Ha két (gonosz) természetfeletti lény szövetséget köt, az a világ számára soha nem jelenthet jót....

A napsugarak már nagyon erőtlenül küzdöttek az éjszaka ellen.A sötétség lassan rátelepedett a városra. Sunnydale-ben ilyenkor már mindenki otthon van,aki mégsem,az igyekszik haza. Sietnek,hogy minél előbb együtt legyenek a szeretteikkel.Otthon,biztonságban.

A nap feladta a küzdelmet,lebukott a dombok mögé.
Megkezdődött a sötétség teremtményeinek ideje...

-Annyira utálom a nappalt. A nappal a legrosszabb. Nincs játék,semmi izgalom...CSAK UNALOM!-kiáltotta az utolsó szavakat egy vörös vámpírlány,és megütött egy szobrot,ami eltört.
-Igazad van,Úrnőnk!-válaszolták mögötte az élőhalottak.
-Áhh,ti is unalmasok vagytok!Szánalmas kis férgek...
-Igazad van,Úrnőnk!
Willow unottan megforgatta a szemeit.-Menjünk játszani!
A vámpírok élükön Willow-val,elindultak vadászni.
Az egyik vámpír mellé lépett.
-Úrnőm,gonosz erőket érzek.
-És mi a milyen erőkat szolgálunk,te idióta?!?!
-Gonosz erőket!Én csak egy nagyobb erőt érz...
-Mit érzel,Kurt??!
-Egy nagyobb,egy gonoszabb e..
-Nálam nagyobb erőt?
-Igen,azt mondják egy boszorkány.
Will szembe fordult a vámpírral.-Egy boszorkány?-kérdezte gúnyosan.
-Igen,Úrnőm,ő nálad erősebb és...
Nem volt alkalma befejezni,ugyanis a vámpírlány egy egyszerű mozdulattal...lerúgta a fejét.
-Nálam nem lehet erősebb egy hülye kis ceruzapörgető!-mondta a porhalmaznak. A mögötte jövő vámpírok megrendültek. Will rájuk nézett.-Szóval,ki itt a legerősebb?
-Te,Úrnőnk!-felelték engedelmesen.
Willow élvezte,hogy tisztelik.
Nem kötötte a vámpírok orrára, de azt az erőt ő is érezte.Ez csak indok volt h megölje a vámpírt. És azt is tudta kitől származik az erő...Tőle. Vagyis....a kis lánykától,aki dühös lett. Elmosolyodott.-Tudtam,találkozunk mi még ezen az ösvényen!
Willow a város felé indult. A vámpírok zúgolódni kezdtek.
-Mi bajotok van?-kérdezte Will.
-Úrnőnk,nem szoktunk erre jönni. Itt a Vadász,miért jövünk erre?
-Arra mentek amerre mondom nektek!
-Mi van,ha nem?
-Tessék?-fordult szembe a vámpírokkal Willow.
-Mi van akkor ha meguntuk a parancsolgatásod?
Willow és a vámpír harcolni kezdtek.A lány került ki győztesen,a másikból csak egy rakás hamu maradt.
- Ez most miért volt jó? Olyan nehezen tanultok! Unlak titeket...
-Ezen könnyen segíthetek.-szólalt meg valaki vámpírWillow mögött.Egy szempillantás múlva már csak egy rakás hamut kavart a szél ott,ahol az előbb még vámpírok álltak.Ordításuk,a hamuval együtt eltűnt az éjszakában...
A vámpírleány hátrafordult és elmosolyodott. Mögötte ugyanis egy feketehajú,sötét szemű lány állt.
-Téged kereslek,hugi.
-Igen?
-Összekéne fognunk,nem gondolod?
-Nem vagyok  a hugod.
-Igazad van. Egyek vagyunk. Te én vagy. Én pedig te.
-Én nem vagyok vámpír.
-Én pedig nem vagyok boszorkány.
DarkWillow elmosolyodott.
VámpírWillow felé nyújtotta a kezét.
-Elpusztítjuk a világot?-kérdezte.
DarkWillow gondolkozott egy pillanatig,majd megfogta másik énje kezét.
-El.