Willow az ablakn�l �llt, gyakran n�zett kifel�, Buffyt v�rta, aki ilyenkor m�g vad�szik. Elgondolkodott milyen j� lehet vad�sznak lenni, hatalmas er�vel b�rni m�sok felett. Egy kiv�lasztottnak minden megbocs�that�, tal�n a gyilkol�s is, s�t m�g ha megbukik matekb�l, azt is eln�zik neki, �s ez a lehet�s�g fenn �ll, ha nem �rkezik meg gyorsan. Hirtelen csengettek az ajt�n, a gondolataiba elm�lyedt l�ny nagyon megijedt, majd elindult ajt�t nyitni, de mikor megl�tta ki �ll az ott, majdnem el�jult. �nmaga, illetve jobban megn�zve v�mp�r altereg�ja, megsz�lalt:

-         Kisl�ny, te most velem j�ssz!

-         �s ha nem, - hangja kev�sb� volt hat�rozott, mint gondolta – �gysem j�hetsz be hanem h�vlak! Ezt elfelejtetted, igaz? – a v�mp�r elmosolyodott,m�g eddig az ajt�f�lf�nak d�lt, most el�re lend�lt, �s bel�pett.

-         Te meg azt felejtetted el – ekkor m�r ujjai r� hajlottak Willow nyak�ra – hogy �n te vagyok, ha ez a h�z a tied az eny�m is.

-         Hova megy�nk? – k�rdezte a szorongatott l�ny, �gy gondolta, ha nem �lte meg eddig akkor ezut�n se fogja.

-         Okos kisl�ny, gyere, de vegy�l kab�tot nem akarom, hogy megf�zz! Ja �s m�g valami ne besz�lj, unalmas vagy!

-         Ha ezeket betartom, nem eszel meg?

-         Azt mondtam ne besz�lj! Nem �g�rek semmit! – majd elindultak, Willow most m�sodszor tal�lkozott v�mp�r �nmag�val, mint legut�bb, most is megd�bbent. Ez a hat�rozott, gy�ny�r� n� valahol benne �l? Lehetetlen, a v�mp�r � mindig tudja mit akar, Willow m�g a zoknit is csak k�nl�d�sok �r�n tudja kiv�lasztani. Hirtelen r�t�rt a v�gy, hogy olyan legyen, �s b�r nem tudhatta,de a v�mp�r elmosolyodott, tudta min gondolkozik Willow. �rezte, �s ez volt a terve, nem volt c�lja a s�t�nak, csak, hogy r�j�jj�n, hol a helye. Nem meg�lni akarta, �jj��leszteni, szeg�ny l�ny rem�nytelen volt, gyenge, szel�d, egy l�zer! Soha nem fog semmi maradand�t alkotni, vil�gelpuszt�tani, embert �lni, csak ha megmutatja neki az utat, �s a kis Willow fog�kony erre az �tra. Meg�llt, a Willow neki �tk�z�tt.

-         Itt vagyunk – mosolyodott el a v�mp�r

-         De hol van az az itt? – rem�nykedve k�rdezte, hisz sz�rny� el��rzetei t�madtak

-         Pssszt, ne most, ne besz�lj, – �s szel�den els�p�rte a nyak�b�l a haj�t, – l�gy nyugodt - �s felvette ocsm�ny arc�t. Majd tov�bb suttogott a f�l�be – vigy�zok r�d. �lhetetlen vagy, ez�rt meg�llek, de ne remegj, nem fog f�jni, ut�na pedig csatlakozol hozz�m.

-         �s ha �n szeretn�k m�g �lni? – de m�r nem volt kedve visszakozni, csak erre az er�tlen pr�b�lkoz�sra futotta erej�b�l.

-         Nem akarsz – suttogta. Willow lehunyta szem�t �s v�rta a f�jdalmat, b�zott a v�mp�rban ak�r �nmag�ban, hisz gyakorlatilag �nmaga volt. A f�jdalom elmaradt, helyette egy t�rgy suhan�s�t hallotta a leveg�ben, �s a var�zs megsz�nt.

-         J�l vagy? – felismerte bar�tn�j�t Buffyt – nem tal�ltalak otthon, ez�rt keresni kezdtelek, de h�la az �gnek id�ben �rkeztem! – akit meg�ltem…

-         Igen, a v�mp�r�nem volt. Fura… - Willow v�gig gondolta, Buffy a hal�lb�l hozta vissza, egyszer m�g vissza fogja neki adni, meg�g�rte mag�nak – de mindegy, haza megy�nk matekozni?

-         Igen , a gy�kf�ggv�nyt k�ne elmagyar�zni, illetve… - �s minden visszat�rt a megszokott mederbe Sunnydaleben.