Alternatívák

Csendes sötétségbe burkolózott a helyiség. Egy ember azt hinné, hogy teljesen üres, csak egy szépen kisminkelt, talán már rothadó hulla pihen a koporsóban. Ahogy egy kriptában általában lenni szokott. De nem, ha megállunk egy percre, és figyelünk, meghalljuk a két békés szuszogást, mintha másvilági kánont suttognának.

Buffy és Spike aludtak vékony lepedők közt az ágyban. Ez lenne a béke? Nem… ez csupán nyugalom. Úgy feküdtek egymás mellett, hogy éppen nem ért össze a testük. Sokkal távolabb álltak egymástól, mint ahogy az elsőre tűnt.

Azonban valaki megzavarta ezt a kis ’idillt’. Buffy felriadt kedves szendergéséből, és ugyanazzal a mozdulattal fel is ült. Az ember megszokja, hogy ne aludjon mélyen, és fürgén keljen fel ha veszélyes életet él.

Néhány pillanat múlva Spike is felkapta a fejét, és rögtön az ajtó felé nézett. Éppen akkor lépett be a férfi.

Megtorpant, és hitetlenkedve meredt a helyzetre.

Riley volt az.

Buffy a szemét lesütve húzta maga köré a lepedőt.

- Nem érdekel, hogy milyen bűnöket követtetek el együtt! – mondta Riley leplezett megrendüléssel. – Nem ezért jöttem!

- Bűnöket??? – kelt ki magából Spike – Ki beszél? Mondcsak katona, hogy állsz a vámpír lányokkal? Sebes még a nyakad?

Miközben ezt vágta Rileyhoz Spike már félig fel is öltözött.

- Ez… egészen más… - szólt közbe védekezően Buffy, többnyire már ő is ruhában.

- Nem érdekel – vágta rá megint Riley, gondolkozás nélkül. Nem volt kedve gondolkozni – Nem az én ügyem. Engem te érdekelsz Doktor – lépett közelebb Spike-hoz.

- Doktor? – kérdezett vissza Spike – Te meg miről beszélsz?

- Ne fáradj Doki! Lebuktál. Hol vannak a tojások?

- Te totál megzakkantál? – szólt egyre idegesebben Spike – mostanában nemcsak a véredet, hanem az agyadat is szokásod kiszivatni?

Riley hirtelen orroncsapta Spike-ot.

- Mi van? – kérdezte ezúttal Buffy, amíg Spike a földön elterülve feküdt – Mi folyik itt?

- Démontojás-kereskedelem, az folyik itt. Éspedig ennek a vezetésével – mutatott az épp feltápászkodó Spike-ra.

- Spike? Nem, az nem lehet. – védte meg Buffy a vámpírt.

Spike dühösen ugrott Riley-ra, de most Buffy vágott oda neki.

- Véres pokol – landolt megint a földön Spike. Riley sietve beljebb indult, egészen a kripta alá vezető átjáróig, Buffyval a nyomában.

- Ez már magánlaksértés! – kiáltott utánuk Spike.

Ezzel persze mit sem törődtek, különben is, egy kripta azért nehezen hívható laknak. Odalent egy egész kis külön világ fogadta őket. A világítás itt nem volt olyan erős, csak halvány, vörös, kísértetiessé varázsolva a helyet. Igazán hangulatos volt. És teli volt az egész különös, színes kacatokkal, szeméttel. Mégsem nézett ki úgy, mint egy szemétlerakóhely, bár a cuccok nagy része valószínűleg onnan származott. Inkább olyan volt, mint egy sátánista szentély – de gyönyörű.

Az embernek az az érzése, hogy itt halottak laknak. Nos igen, legalábbis egy mondjuk úgy halott tényleg.

Rileynak azonban most nem volt semmiféle ilyen érzése, azzal volt elfoglalva, hogy valami szörnyű dolgot fedezzen fel. Csakhogy hiába várta a zselében úszó démonivadékokat, nem talált semmit.

- Nesze nagyokos, mit vártál? – sóhajtott idegesen és vérző orral a bejáratban álló Spike.

