Buffy hajnalban settenkedett be az ajtón, halkan levette kis kabátját,
de a mozdulat a csendes házban akkora zajnak tűnt, mintha legalábbis
egy trombitát fújt volna meg. Felszisszent a hangra, senkivel nem akart
még találkozni, még nem. Még egy pár pillanatig érezni akarta Spike
illatát a ruháján, még egy kicsit révedezni akart a történteken. Lehunyta
szemeit, maga előtt látta a vámpírt, amint szorosan öleli magához, a
meztelen bőrük szinte izzott a vágytól...
-Na végre, Buffy! Mégis mit képzelsz? Egy egész éjszakára eltűnsz,
mikor van egy közös gondunk.
Buffyt Willow ingerült hangja zökkentette ki álmodozásából,
megdöbbent a támadó hangnemtől, de még jobban megijesztette saját
reakciója. Gondolkodás nélkül pofon vágta a lányt.
-Te nekem nem parancsolsz, te kis...Jaj, Willow...Willow én sajnálom,
nem akartam.
-Nem akartad?!- kérdezte gonosz vigyorral Willow- Tessék, mindig  is
ezt akartad, a kis gyámoltalan Willow-t jól megverni, hát nem fog
sikerülni! Most figyelj.- Will lehunyta szemeit, majd mikor újra kinyitotta
őket, vörösen izzottak.
-Nofutus!- mordult fel Willow, s Buffy nyakára zöldes fény fonódott, a
vadász fulladozni kezdett.
-Mi folyik itt? Willow engedd el!-lépett gyorsan közéjük Giles, s Willow
zavartan nézett az őrzőre, majd a levegőben lógó Buffyra. Ijedten
felkiáltott.
-Ereszd!-Buffy kisebb puffanással a földön kötött ki.Willow remegve ült
le a kanapéra, s maga elé suttogva ,mondogatta: "Ezt nem akartam.
Nem, nem ezt nem. Nem akartam. Nem."
Dawn szaladt a boszorkány elé és hangosan kiabálva fúriaként eset
neki a lánynak.
-Te ribanc! Mit művelsz a nővéremmel?
Anya kezében egy kulcsot lóbálva jött le az emeletről. Arcán elégedett
mosoly húzódott. Félhangosan beszélt mikor Giles mellé ért, aki éppen
Buffyt segítette felkelni a földről.
-Most jól megkapta. Igen én vagyok a főnök, többet nem fog...
-Mit csináltál Xanderrel?-kérdezte rémülten Giles.
-Nem ,ne válaszolj- fojtotta belé Anyaba a szót. Ez így nem fog
menni...Mit csináljak? Ez nem igaz, itt mindenki...nem hiszem el, hogy a
lelke mélyén mindenki egy  vadállat...Várjunk csak...- gondolkozott el
hirtelen. Ha a belső elfojtott énje mindenkinek pontosan az ellentéte a
domináns énjének. Uh, ha most Xander hallana, biztos csóválná a fejét,
de mindegy, koncentrálj, most ez nem fontos, szóval ha mindenki
ellentétesen viselkedik, mint ahogy szokott, akkor...Ez az! Faith!
Mintegy varázsütésre Faith üde mosollyal az arcán lépett ki a konyhából,
rózsaszín kis szoknyát viselt, haját két kis eper alakú csattal fogta
össze, s vidáman ugrándozott el Dawn mellett.
-Remélem, nem baj, hogy kölcsönvettem tőled ezt, azt...Nahát, ne
veszekedjetek. Ez nem jó, ti szeretitek egymást, és ez a legfontosabb a
szeretet. -s ennél a szónál szinte már émelyítő bájmosoly terült el arcán.
Giles gyorsan hozzárohant.
-Faith, figyelj rám segítened kell!
-Szívesen segítek, de remélem, nem kell bántanom senkit, szörnyen
restellném, ha fájdalmat okoznék bárkinek is.
-Nem. Öhm, nem kell bántanod senkit.- kezdte Giles, de nehéz volt
folytatnia, mert Faith olyan negédesen mosolygott rá, hogy folyton
olyasmik jutottak eszébe, mint  boldogan futkozó kiskutyák, fagyi,
barbie baba, egyszóval megrémült a vadász világbékét áhító
tekintetétől. Willow-val beszélnem kell, de addig a többiek kárt
tennének egymásban-mivel látta, hogy Faith-t ez a hír feleannyira sem
köti le ,mint az ablak előtt elrepülő színes pillangó, amit bámult, ezért
hozzá tette. -És ugye te nem akarod, hogy bárki megsérüljön? Ugye te
nem akarsz rosszat egyiküknek sem?
-Hát hogy akarhatnék rosszat? Menj csak ,megvédem őket az életem
árán is, ha kell, közbelépek, és –itt gondterhelten sóhajtott-ha kell még
egy pofont is adok bárkinek ,ha bántani akarja  a másikat.