Észrevettétek, hogy az összes művem úgy kezdődik: Sötét volt? Szóval, most úgy kezdem reggel lett! A békés Sunnydale-i otthon hirtelen megtelt élettel. Minimum húsz 17-20 év közötti lány futkározott fel-alá. Valaki fogkefével a szájában, mások pirítósdarabokkal a kezükben. Egy szőke náluk talán egy-két évvel idősebb lány próbálta koordinálni őket. Kevés sikerrel, mert egyre idegesebbnek tűnt:

-         Könyörgöm, amikor a gonosztól kell megmenteni a világot összerendezettebbek lesztek? – egy fiatal barna hajú lány válaszolt

-         Figyelj Buffy! Remélem, a gonosz telefonál, mondjuk három nappal előre akkor kialszom magam előtte! Talán akkor használható leszek! – a konyhából egy hang szólt ki:

-         Kennedy tudnál segíteni? – a lány elindult közben kiáltott

-         Persze Will! – Buffy ott maradt és ordítozva terelgette a lányokat – figyeljetek tudom, hogy hirtelen jött, hogy látogassuk meg a tanácsot, de a legjobb formánkat kell hozni!

-         Neked kell a legjobb formádat hozni, - ásítozott a lépcsőről pizsamába lejövő Vadászjelölt  –nekünk semmi közünk a tanácshoz!

-         Tévedsz! Amikor meghalok…

-         Ne! – kiáltották fel több helyen, aki nem szólt az megadóan kényelembe helyezkedett, hogy a hosszú beszéd alatt kicsit aludhatnak még. Valószínűleg Buffynak feltűnt nem akarják végighallgatni, így megrázta a fejét és így szólt:

-         Szóval, mindenki kész? Akkor a vadászkák első csoportja Xander kocsijába… második csoport Giles mögé ül, a többiek a kisbuszba, amit Anya vezet. Rajta!

-         Khm Buffy – Kennedy volt – nyugi! Ez még nem vérre megy!

-         Kicsit feszült vagyok! – majd meglátta Faith-t aki nyugodtan csúszott le a lépcső korláton – ezután hanyagul odaszólt Buffynak:

-         Minden rendben? Indulhatunk?

-         Te eddig hol voltál? – Faith talán életében először zavarba jött

-         Ööö a szobámban!

-         És mitől vagy ennyire feldobott és friss – már Buffy szájzugában is bujkált egy kis mosoly…

-         Semmitől – tiszta vörös volt, főleg amikor a lépcsőn megjelent az igazgató úr is – akkor indulhatunk? – Buffy elnevette magát

-         Ne kérdezzem meg?

-         Ne! – beszálltak a kocsiba, Giles autójába került Kennedy, Buffy, Faith és Willow, na és persze a sofőr,Giles. Egész nyugodtan telt az út, amíg Kennedynek nem támadt énekehetnékje, ekkor nekiállt dúdolni. Egy ideig csendben tűrték, majd Faith kifakadt:

-         Hagyd már abba! Megfájdul tőled a fejem! – Willow kelt védelmére

-         És a te folyamatos rágózásod… az nem idegesítő? – Buffy is beleszólt:

-         Naja, falra mászok tőled meg a csámcsogásodtól – Kennedy elmosolyodott

-         És a te körömreszelésed! Nem valami hülye tinidiscoba megyünk, hanem a tanácsba, szerintem nem körmödet nézegetik, hanem esetleg azt hogy harcolsz… és ha ott letörik a körmöd… ugye nem fogsz sírni? – Buffy mérges lett

-         Willow állítsd le! Mert ha én teszem abban nem lesz köszönet! – Faith is viccesnek találta Kennedyt

-         Vagy összekócolódik a haja… esteleg ne azt nem is mondom – színpadiasan nyelt egyet – megizzad!

-         Jaj ne! - Kiáltott fel még Will is, Buffynak nem tetszett, hogy kinevetik! Elindult az anyósülésről, hogy tettleg torolja meg sérelmeit, közben véletlen belerúgott Gilesba, aki rántott egyet a kormányon…

-         Na de lányok nyugodjatok meg! – nem hatott nyugtatólag  rájuk, mivel Buffy épp Faith-t fojtogatta, Kennedy mellettük röhögött, Will pedig pánikolt, hogy a tanácsba két vadász kell eljutatni, majd megszólalt:

-         Szét! – a két lány a kocsiban uralkodó szűkös tér miatt csak kicsit tudott repülni, viszont ez is elég volt ahhoz, hogy Giles csináljon a kocsival egy 180° fordulást, mindenkinek kapaszkodni kellett, Willow megszólalt

-         Bocsi! Nem így akartam!

-         Ááá, semmi gond csak majdnem kinyírtál minket… így is szeretünk. – mondta Buffy miközben fájó vállát dörzsölgette

-         Beszélj a saját nevedben – motyogta Faith, ő lefejelte az ablakot, és nem volt épp jó kedvében. Egyedül Kennedy maradt vidám és nekiállt dúdolgatni…de már senki nem szólt semmit. Mikor odaértek a tanács-háza elé, hatalmas robbanás rázta meg a környéket, a házból csak egy marék hamu maradt. Kiszálltak a kocsiból és felnéztek az égő épületre, Kennedy és Will elindult egy másik irányba, Buffy utánuk kiáltott:

-         Ti hova mentek? – Willow válaszolt

-         Itt már nincs dolgunk… asszem inkább busszal megyünk haza…