Pár másodperc és erőteljes pofon után a karó vészesen közel torpant meg Spike szívéhez, köszönhetően természetesen Riley-nak. Buffy kétségbeesve nézte a történéseket, de nem lépett közbe.

- Rilex kisfiú – szólt rá a vámpír Riley-ra – Nem vagyok semmiféle Doktor! De tudom ki az.

Riley érthetően bizalmatlanul nézett Spike-ra, Buffy pedig gyorsan közbeszólt.

- Hol vannak a tojások? – szegezte a kérdést Spike-nak (mintha nem lett volna neki elég, hogy karó volt a szívéhez szegezve)

- Ha az exed eltávolítja a karót… - a férfi képébe bámult, míg az kedvetlenül elhúzta a fegyvert.

- Elvezetlek titeket oda – fejezte be grimaszolva Spike.

Minden egyéb információ nélkül a kijárat felé indult, hátra sem nézve, hogy követik-e. Természetesen utána eredtek, sietve, hogy utolérjék.

- Nem ajánlom, hogy átvágj! – fenyegetőzött Riley menet közben.

Spike válaszra sem méltatva ment tovább, ki az éjszakába.

Meglepő, hogy a temető milyen sötét ilyenkor. Sötét, és reménytelenül üres. Legalábbis néha annak látszik, mi nagyon is jól tudjuk, nincs itt semmiféle nyugalom. Vámpírok találkozóhelye, ártatlanok sikolya, lopakodó vadászok… nincs itt nyugalom két méterrel a föld alatt sem. Talán most bújik a felszínre az újabb gyilkológép. Remegve túr a keze a kemény földbe, hogy utat vágjon felfelé. Nem, nincs nyugalom odalent, az ember talpa alatt sem.

Az ember akaratlanul is megkönnyebbül amint kiér a temetőből a némileg kivilágítottabb utcára. Persze Buffy ezt már nem is veszi észre, hiszen a temető mondhatni a második otthona.

Spike egy nem is olyan távoli utcába vezette őket, bár tulajdonképpen az utca erős kifejezés arra a koszos kis sikátorra. Jól látszott, hogy nem ér ide a napfény a legforróbb nyári délutánon sem. Tökéletes vámpír-randipont.

Spike hirtelen megállt a mocskos fal mellett, ahol nagyon halványak egy ajtót lehetett felfedezni. A vámpír egy jó nagyon rúgott a homályos foltra, mire az ajtó kinyílt.

- Parancsolj! . mutatott a bejáratra Spike – ott lesznek a tojásaitok. Én majd megkeresem a Doktort.

- Megkeresed – jelentette ki Riley – És szólsz neki, hogy lépjen le.

- Hagyd már! – szólt közbe Buffy – Megkeresi és elhozza nekünk.

- Honnan veszed? – így Riley.

- Különben megölöm – mondta a lány Spike-ra nézve.

- Igen – mondta erre az kedvetlenül.

Minden rendben lesz.

Spike otthagyta őket, épp kifordult az utcában amikor azok ketten beléptek az ajtón.

Úgy tűnt, újfent nagyonis tudja merre kell menni. Nem is volt olyan messze az uticélja, néhány utcányira egy némileg rendesebb helyen.

Spike az előbbinél jóval nyugisabban bekopogott az ajtón. Az nemsokára ki is nyílt előtte. Egy fiatal fiú állt ott, lehetett van 13-14 kusza fekete hajjal.

- Hello Spike! – köszöntötte, és elállt az ajtóból, hogy a vámpír beférjen.

- Hello Jacky – lépett be Spike.

A lakás belülről úgy nézett ki, mint egy teenager szobája. Szétdobált ruhák, együtteses poszterek a falon, egészséges rendetlenség.

- Az üzletnek annyi – tért a lényegre Spike.

- Mi van? – értetlenkedett Jacky.

- Jól hallottad – folytatta nyugodtan Spike – a Vadász meglátogatta a raktárat. Vége.

S mintegy tényleges végszóra hangos robbanás hallatszódott, bántotta a fület, pedig azért mégsem a szomszédból jött.

Buffy és Riley elpusztította a tojásokat, és velük együtt az egész szennyes raktárat.

