Buffyt a ma éjszaka is Angel lakásában érte, nagyon szerette a férfit, de nem azért volt a lakásban, mint a normális 17 éves lányok. Nekik nem volt szabad, nekik soha… Angel a zuhany alatt állt, Buffy elfordult, túl nagy kísértés lett volna, ha látja. Csak tanulni maradt nála, ki tudhatná jobban a történelmet, mint aki megélte. Angel, kimászott a fürdőkabinból, elvörösödött mikor észrevette Buffyt, bár szemérmesen magára tekert törölköző sokat takart, mindketten úgy érzeték nem eleget. Buffy halkan megszólalt:

-         Kimegyek amíg felöltözöl…

-         Azt hiszem, ez lenne a legjobb ötlet. – Buffy bólintott, az ajtó fele menet elment a vámpír mellett, érezte, milyen jó az illata, hatalmas önfegyelme kellett hozzá, hogy ne csókolja meg. Jól esett neki ez a kis friss levegő, főleg hogy hideg volt. Le kellett nyugodni, csak tanulni jött, eszébe sem jutott, hogy esetleg…

-         Most már bejöhetsz, van rajtam ruha.

-         Pompás, hogy állsz a történelemmel?

-         Hát, 1722 óta sok mindent máshogy írnak, de azt hiszem, megbirkózok vele.

-         A Függetlenségi háborút kéne megtanulnom, de nincsenek jegyzeteim, aznap délelőtt éppen egy adag vámpírt üldöztem a csatornába, de a tanár ezt nem biztos, hogy elfogadja, és anyám se szereti, ha egyest kapok.

-         Segítek, de nem alhatsz itt.

-         Hagynál későn hazamenni egyedül? – mosolygott Buffy, majd feltűnt neki, hogy túl kihívó – bocsánat, nagylány vagyok már. – „nem is tudod mennyire”- gondolta Angel.

-         Akkor kezdjük – és nekiállt mesélni, mint aki a kandalló előtt ülő unokáinak ad elő egy gyönyörű történetet, mintha egy forrás több ezer éve a föld alatt értékesedett vize törne a felszínre, mintha egy textil szakadna el, és a benne rejtező arany a padlóra ömlene. Buffy áhítattal hallgatta a mesét, fel se fogva, hogy holnap ebből dolgozatot fog írni, szóval jegyzetelni kéne. Angelnek feltűnt:

-         Buffy, nem kéne, leírnod, amit mondok?

-         DE, le kéne, de nem megy, annyira jó hallgatni téged. Csak hallgatni semmi mást – hatalmasat ásított – kezdek álmosodni, azt hiszem, majd holnap.

-         De holnap írjátok a dolgozatot, nem?

-         Attól még végig mondhatnád, vagy hallottál arról a módszerről, hogy alvás közben az ember jobban tanul.

-         Nagyon lusta lehetett, aki kitalálta.

-         Szóval alszom, és te mesélsz, holnap meg olyan leszek, mint aki hetekig tanult rá.

-         Mindent megteszel, hogy itt maradj éjszakára? – de Angel szája szélén, már mosoly látszott.

-         Dehogy – befészkelt magát Angel ölébe – csak hogy jobban halljam – Angel ügyetlenül a vállára tette a kezét, és mesélt tovább. Mikor elhallgatott, Buffy felemelte a fejét, ajkaik találkoztak, mert találkozniuk kellett, mindketten, hatalmas erőfeszítést tettek, hogy ne fajuljon el.

-         Ezt nem kéne! – Angel felállt és az ajtóhoz sétált, kitárta, és intett Buffynak, hogy menjen el.

-         Szeretlek. – Angel szomorú barna szeme, árnyalatokkal lett sötétebb, majd lehunyta, tokra száraz volt, szemei, mint a pergamen:

-         Szenteltvizet innék, napoznék érted, keresztre feszülnék, ha erre lenne szükség csk ahhoz, hogy magamhoz ölelhesselek. Buffy, eltépném a lelkem és neked adnám a darabjait, hogy vigyázz rá, hisz már régóta a tied.

-         De te vámpír vagy én meg vadász.

-         Ha ilyen egyszerű lenne, egyszer már megszegtük a szabályt. – fájdalmas mosolyt csalt arcára az emlékezet.

-         Majdnem belehaltál…

-         De gyönyörű volt. – Buffy közelebb lépett, Angel átkarolta a derekát, megcsókolta, testük gyorsan forrott fel, Buffy Angel hajába túrt, még vizes volt a zuhanytól. Buffy esze tért vissza előbb:

-         Mindent szabályt csak egyszer lehet megszegni – letört egy darab fát, szinte játékosan Angel mellkasának szegezte – te vámpír és én vadász, ez egy karó. – hangja megcsuklott, Angel meg akarta ölelni, Buffy elfutott. Angel az ajtóba lépett, az elejtett karót felvette, ő is a mellkasának szegezte:

-         Talán csak ez segítene – behunyta a szemét, majd leejtette a karót, és visszament a lakásba, Buffy otthagyott tankönyvét megszagolta és az asztalra helyezte, tudta reggel úgyis eljön érte a szerelme, a vadász.