Már olyan régen nem élek

Miért kell, hogy létezzek?

Bűnös vagyok, nincs jövőm

Nincs nekem olyan: öröm

Hullik a hó

A finom, fehér pelyhek

Megülnek sötét hajamon

Nem illik hozzám, vámpír vagyok

Sosem feledem azt amit tettem

Megkínzottak arca ég bennem

Metsző sikolyok, könnycseppek

Nem szabadulhatok, rettegek

Hullik a hó

Eltakarja a napot

Talán a világ üzen:

„Már nem haragszom”

Talán, de nem kellek a világnak

Még mindig éji száműzött vagyok

A gonosz, démoni árva

Még mindig más vérét rablom

De hullik a hó

Én is összehúzom magamon a kabátot

Én is az emberek útján járok

Rám is mosolyog a karácsony

Kézenfogva a lánnyal, akit szeretek

Aki gyermeki álmokkal viszontszeret

De vele lennem túl veszélyes

És önző – azt hiszem, elmegyek

Hullik a hó

Betemeti a poros utakat

Megül a fák gyenge lombján

Talán betemeti a múltamat

Jóvá sose tehetem – hogy is gondolom

De segíthetek, megpróbálhatom

S ha nem szerethetek senkit

Hát szeretek majd mindenkit

De most hullik a hó

Gyönyörű békésen

És én a lánnyal sétálok

Akit szeretek.