A hegytetőn állt, vörös haját fújta a szél, és ahogy ruháját is meglebbentette, Willow megborzongott. Gondolataiba mélyedt, újra meg újra végig játszotta magában Tara halálát, akármennyire is fájt, ezt kellett tennie, hónapokkal ezelőtt volt, túl kell magát tennie rajta! Kényszerítenie kell magát, nem a felejtésre, csak a belenyugvásba. Tara halott ő él, ilyen egyszerű… ilyen egyszerűnek kéne lennie. A tenyerében szorongatta Tara utolsó képét, most kinyújtotta a karját és elengedte a fotót, s a képpel együtt szavakat is sodort a szél:

- Bocsánat!

Kennedy előre lépett:

-Mehetünk?