkozz bele, ez kettőnk dolga. - mondta Angel teljesen diplomatikusan.

-Buffy drágám - törölte meg Spike vérző orrát. Majd egy mozdulattal magához rántotta a lányt és szorosan magához ölelte, megcsókolta, amit a lány is élvezett. Ekkor Angelnek eszébe jutott hogy a csók megtöri a varázslatot. De szinte lehetetlen volt hozzáférnie Buffyhoz, főleg Spike karjaiban. Spike elengedte Buffy:

-És most had öljem meg ezt a nagy macsót!

-De drágám, ő már halott, nem? - nézett Buffy csillogó szemekkel Spikera.

-Alkut ajánlok - vágott közbe Angel. - Elmegyek, és azt csinálok amit csak akartok, ha kaphatok egy csókot a vadásztól.

-Azt már nem! - vágta rá Spike.

-Akkor pedig megküzdünk, és lehet hogy nem te nyersz! Ez csak egy csók.

-Csak egy csók… - fogta meg Buffy Spike vállát hátulról. - És utána itt hagy minket!

-Egy csók… - mondta utána Spike - Egy rövid… csók! - hangsúlyozta ki!

-Ahogy akarod! - egyezett bele a másik vámpír, majd odalépett Buffyhoz és megcsókolta, de a szőke vámpír elrántotta tőle még mielőtt elkezdték volna élvezni is.

-Ennyi! És most… ott az ajtó - mondta ingerülten Spike.

-De… ez hogy lehet?

-Micsoda? - kérdezett vissza a vadász. De Angel nem várta meg amíg kidobják, magától elindult, egyenesen vissza Willowékhoz.

Idegesen, elszántan, és kissé úgy mint egy őrült, rúgta be az ajtót ami “visszaütött”.

-Behívnátok? - kérdezte (üvöltötte) idegesen.

-Gyere be… - kiáltotta oda Anya aki éppen az ajtó előtt szaladt el egy palacsintasütővel. Vagyis még mindig azzal a palacsintasütővel… - megállj te! Azt hiszed elfuthatsz? - kiabálta Xander után.

-És Buffyék? - kérdezte Willow meglepődötten.

-Megcsókoltam

-És?

-És nem hatott!

-Mi az hogy nem hatott?

-Megcsókoltam, és nem hatott.

-Ajjaj - mondta kétségbeesetten Willow.

-És most? - kérdezte Faith, két mondat között amikor nem Robinnal veszekedett, hogy miért jött utána.

-Most azt hiszem megpróbálkozunk mágiával… Tara segítenél?

-Persze. - mondta a lány kedvesen mosolyogva, mire Kennedy egy fintort vágott.

-Giles, segítene egy kicsit?

-Oh, igen. - ezzel mindhárman bevonultak tanácskozást tartani a konyhába.

-És velük mi lesz? - kérdezte Faith a többiektől Dawnra és Andrew-ra nézve.

Mindenki hallgatott. Nem tudták, hogy mit lehetne kezdeni a “szerelmes” párral.

Indulásra készen “begyűjtötték” végre Anyaát és Xandert is akik egész úton vitatkoztak azon, hogy Xander Kennedyvel csókolózott, bár Anyaról nem esett szó, hogy rámászott a volt könyvtárosra. Hosszas séta után végre odaértek ahhoz a kriptához amiben Buffyék voltak.

Odabent izzott a levegő. Buffyék most már tovább jutottak, mint ezelőtt. Túl simogatáson és becézgetésen…

Ezúttal Willow rontott rájuk, mint szétválasztójuk fő szereplője. Nem foglalkozott azzal, hogy ott feküdtek félmeztelenül, ki kellett használnia a meglepetés pillanatát, hogy szét tudja őket választani. Szét, kiáltotta el magát, majd két kezével a két fal felé intett mire Spike és a vadász a falhoz vágódtak egymással szemben, mint két mágnes, mikor taszítja egymást.

Ekkor jött Angel aki odament Buffyhoz és ismét a csókkal próbálkozott, ezúttal kicsit hosszabban. Ekkor valaki megfogta hátulról a vállát és behúzott neki.

-Ajjaj - nyögött fel Willow.

Szerencsére a csók hatott, bár nem olyan gyorsan. Viszont Willow erejével történt valami. Ezért is rontott Spike a másik vámpírra.

-Mi történt? - kérdezte szinte egyszerre aggódva Willtől Tara, Kennedy és persze Giles is. És Buffy is, de ő inkább azért mert nem tudta mi történt. Szinte egy szál semmiben állt egy kripta közepén, miközben Spike Angelnek szabadkozik Angel pedig Spikera ordibál.

-Mennyünk haza - mondta Giles komolyan - sok mindent  kell kiderítenünk!