Éjszaka volt, olyan amilyen csak Sunnydaleben lehet. Vadásztak, illetve rájuk vadásztak…ezt nem lehet megmondani, de Faith, Buffy, Xander, Anya, Willow, Tara és kivételesen Dawn és Giles a temetőben volt… valahogy csoportos hangulatuk volt. Semmi komoly zaj nem zavarta önfeledt beszélgetésüket, jobb embereket kirázta a hideg még ők, azt tárgyalták ki mit csinál , ha ma haza megy. Ennél távolabbra nem tervezhettek, ugyanis állandó életveszélyben élték mindennapjaikat, de talán ma éjszaka:

-         Én hallottam valamit!- állt meg a csoportot vezető Faith amitől a mögötte haladók egymásnak mentek.

-         Te kb 10 percenként hallasz valamit- dorgálta Buffy, de meg is bánta amikor egy vámpír tűnt fel a semmiből, vagy a szemközti kriptából. Rutin munka volt, semmi más. A két vadász kezelésbe vette az élőhalottat, miközben barátaik leültek a körben lévő sírokra és nézték a verekedést. Könnyed hangulatban telt amíg a vámpír meg nem szólalt:

-         Bár mit csináltok, úgyis meghaltok, de előbb öregek lesztek, ráncosak, és lassúak! Feltéve ha megélitek

-         Te nem fogod megélni- mondta Buffy és szíven szúrta. Felálltak a sírokról, és a hamu fölé álltak:

-         Hülyeség, mindig fiatalok maradunk- kezdte Xander

-         1000 év nem öregszem, miért pont most kezdeném el?- szólalt meg Anya

-         Talán, mert most ember vagy?- kérdezte jóindulatúan Tara, Anya csúnyán nézett rá, majd elbambult, ahogy a többiek is, elképzelték, valahol máshol voltak; és azon a más helyen csöngött az ajtó:

-         Xander, nyiss ajtót – hallatszott a zord rikácsolás egy öreg nőtől, jobban megnézve Anyától – biztos Willowék lesznek

-         Megyek már! De ezek a lábak se a régiek!

-         Persze hogy nem! Hisz 50 éves vagy!- mondta Anya Xandernek, majd kinyitotta az ajtót, az ajtóban két idős nő állt, valami megmagyarázhatatlan báj lengte őket körül, meghazudtolták korukat mintha valami boszorkányság lenne a dologban. – gyertek be a démon megint ki akar készíteni!

-         Szia Xander! – mondták egyszerre, bejjebb léptek és Anyanak is köszöntek, majd leültek a kanapén, Xander Willow mellé telepedett és elkezdte mondani

-         Bezzeg, régebben Willow szerelmes volt belém, miért nem őt vettem feleségül?

-         Igen voltak előjelei annak, hogy meleg … - vágott vissza produkációra Anya

-         Ti egész nap egymást marjátok? – kérdezte kételkedve Tara

-         Ha nincs semmi a tvbe! De gondolom ti se vagytok egész nap ilyen nyugodtak, biztos van valami sötét titok nálatok is! – gyanakodott Xander. Összemosolyogtak, semmi titkolni valójuk nem volt, szerelem már nem lángolt, de hagyták egymást békében megöregedni. Szerették egymást, ismerték a másikat, minden szem körüli ráncot minden, mozdulatot…

-         Nem ti ugyanúgy vagytok mint 30 éve… ez szörnyű – mondta Xander

-         Annyira nem, tényleg veszekszünk… néha – mosolygott Willow, nagyon szerette Xandert, persze csak, mint barátját. És újra csengettek, a boszorkányok felugrottak és ajtót nyitottak, már amennyiben valaki 50 évesen még tud ugrálni. Az ajtóban egy elég nagy csapat állt: Faith, Buffy, Dawn, Giles…mindenki köszönt mindenkinek, majd letelepedtek a kanapéra, Giles hajlott hátú, komoly mosolyú alig mozgó sokdioptriás öregember lett. Buffy arcán szinte csak a nevetőráncok mélyültek el, meg persze kicsit butácska lett a sok fejre kapott ütéstől, ez nagyjából azt jelentette, hogy mindent 3szor kellett neki elmondani. Dawn hatalmas hasonlóságokat mutatott Buffyval, csak több esze maradt. Faith még 40 évesen is kedvelte a bőrcuccokat, de mostanában inkább ő is inkább a kényelmet kereste, bár ő volt az öregek bálványa 40 év fölött mindenki bele esett.

-         Egy emberöltő telt el! – mondta Giles, hangja viszont ugyanolyan megnyugtató maradt

-         Ne emlékezzünk már! Az olyan lehangoló! – vágott közbe Faith

-         Sajnálom, hogy emlékeztetnünk kell, de öreg vagy! – mondta neki Anya

-         Sajnálom, hogy emlékeztetnem kell, de legalább facér – válaszolt Faith és Xanderre mutatott

-         Igen és 60 éves öregemberek akarnak bemutatni kétnaponta a „bélyeggyűjteményüket” – szólt bele Dawn

-         Igen és még a szobájukba is be akarnak invitálni egy kis… - itt jótékonyan közbe vágott Willow, de legalább értitek, Buffy kicsit lassú lett

-         Ne felejtsük el miért vagyunk itt! Tegnap mentettük meg 50szer a világot, ezt jöttük ünnepelni. – Giles hangja szólalt meg

-         Szerintem, hogy véletlen elgáncsolt Faith egy démont, és az betörte a fejét, nem a legdicsőségesebb világ megmentés. – Anya észrevette, hogy rég szólalt meg

-         Hiába, nem vagyunk ugyanazok, már démont ölni is csak véletlen tudunk.

-         Bezzeg régen!- Kezdte volna Xander

-         Bezzeg régen, legalább van mire emlékeznünk! – vágott bele Dawn

-         Még ha öregek, ráncosak és lassúak is lettünk… - mondta Willow, erre a mondatra mindenki visszatért a mába. Willow és Tara egymásra mosolyogtak, Anya megölelte Xandert és biztosította róla, hogy ő is nyit majd néha ajtót. Buffy iszonyú ferde szemmel vizsgálta Faith-t, aki viszont egy értelműen büszke volt magára. Giles vidáman mosolygott és ugrott párat boldogságában, hogy újra tud mozogni, úgy viselkedett, mint egy gyerek. Dawn ezzel szemben komolyan nézelődött, neki tetszett, hogy nem nézték ott gyereknek. Majd Xander szólalt meg:

-         Áááá, úgyse érjük meg. – mindenki legyintett, majd elindultak hazafele, és mindenkinek az járt a fejébe, mindegy hol, mikor, hogyan, de ők örökre együtt.