Sunnydale kisváros
2005.03.04. 06:43
nem tudok róla mit írni... annyira szép...
Sunnydale egy vadnyugati kisváros 9.
Másnap a kis csapat újra összegyűlt Rupert kis boltjában. Hosszasan beszélgettek ,tervezgették a jövőt, latolgatták, mi hogy lesz ezután. Az mindannyiuknak teljesen világos volt, hogy ez a sorsuk, ami elől nem futhatnak el, Ruper Giles szerint akármerre is szóródnának el egymástól, a sors útjai összehozzák őket újra meg újra. Így hát kézenfekvőnek tűnt együtt maradni. Időközben láthatatlan kötelék alakult ki köztük, Buffy Buffalo már teljes értékű tagja lett a kis társaságnak. Ugyanúgy, mint Tennesse William. Buffy és Mary Lou Willow sokat beszélgettek kettesben ,Villámkezű Faith titokban Xander serifet tanítgatta a fegyverforgatásra, aki eleinte reménytelen esetnek tűnt, ám tisztességes gyakorlás után egy napos délutánon sikerült neki az ,ami még soha. Villámkezű egy rozoga kis padra állított 5 régi fémdobozt, amik célul szolgáltak. A serif szokásosan mérgelődött, hogy nincs értelme a tanulásnak, soha nem sikerül egyet sem eltalálnia Kisgyerek módjára lebiggyesztette száját és mérgesen hadonászva a fegyverrel találomra a dobozok felé lőtt. Nagy meglepetésükre a dobozok közül három rögtön lefordult a padról, s később még egy lepottyant a lendülettől. Aznap Villámkezű Faith és Xander serif vidáman tértek vissza délutáni sétájukról, mert a többiek így tudták. Ezek voltak a délutáni séták. Tara MacLay hamiskásan mosolygott a belépő két barátra, soha nem mondta, de pontosan tudta, mit csinálnak a séták alkalmával. Tara MacLay ilyen volt. Halkan ,néha szellemként közlekedett köztük, mégis nyitott szemmel nézett a világra, mindig mindenről tudott, és bármi baj történt ,ő érkezett először segíteni. Ruperttel aznap régi könyveket forgattak és csak egy percre néztek csak fel, amikor Villámkezű köszöntötte őket. -Mary Lou, nem tudod, Buffalo merre van?- kérdezte Faith miközben hanyagul ledobta magát egy székre. -Öhm...nem...csak annyit mondott, hogy délutánra visszaér. Szerintem...szerintem csak kis nyugalomra van szüksége.- válaszolt Mary Lou, majd elpirulva lehajtotta fejét. Faith figyelmét ez nem kerülte el, s kacéran felnevetve kijelentette: -Nyugalomra. Értem én…Egy kis nyugalomra van szüksége...mondjuk William karjai közt ?Jaj, Mary Lou, ne pirulj, mindannyian tudjuk ,mi folyik kettejük közt. És igazság szerint segítségre szorulnak .Mit szólnátok, ha... -Nem!-szólt rá egyszerre mindenki, majd általános vidámság kerekedett a ki csapatban. Faith a héten már legalább fél tucatszor vetette fel az ötletet, hogy egy kicsit besegíthetnék Tennesse William és Buffy Buffalo kapcsolatába. Mindenféle ötletekkel állt elő, amin a többiek csak nevetni tudtak. A kedvenc hadtervük az volt, hogy Buffyt álmában szépen legfogják, kissé megkötözik, elviszik William házába, otthagyják, az ajtókat és ablakokat pedig lezárják így lenne egy kis idejük csak egymásra. Majd megfulladtak a nevetéstől, amikor Faith mindezt kifejtette, és komoly képpel kijelentette, hogy ő szívesen vállalja Buffy megkötözését. Bár mindannyian igen jól szórakoztak ezeken az ötleteken, de világosan megmondták Villámkezűnek, hogy ebbe nem avatkozhatnak bele. Buffy Buffalo akkor délután valóban Tennesse William-mel üldögélt a nagy domb tetején. -Akkor...elássuk a csatabárdot? -kérdezte komolyan William. -Ezt meg honnan veszed? Mondtam én akár egy szóval is, hogy...-de nem tudta befejezni, mert William közel hajolt hozzá és apró csókot nyomott a lány szájára. -Ezzel nem fogsz megvesztegetni .-szólt utána a lány, majd némán ültek egy ideig egymás mellett, halkan mosolyogva nézték a várost. Amikor a nap kezdett lebukni Sunnydale felett, Buffy Buffalo a férfi felé fordulva szólalt meg. -Esetleg. -Hogyan?- kérdezte Tennesse. Ám tudta mit jelent az egyszavas kijelentés. -Te átkozott bandita -nevetett fel Buffy- hát direkt csinálod ezt velem? Tudod jól ,mit jelent. -Tudom.- mondta mosolyogva a férfi. Újra a naplementére fordították figyelmüket és csendben ültek tovább egymás mellett a domb tetején a narancs-fényben.
|