Rengeteg éve eltemettem

S valaki mássá lettem

William sírján ez áll:

Túl korán ért el a halál

Gyászolók nem is sejtették

Vár engem az öröklét

Percenkénti tömör kéj

Újabb halál, újabb éj!

Tarthat ez majd örökké?

Vagy válok az enyészetté?

S mi lenne az új versszöveg,

Mi díszítené a sírhelyemet?

Amely már csak port takar

S elfelejtik majd hamar…

Talán ennyit kéne ráírni:

Sosem tanult meg sírni…

Nevetett egy halálon át

S követett el sok-sok hibát

S bármikor jön el értem

Túl korán lesz úgy érzem

Hisz mikor a harapás elért

Kaptam ezer új esélyt

Nem akarok elveszni soha!

Vár rám milliónyi csoda

Nem akarok közhelyes sírt!

Nem, csak egy újabb éjt!

Ha mégis válok egyszer porrá

Kotorjatok a szőnyeg alá!

Nem akarom a föld alatt

Aludni örök álmomat!