Nagyszerű barát? Szerető nővér?

Szerintetek ez mindent leír?

Azt hogy meghaltam értetek,

Pedig erre sosem kértetek

Hogy a világ s a pusztulás között

Egy vadász mindig őrködött

Szónokoltam, untattalak néha

De ha csata, sosem voltam léha

A csapatok előtt büszkén állva

Néha, a talán halálra várva

Igazzá tettem a reménytelent

Tudjátok hogy ez mit jelent?

Ne az álljon a sírkövemen

Milyen voltam magánéletemben

Hisz arra alig maradt időm,

Hanem hogy mekkora volt erőm!

Álljon rajta: A nagy Vadász

Karójától biztos megállsz!

Hogy megmentettem a világot

Ezért hozzák sokan a virágot

Nem a barát, a nővér emléke

Marad majd fenn mindörökre

Hanem az összes vadász szívébe

Vagyok örökre belevésve

S minden születő kisgyerek

Ismerje meg a nevemet

Hisz azért élhetnek ezen a világon

Mert vívtam érte a harcom

Ha értetek meghalok, az lesz az ok

Arra, hogy ti itt nyugodtan alhattok