Rengeteg holttest hevert szerteszét. Nagy csata volt, mint több százszor már, most is megvívtak a gonosszal, de most vesztettek. Willow a hely szélén feküdt, valószínűleg eltört a lába, és érezte, hogy a testében sincs minden rendben, de mindegy volt. Veszítettek, a világnak vége, már mindegy, Buffy kikapott. Összeszorult a torka, Buffy kikapni? Emlékezett első találkozásukra, mikor megvédte őt Cordéliától, mikor először mentette meg az életét. Azt is visszaidézte milyen jó volt vele, amikor Oz elhagyta… Buffy, most a halom alatt feküdt, feltépett hassal, kiakadt szemmel, halottan… teljesen halottan! Mellette az őt védeni próbáló gyerekkori barát Xander, mennyi mindent élt vele túl, egy iskolát… egy gyerekkort… egy-két gyönyörű csókot…Xander gerince eltörött egy démon aljas bunkócsapásától. Most még Faith-t is szívesen látná, végülis semmi rosszat nem tett ellene, csak embereket ölt, még a gonosz Faith is angyalnak tűnt ezek mellett… nem látta mi történt vele rászakadt egy boltozat darab. Apropó angyal, Angel is ideutazott, hogy védje a jó utolsó bástyáit, bárcsak ne tette volna, akkor lenne még remény, de ő is elpusztult… megtámadta az egyik szörnyeteget, aki egy laza mozdulattal eltörte a nyakát, a fiú futás közben esett szét porrá. Willow Kennedyre gondolt, milyen büszke volt magára, amikor megölte az első démont, hátrafordult és rá mosolygott, utolsó mosoly, utána eltűnt a harcolók között, még látta meg-megvillanni kardját, aztán semmi, Willow érezte, hogy halott, remélte nem szenvedett. Dawn, úristen, még csak egy kislány volt! Andrew. Senkinek nem ártott együgyű kedvességével! Spike, Robin, rengeteg kisvadász… Willow agyában vadul kavarogtak az arcok, már olyanoké is akik a 7 év alatt haltak meg, valakié élesebb volt a többinél, testet is öltött, Will beszélni kezdett hozzá:

-         Tara, meghaltam?

-         Nem kell hozzá sok…

-         Úgy félek, ők mindannyian, hatalmas harc volt, nem tehettünk semmit, a világnak vége, érted vége! Buffy minden csatával csak időt nyert, nem tudtuk megakadályozni… gyengék voltunk!

-         Psszt, ne beszélj, nem voltatok gyengék! Rengeteg szépet élt meg a világ még ti kitartottatok… - Willow szeméből egy könnycsepp gördült le, Tara szelleme is viaskodott a sírással, de letörölte barátnője arcáról a cseppnyi bánatott…

-         Úgy fáj – sírt Willow – nem kint, itt bent… - felköhögött, a mozgás iszonyúan égette a testét, minden izmát meg tudta volna számolni a fájdalom alapján, még sosem volt ennyire tudatában a testének… aztán semmi, elmúlt a fájdalom,  Tara magához ölelte:

-         Mostmár vége, nyugodj meg!

-         És ők…?

-         Ők várnak rád…