A vadász mellett mindig egy őrző áll

Amíg egyiküket nem szólítja a halál

De én, mint utolsó a Figyelők között

Aki már nem áll a vadászok fölött

Innen eltűnhetek akármikor

Ez már egy másik kor

Itt már csak egy öregember vagyok

S ha ebben a titulusban meghalok

Mint barát fogtok gyászolni engem

Lehet, nem is számít miket tettem

Én csak a könyveket bújtam ott

Ahol, ha kell, ti meghaltatok

Bár sokszor hagytam el a csapatot

Ti mindig visszahúztatok

És ti fogtok temetni is egyszer

S búcsúzattok egy gyönyörű verssel

Írjátok rá Rupert Giles, a Figyelő

Ki senki mással nem egyenlő

Pótolhatatlan apapótló talán

Ki mindig ott volt a vadász oldalán

Ennyi elég is lesz rólam a síromra

De hordjátok a virágokat halomra

S ne felejtsetek el ez egyetlen kérésem