Buffy és Faith egy este együtt mentek vadászkörútra. Egész úton nem szóltak egymáshoz. Egyszerűen nem találtak közös témát. Míg Buffy gondolatai folyton Angel fele jártak, addig Faithé egyfolytában a pasik körül, úgy általánosságban. És mivel elég sok különbség volt egy és sok pasi között, így valahogy a vadászat fortélyain kívül nem kértek a másiktól tanácsot.

A temetőben sétáltak már, amikor Buffy meglátott egy alakot befutni egy kriptába.

-Gyere! - mondta Faith-nek és már el is kezdett futni. A másik vadász a nyomában megkérdezte:

-Vámpír?

-Nem tudom.

-Akkor derítsük ki! - vágta rá Faith, és el is indult volna, ha a másik lány nem tartja vissza. - Mi van?

-Várj! Tudod, terv, ilyesmi…

-Nem kell terv!

-Akár többen is lehetnek odabent!

-Hát ez az. Akár áldozatok is lehetnek odabent. - A vadász elindult a kripta felé, Buffy szorosan a nyomában.

-Faith, ne csináld! Én nem megyek be!

Már majdnem az ajtónál voltak amikor a barna lány hírtelen megfordult.

-Ha nem akarnád, már nem lennél itt! - Buffy elgondolkozott. Volt abban valami igazság amit Faith mondott. Ő is akarta, vonzotta a veszély. Így hát nem volt mit tennie a másik vadásszal tartott.

Együtt törték be az ajtót. De nagy meglepetésükre senki sem volt bent. Vagyis senkit sem láttak.

-Hová tűnt? - kérdezte Buffy.

-Ez gyanús!

-Biztosan lement egy csatornába. Mennyünk innen, nincs itt senki.

-Mennyünk!

Megfordultak, de a kivezető utat három vámpír állta el.

-Mégis lesz ma este valami!? - kérdezte Faith a másik vadászra mosolyogva.

-Legyünk túl rajta! - válaszolta unottan Buffy. De nem vették észre hogy ekkor már körbekerítették őket. Egyszer csak Buffy mellől eltűnt Faith, majd mint akinél a redőnyt húzták le, nem látott semmit. Bekötötték a szemét, és úgy vitték valahova. Hallotta a csatorna vizének locsogását ahogy mentek benne. Ezután felfelé vitték őket, majd lerakták egy hideg kőre. Egy ajtócsapódás hallatszott, majd a “szoba” elnémult. Buffy kioldozta a kezét, és levette a szeméről a kendőt. Egy hatalmas labirintus közepe szerű helyiségben voltak. A “szobából” 5 ajtó nyílott különböző folyosókra. A vadász körbenézett, de nem látott senkit. Elkezdte Faith nevét kiabálni, de ő nem reagált. Majd egyszer egy halk hang, mintha suttogott volna megszólalt:

-Itt vagyok! Bent a koporsóban…

Buffy odarohant az egyetlen koporsóhoz ami ott volt és eltolta a fedelét.

-Jól vagy?

-Jól leütött ez a szemét, de túlélem. Te jól vagy?

-Nem, nem szeretem a labirintusokat!

-Labirintus?

-Nézz körül 5 ajtó… hosszú folyosó, és nem csatorna.

-Induljunk.

-Nem megyek sehová.

-Akkor maradsz, de én megyek!

-Ne! - kiabált utána Buffy - Ne hagyj itt. És ha visszajönnek? Ők biztosan jobban ismerik ezt a helyet mint mi!

-Én nem maradok itt!

-Akkor merre induljunk?

-Nem tudom. Gyere - intett neki oda, majd elindult az egyik ajtó felé.

-Miért erre?

-Ecc pecc kimehetsz,

ide te meg nem jöhetsz,

tiltott mögött jutalom,

itt az ajtó de hol a nyugalom?

Csak egyen mehetsz át,

az ez lesz, s megtalálod a mát! - Faith ritmusra körbemutatta az ajtókat. A versike végére arra az ajtóra mutatott, amerre elindult. - Ez egyszerű. Gyere.

