Gyönyörű reggel sütött a Summers házra. Szép álmokból ébredt minden lakó. Talán a  legszebb ébredése Tarának és Willow-nak volt, hosszú idő után újra egymás mellett érte őket a reggel.

-Jól aludtál?- kérdezte Tara

-Nem sokat aludtam, de azt egész jól!

-Ennek örülök, mármint nem annak, hogy nem sokat aludtál, illetve annak is, de…

-Értem- mondta Willow és megcsókolta Tarát.

A reggel álmosan telt ház szerte, mindenki hétvégi ügyeit intézte, olyan Sunnydales, pokolszája módon, például Buffy kamerákat keresett a virágágyásba. Dawn a mateklecke felé görnyedve próbált nem gondolni a kint gyönyörűen sütő napra és hívogató sugarak csábítására, hanem koncentrálni az unalmas és szürke feladatokra. Willow és Tara élvezték újdonsült társaságát. Végre kikászálódtak az ágyból, sőt már odáig is eljutottak, hogy felöltözzenek, ez hatalmas haladás volt ahhoz képest, amit egész napra terveztek. De térjünk vissza a kertbe, vadászunkhoz éppen vendég érkezik Xander személyében, de nem ő az egyetlen közeledik már Warren is kezében a halállal, agyát elborító gőzből semmit nem látva, fut, hogy megölje Buffyt! Megérkezik rövid őrült beszédéből szinte semmit nem fog fel a vadász, csak a felé és Xander felé süvítő golyót, gyors reflexeinek hála arrább löki barátját, és őt találja el a golyó.  DE Warren bosszú szomja már hatalmasodott elméjén így még két lövés gördül, az egyik betöri az emeleti ablakot.

-Tara- sikítja Willow mikor kedvese élettelenül a földre omlik

Gyönyörű reggel sütött a Summers házra. Mivel szombat volt még mindenki szép álmokat kergetett virágos mezőkön. Mindenki kivéve Willow-t aki dobálta magát az ágyban és agyában szörnyű képek forgatták hátborzongató filmjüket.

-Tara –sikított fel, majd az említett és ő is ijedten ül fel az ágyban.

-Mi történt?

-Csak álmodtam?

- Rémálom volt?- kérdezte Tara és megsimogatta barátnője fejét. Willow bólintott

-Tara én szeretlek…

-Én is de ezért nem kellett volna felébresztened…