A fiú összerezzent, szemei nagyra kerekedtek, majd zajosan kirohant a lakásból, és a raktár felé indult.

Spike néhány pillanatig nem mozdult, majd Jacky után indult. Félúton be is érte őt. Megragadta a vállát, megállította, és maga felé fordította. A fiú dühösen nézett Spike-ra

- Bocs haver – súgta neki Spike, egy határozott mozdulattal kihúzta a karót a zsebéből, és a fiú szívébe szúrta.

Jacky nagyon fájdalmas pillantást vetett Spike-ra, majd hamuként hullott alá.

- Fiatal voltál még vámpírnak – mondta a levegőnek Spike – és egy ilyen mocskos üzlethez.

Buffy az utca végén állva nézte végig a jelenetet, mostmár Spike is láthatta őt. Egy rövid ideig csak nézek egymásra, majd Spike biccentett egyet. Buffy megértette.

Szó nélkül megfordult, és otthagyta a vámpírt. Ment vissza Riley-hoz. Spike megvárta, hogy Buffy eltűnjön a szeme elől, majd elindult az ellenkező irányba. Egy kisebb kerülővel a kriptája felé tartott.

Riley nem volt oda a gyönyörtől amikor megtudta, hogy Spike kinyírta a Doktort. Igazság szerint Buffy sem igyekezett megvédeni hű szeretőjét.

Spike a kriptája alatt lévő teremben állt, és egy lobogó fáklya táncoló lángjait bámulta, mint akit megbabonáz a látvány. Csak akkor kapta félre a fejét, amikor Buffy belépett hozzá. Szemei előtt még mindig a tűz tompa visszája lüktetett.

- Jól vagy? – kérdezte a lánytól egyszerű megszokásból, majd keserűen hozzátette – Lecuppantál a katonafiúról?

- Spike… - Buffy komolyan a vámpírra nézett – Spike, elég volt. Ezt be kell fejeznünk.

- Micsodát? – kérdezett nyugtalanul Spike.

- Ezt az egészet… kettőnket. Ez… nem jó. Tönkre fog tenni.

- Ezt már mondtad – kezdte keserűen Spike – párszor. Ez most… kicsit rosszabb az átlagosnál.

- Komolyan. Ennek semmi értelme sincs. Csak kihasználtalak. Vége van.

Spike csodálkozva nézett Buffyra, amíg a lány megfordult és elindult kifelé. De még mielőtt kilépett volna visszafordult, és újra Spike-ra nézett.

- Tudtam, hogy nem te voltál az – mondta neki, és elment.

- Akár én is lehettem volna – mormolta az orra alatt Spike, hosszan az ajtóra nézve, ahol Buffy távozott.

Ugyanazon az éjszakán, néhány órával napfelkelte előtt Spike egy csendes, szétesőfélben lévő házban ült, egy kuka tetején, és elgondolkodva szívta a cigijét. Apró neszt hallott, amira fel sem kapta a fejét. Egy magas, tökéletesen fekte ruhába öltözött férfi állt előtte, többnapos borostával az arcán.

- Doktor? – kérdezett rá.

- Fuccs az üzletnek – közölte nyugodtan Spike, elpöccintette a cigije végét, majd végre felnézett.

- He? – kérdezett vissza agresszíven a férfi – mi az, hogy fuccs az üzletnek?

- Jól hallottad – tápászkodott fel Spike – a tojásoknak annyi. Felrobbantak.

- Micsoda?? Megegyeztünk! Itt a lóvé! – dobta Spike elé a kezében szorongatott csomagot.

- Hiába – mondta erre Spike.

- Beszélni akarok a társával! Hol van Jacky? Vele tárgyaltam! Megígérte!

- Csakugyan? – pattant fel Spike, és közelebb lépve szigorúan a férfi szemébe nézett. Hirtelen lehajolt, és felkapott egy marék homokot.

- Beszélj vele nyugodtan – kiabált az arcába, miközben hagyta, hogy a homokszemek kiperegjenek az ujjai között – De ne várj túl bőszavú választ!

A férfihez vágta a maradék homokot a kezéből, és elrohant.

Még mielőtt felkel a nap.