-         Szóval mi is a problémája, amiért idejött? – ez a mondta egy pszichológustól hangzott el, ahova Buffy belépett, régóta el akart jönni, de a sok halott ölés miatt csak most volt rá ideje.

-         A legnagyobb baj talán, hogy Dawnt jobban szerették a szüleim…

-         Gyakran érzik úgy az idősebb testvérek, hogy a húgukat jobban elismerik a szülők.

-         Nem, Dawn nem a testvérem, hanem egy energiaburok, aki bármikor elpusztíthatja a földet.

-         Értem – az orvos arcán egy jaj, ez hosszabb lesz mint gondoltam tekintet jelent meg – ezen felül?

-         Meghalt a barátom! Pedig mindig szerettem…

-         Igen, egy szerelem halála nagy megrázkódtatás. Mikor történt ez?

-         Olyan 200 éve, de annyira jó volt hozzá bújni…

-         Tudja, mi az a nekrofilia?

-         Én ne tudnám… Kettő halott barátom is volt, de miután megmentették a világot, mindketten megléptek, hiába ilyenek a fiúk… Lehet Willow jobban járt!

-         Ő egy nagyon jó barátnője igaz? – Buffy bólintott – és ha jól tudom, az említett lány leszbikus is? – újabb helyeslés – Sosem gondolt rá – torok köszörülés – máshogy?

-         Willowra? Maga viccel? Mindig félnék, hogy megritkítja a memóriám, vagy rájön az ötperc és kiszipolyozza az energiáim. Esetleg el akarja újra pusztítani az univerzumot, mert nincs jó kedve. Nem, és egyébként is egy LÁNY!

-         De úgy gondoltam a rosszul sikerült kapcsolatok miatt…

-         Nem csak rosszul sikerültek vannak, ott volt Riley is, akivel boldog voltam.

-         Miért lett vége?

-         Előléptették és elment máshova harcolni, mikor utoljára láttam, már megnősült.

-         Magának ez jó vég?

-         Aha…

-         És a munkája? Ha jól tudom kirúgták az egyetemről…

-         Nem kirúgtak, meghaltam, ezért nem tudtam suliba járni.

-         Maga meghalt?

-         Kétszer is!

-         Hagyjuk inkább… Ha jól tudom, ön hisz a halál utáni életben?

-         Persze, hogy hiszek! Végülis, halottakkal, harcolok nap, mint nap. Erről énekeltem is egyszer, de nem lett jó vége…

-         Miért?

-         Majdnem elrabolták Dawnt és elvitték egy másik dimenzióba, hogy királynő legyen, de megakadályoztam, mert én vagyok az ügyeletes Hős! Ja meg Faith!

-         Ő kicsoda?

-         Egy másik vadász

-         Feltételezem ön az egyik.

-         Remek, ő a negatív tükörképem, gonosz emberek ölt, a bőrömbe bújt, és a rúzsom is ellopta!

-         Ez iszonyú, van még valami,amit el akar mondani?

-         Hm… néha vannak rémálmaim.

-         Miről?

-         Általában világvégéről.

-         Ön szerint jelent ez valamit?

-         Igen, világvégét…

-         Valami, amiben tudok segíteni? Egyáltalán miért jött ide?

-         Mert olyan magányos vagyok – és nekiállt sírni – mindenki elment nyaralni, engem meg itt hagytak, mert idegesítő, hogy állandóan szónokolok!

-         Próbálta már, hogy abbahagyja a szónoklást?

-         Még nem… Az segíthetne?

-         Magán? Magán semmi sem segít. Olyan kényszerképzetei vannak, amik még engem is megijeszt.

-         Látná, hogy engem mi ijeszt meg… Annak minimum 3 karja van és 5 lába, pár szempár se árt. Általában a véremre utazik, és ez rossz.

-         El se tudom képzelni, csekkel vagy kártyával fizet?

-         Még szeretnék maradni, otthon vár a mosogatni való…

-         Kérem ne… tudja mit, inkább most menjen és akkor ingyen lesz.

-         Jó, de visszajöhetek még?

-         Nem – Buffy elindult kifele – a következőt! Anya Jenkies, ha jól sejtem?

-         Igen, szóval a problémám körülbelül 1225 éve nyúlik vissza…