Csak egy név villan síromon

Tara Maclay nem sok, tudom

Egy évszám, mi azt jelzi

Milyen kevés időm volt élni

Mikor boldog lettem végre

Két élet lett széjjel tépve

Álmod, Willow, megsemmisült

Velem együtt egy sírba került

Fogsz újra vágyni, jól tudom

Míg én tovább álmodom

Amit ketten képzeltünk el

Az utolsó gyönyörű éjjel

Akkor te tartottál karodban

Most egy koporsó ölel finoman

S fölettem egy kő a nevemmel

Nem ilyen nyugtot képzeltem el

Verset szeretnék a testem fölé

Ha már az ember elfelejtené

Ha már emlékem messze jár

Egy vándor talán rám talál

És a sírversemen elgondolkodva

Megáll egy kósza pillanatra

Elképzel, milyen is lehettem

S magában motyogja majd a versem

Mi ennyiből fog talán állni:

Könnyű egy álmot találni,

De megtartani nagyon nehéz

De mindig lesz melletted egy kéz

Hát kapaszkodj erősen belé

S bár tekints néha a jövő felé

Élvezd a pillanatot teljesen ki

Mert, az teljesen egyedi

S ha egyszer sírverset írsz magadnak

Úgy írd hogyha vándorok olvasnak

Könnyezve emlékezzenek

Pedig nem is ismernek