-De ez csak egy versike. Ha…

-Buffy, én sem tudom merre menjünk. Csak el innen!

Ezzel elindultak a hosszú folyosón. Sehol egy elágazás, sehol egy ajtó. Nagyon hosszú ideig csak mentek egyenesen, mikor végre egy elágazásig jutottak.

-És most? Jön a versike? - szólt Buffy ingerülten.

-Most balra!

-Miért?

-Nem tudom.

Buffy nem kérdezett vissza. Valahogy máris úgy érezte, hogy túl sokat beszéltek. De akkor is azért, mert nem értettek egyet. Furának tartotta Faith-t, és emellett szólt nagyon sok érv is. Egy fura csaj. Ezért nem is kérdezett vissza. Úgyis mindenre tud valamit mondani. Ismét nagyon sokáig mentek egyenesen mikor egyszer csak beszakadt alattuk a talaj. Kisebb zuhanás után egy sötét nagyon poros helyen landoltak:

-A francba! - kiabált Faith

-Mi jön még?

-Azt hiszem semmi - nézett körül a vadász. - Innen nincs tovább út!

-Nagyon jó! Látod ez is miattad van!

-Miért?

-Te mondtad hogy erre jöjjünk!

-És ki erőszakolta azt hogy velem gyere?

Buffy elhallgatott majd leült az egyik sarokban. Faith is csöndben maradt, majd a vele szembelévő sarokba ült le.

-Mire gondolsz? - törte meg egyszer csak a csendet a szőke vadász.

-Az első csókomra. - Buffy nem bírta ki, elkezdett nevetni.

-Mi?

-Az első csók. Tudod, meghitt hangulat, egy gyönyörű pillanat és a pasi rád néz, a szemedbe fúrja tekintetét, és szenvedélyesen megcsókol, a lábad fellibben… a mesékben - tette hozzá végül.

-Mert neked milyen volt az első csók? - kérdezte Buffy furán nézve rá.

-Előbb te meséld, aztán én.

-Hát legyen. Együtt voltunk egy vadászaton, és…

-Csak azt ne mond, hogy Angellel volt az első közös csókod!

-De igen… Akkor most folytathatom?

-Persze - vigyorgott Faith.

-Tehát együtt vadásztunk, de sehol nem volt senki, és beszélgettünk. Aztán hírtelen nekilökött egy falnak és megcsókolt.

-Ennyi?

-Mert? A tied talán izgalmasabb? - kérdezte sértődötten.

-Azt nem mondanám. - nevetett Faith. - De hogy soha nem felejtem el, az is biztos.

-Mi történt?

- Volt egy srác a suliban. Persze mindenki oda volt érte, én is. Egy este vadászni voltam, és bementem egy sikátorba, ahonnan hangok jöttek. Két vámpír egy fiút próbált elkapni. A fiú ő volt, és én megvédtem.

-És?

-És aztán azt mondta: “köszi” és elindult az utca felé…

-Még egy ilyen tahót.

-Hát igen. Most már én is belátom, hogy még egy ilyen tahót, de akkor… szerelmes voltam, oda voltam érte, ezért fogtam magam utána mentem, hozzálöktem a falhoz és megcsókoltam.

-Te jó ég! - nevetett fel Buffy. - És a srác?

-Visszacsókolt. Azt mondta, hogy állati jól csókolok, és elment. Másnap az új barátnőjével smároltak a suliban.

-Akkor már tudom, hogy honnan van ez a “a pasi csak egyszer használatos” mondtatod.

-Hát igen. Eléggé levert voltam. És ha nem kell idejönnöm, akkor ő lett volna a következő, akit megölök, de… -itt elhallgatott.

-Mi az?

-Egy ajtó - ugrott fel Faith.

-Hol?

-Éppen ott ültél mellette!

-Vajon hová visz?

-Nem mindegy? Mennyünk!

Az ajtó a szabadba vezetett. Pontosabban abba a kriptába, ahol elkapták őket. Már világos volt.

-Este egy kis segítséggel jöjjünk vissza! - ajánlotta Buffy.

-Egyetértek! - mondta a másik vadász, és elindultak haza.