Lassan, t�l lassan telt az �jszaka. Willow az �gy�ban fek�dt �s megint s�rt, nem tudott m�st csin�lni r�g�ta. Ami�ta Giles Angli�ba hozta, minden nap csak hal�llal telt, igen, ez a j� kifejez�s. Willow vagy Warren pusztul�s�val vagy Tara elhull�s�val foglalkozott, Giles azt mondta, am�g nem tiszt�tja ki az �rz�keit nem kezdhetik meg a tanul�s. Var�zslat, ez volt az els� �tlete, elfejteti mag�val az utols� p�r napot. Nem merte, valahogy az ereje elb�jt remeg� test�ben, k�nnyeivel egy�tt kitisztultak a szervezet�b�l a var�zsl�hajlamai. Egyed�l ennek �r�lt, eldobn� mag�t�l k�pess�geit, nem kell, hogy gonosz eresarc� f�boszi legyen. � Will akart lenni, a kisl�ny, aki s�rt ha megb�ntott�k, �s Tar�hoz b�jt, ha szomor� volt. Nem akart er�s lenni, nem akarta tartani mag�t, nem akart tiszt�nak l�tszani, nem akart �lni. Zaklatott volt, jobban, mint eddig b�rmikor. Oz lel�p�se k�nnyed depresszi� volt ehhez k�pest. Ez mart, ez �getett, ez fert�z�tt, ez meg akarta �lni. Giles sokszor ott maradt vele, �s nyugtatgatta, de Willow tudta, az�rt van vele, hogy ne tudja meg�lni mag�t. Valahol h�l�s volt neki ez�rt, de ink�bb gy�l�lte. �nsajn�lat�ban �szre sem vette, reggel lett, az ajt�ban megjelent egy feh�rhaj� asszony:

-         Willow, k�rlek gyere velem. – kim�szott az �gyb�l, a t�k�rbe n�zett �s grimaszt v�gott, sz�val �gy n�z ki, v�r�s karik�s szemek, sz�t�ll� f�nytelen haj, v�rtelen ajkak, smink n�lk�l elj�tszhatta volna Drakulin�t. Fel�lt�z�tt, ruh�k k�z�tt, amiket Giles hozott neki, r�tal�lt egy idegen �lt�zetre, egy gy�ny�r� feh�r lepel. R�n�zett az ajt�ban �ll� kovenre:

-         Ez az eny�m?

-         Igen, k�rlek vedd fel. – kicsit k�s�bb kimentek az �p�letb�l egy r�tre, j� p�r asszony �lt ott, Willow agy�ig nagy nehezen eljutott r� v�rnak, �s valahol �rezte, hogy ezek a n�k gy�ny�r�ek. A k�s�r�je k�z�pre terelte, elmutogatta, hogy �lj�n le. Mindenki r� mosolygott, biztons�gban �rezte mag�t, nagydologra k�sz�lt. Giles messzir�l intett neki, „nem j�het k�zelebb” gondolta Willow, akkor elkezd�d�tt a tan�t�s. A koven tagjai halkan d�dolni kezdtek, Willow pillanatokon bel�l �rzett valamif�le em�szt� er�t, maga is d�dolt, �rezte a dallamot, teste beleremegett, valami gonoszat �szlelt. A hangot egyre hangosabbak lettek, �rv�nybe vont�k �t, saj�t hangja belemer�lt a t�bbibe, test�t elnyelte egy  kavarg�s, a dal elviselhetetlen lett. Willow �gy �rezte zuhan, kem�nyen landolt, viszont onnant�l nem �rezte test�t, illetve �rezte, de nem ott ahol volt, f�lelmetes �rz�s ker�tette hatalm�ba. Egy �j hangot hallott, nem �nekelt, besz�lt hozz�, ismer�s volt:

-         Ezt akartad, – kem�ny mondat, m�gis l�gyan csengett a f�l�ben – hogy er�s legy�l, vad�sz akart�l lenni mindig, f�lt�kenykedt�l Buffyra – Willow leveg�t vett – ne tagadd, ismerlek. – egy alak bontakozott ki a s�t�tb�l, sz�v alak� arc�t v�r�s haj szeg�lyezte, karcs� alakj�t eleg�ns, m�gis fiatalos ruhadarabok hangs�lyozt�k, egy boldogabb � volt.

