Csak egy szempár

Ennyi csupán,

Ami megragadott benne

Azon az éjszakán.

Egy mély nézés,

Semmi más

Mégis több volt,

Mint egy vallomás.

Settenkedő léptek

Egy szűk sikátorba,

Sötét léptei

Fénylettek a Holdba.

Hosszú kabátja

Feketés csillogott.

Hegyes foga

Fegyverként  villogott.

Ezek mind feledhetőek,

De azok a szemek

Gyönyörűek, csodálatosak,

Valósággal feledhetetlenek.

Szemében ördög,

S angyal is lapult,

Tüzétől szívem

Nyomban lángra gyúlt.

Veszélyt láttam benne,

S szenvedélyt csupán

Ennek ellenére

Megszerettem igazán.

Szeme akár egy szikra

Ami tűzből pattant ki,

Táncolj velem kérlek

Szólt mögöttem valaki.

Ő volt, de ki?

Nem ismertem én sem

Én nem, és nem

Ismerte senki sem.

“Ki vagy te

Ki az éj leplén

Itt jársz kelsz

Akár egy gonosz lény?”

“Az vagyok, egy gonosz

Angyali névvel.

Ki úgy menekül nappal,

Akárcsak éjjel.”

Egy angyal

A szeme megragadott.

S ő maga is

Teljesen elcsábított.

“De menekülj innen,

Mert ezt nem lehet!

Én vámpír, te vadász

És nincsen kegyelet!

A veszély ott lapul

Minden bokor mögött.

Nem lehetsz az enyém

Szerelmünk kötött!”

Szemében a könnyel

Félelem is gyűlt.

S az ő félelme

A szívemben sebeket szült.

Elment, és nem maradt más,

Mint a neve:

Angel; s még most is

Táncra hív angyali szeme!