-         Ki vagy te? –k�rdezte gyanakv�an Willow, a hasonm�s, vagy tal�n � maga elmosolyodott

-         Ugye nagyon k�zhelyes lenne, ha azt mondan�m te vagyok? �gy h�t kifejtem, a var�zser�d vagyok, ami mindig ott volt veled, ami soha, soha nem akart neked �rtani, �s senki m�snak se. A koven elint�zte, hogy szembes�lj velem, �s elfogadj. Bar�tkozz meg velem Willow, mindig veled leszek.

-         Ut�llak – jelentett ki Willow. A m�sik mosolya megv�ltozott:

-         Erre sz�m�tottam – arca erekkel lett megt�zdelve, haja befeket�lt, mosolya fanatikusan csillant h�feh�r arc�n – adj es�lyt, megmutatom milyen lenne a vil�g, ha teljesen kiengedn�l. – egy laza int�ssel egy m�sik vil�gba kalauzolta Willowt, aki k�rben�zett ott. Ott volt… Tar�val, boldogok voltak, Angellel �s Buffyval s�t�ltak. R�juk mosolygott egy m�sik p�r, Willow megl�tta benn�k Any�t �s Xandert, jobb kez�k�n aranyjegygy�r�vel. S�rhatn�kja t�madt, f�l�be suttogta a hangja:

-         Mindez igaz lehet, k�rlek, nem nagy �gy, engedj szabadon – az utols� szavak ink�bb egy ny�g�shez hasonl�tottak. Willow pupill�i kit�gultak, DarkWillow egy mozdulattal elt�ntette a mell�le a bar�tait:

-         Nee! –sik�totta, majd s�rta Willow – ne…

-         Na v�lassz! – a var�zslat �s �k, vagy csak a saj�t f�jdalmad, ami m�lyebbre h�z lassan, mint maga a hal�l! – ekkor �rzett egy r�nt�st, majd �jra a test�t, a r�ten fek�dt, halkan d�doltak k�r�l�tte, hirtelen arc�hoz kapott, nem voltak erek, k�nnyek voltak.

-         Ez mi volt? – tajt�kzott a d�ht�l Giles – azt mondt�k, nem lehet baja, azt mondt�k ut�na meggy�gyul, nem hogy �jra gonosz lesz – „gonosz” gondolta Willow „sz�val �jra gonosz lettem” megpr�b�lt gonoszan mosolyogni, de csak a k�nnyei lettek s�r�bbek.

-         Nem tudhatunk mi sem mindent el�re, azt hitt�k m�r meg�rett r�…

-         Az�rt hoztam ide, hogy �jra Willow legyen, hogy a praktik�ik seg�tsenek neki, nem hogy f�jdalmat okozzanak neki! M�r eleget szenvedett!

-         Nem besz�ljen �gy vel�nk…- Willowhoz fordult a n�, maga fel� ford�totta az arc�t – sajn�lom, de ez nagyon k�nyes dolog...

-         Nincs probl�ma m�r tudom mit akarok, �jra Willow lenni, visszamenni Buffy�khoz �s seg�teni nekik v�get nem �r� harcukban – Giles bele akart v�gni – de, ahhoz, hogy seg�teni tudjak, sz�ks�gem van a var�zser�mre, a tiszta var�zser�mre. – a kovenhez fordult – h�nyszor kell m�g elszenvednem, �lmaim elveszt�s�t, h�nyszor kell megk�zdenem �nmagammal? – egy m�sik n� is fel�llt, megfogta a kez�t:

-         Nem tudjuk, neh�z lesz, f�jni fog, de a c�l k�zelebb van, mint gondoljuk. – Willow elmosolyodott, a n� megh�kkent – vagy tal�n ann�l is k�zelebb.