Sunnydale,egy vadnyugati kisváros 2

Szokásos nap köszöntött Sunnydale-re, a vadnyugati szél
fáradhatatlanul hajtotta az ördögszekeret az üres utcákon, emellett
délre a nap olyan erősen sütött, hogy a gyerekek tikkadtan
játszadoztak a házak árnyékában. Snyder kocsmája most is tele volt,
férfiak kártyáztak, pincérnők libegtek az asztalok körül, s a kocsmáros
mogorva tekintettel csapolta a sört.
Xander serif és barátai nagy beszélgetésbe merülve üldögéltek
szokásos asztaluknál, s ők is felkapták fejüket, mikor a kocsma nagy
két szárnyú ajtaja kivágódott, és egy alacsony férfi lépett be rajta.
Széles karimájú kalapja alól fel sem nézve kérdezte:
-Tenesse Wiliam-et keresem. Gúnynevén Spike-ot.
A kocsmában ülő férfiak durva röhögésben törtek ki, mikor a nagy kalap
alól egy női hang szólalt meg.
-Talán senki sem látta?-próbálkozott újra az idegen, akiről most már
bebizonyosodott, hogy nem férfi. Az egyre erősödő nevetést megunva
lassan a pulthoz sétált, s rendelt egy korsó sört, amit Snyder szokásos
kedvességével lökött a lány elé. Az ismeretlen felhajtotta a sört, majd
hogy elfojtsa a pofátlan röhögést, megfogta a poharat és egy jól
irányzott mozdulattal elhajította. A pohár a kocsma legtávolabbi falán
tört ezernyi darabra, s végre csend lett.
-Akkor most kezdem elölről. A nevem Buffy.Buffy Buffalo. Most újra
megkérdezem: Nem látta valaki...- de nem tudta befejezni, mert egy
férfi mellé lépett, s kezét látványosan a lány fenekére téve hangosan
kijelentette:
-Ez tényleg lány. -s most már a Buffyhoz vészesen közel hajolva részeg
leheletével mondta-egy ilyen csinos babának nem kéne férfit játszani,
ez mifelénk nem szokás.
Ekkor Xander serif magához térve lépett melléjük, s békítőleg szólt a
férfihez ,aki egy ütéssel az asztal alá küldte őt, s visszahajolva Buffy
Buffalohoz, erőszakosan közeledett felé, a lány kitépte magát karjaiból,
majd egy rúgással földre terítette s csizmás lábát a nyakán tartva a
földön maradásra kényszerítette. Ekkor felpattant az összes férfi,
hiszen nem hagyhatták, hogy egy fehérnép gúnyt űzzön belőlük.
Egyszerre ketten támadtak Buffyra, egy ütést kivédett, a másik irányba
már rúgott is, amikor egy újabb támadó hátulról elkapta a nyakát.
Ekkor egy lány lépett Buffy elé, s magabiztos mosollyal szólt az éppen
fojtogatott jövevényhez.
-Ha nem bánod...- s gyorsan megpördülve a lány mögé lépett s a terem
végébe hajította a férfit. Ekkorra hatalmas verekedés lett a
kocsmában. Mindenki vert mindenkit anélkül, hogy tudná ,miért.
Közben az új lány kisétált a szabadba, hiszen nem tudta meg, amit
akart, verekedni meg nem volt kedve. Mikor kiért szembefordult a
szintén nadrágot viselő lánnyal, aki fejét meghajtva közölte.
-Faith vagyok...a Villámkezű. Te pedig Buffy.
-Igen. Nem kellett volna közbeavatkoznod, elbántam volna velük, ezek
semmik nekem.
-Hallom Tenesse Wiliam-et keresed. -szólt újra Faith.
-Tudsz róla valamit? – s Buffy szemében érdeklődés csillant.
-Nem. De ismerek valakit, aki talán tud segíteni neked. Csak holnap
reggel jön meg, a közeli Jacksonville-ben van most.
-Értem, nem tudsz...esetleg valami...?Hol alhatnék el, ahol nyugtom
lehetne ezektől?-s fejével  a kocsma fele intett.
-Figyelj, ezek mindenkit utálnak, aki kicsit más, mint ők,
gyere ,elmegyünk a barátaimhoz, megbeszéljük a dolgot, aztán holnap
elviszünk Rupert Giles-hoz.
Elindultak lassan ballagva egyenesen az utcában, s egy sarkon
befordulva különös kis házhoz értek. Szinte abban a pillanatban nyílt is
az ajtó, hogy felléptek a verandára. Egy mosolygós lány lépett ki rajta,
s habogva kezdett beszélni. Majd Villámkezű Faith gyorsan leállította, s
betuszkolta a házba magával rángatva a jövevényt is.
Mary Lou Willow előhívta a konyhából Tara MacLayt is, aki örömmel
köszöntötte Buffyt, majd aggódva kérdezte Faith-t.
-Xander-rel nem történt valami? Olyan érzésem van...
-Csak a szokásos.-nevette el magát Faith jókedvűen- az az oltári nagy
szíve...pedig hányszor mondtuk, hogy ne verekedjen. Mielőtt kijöttem a
kocsmából rám kacsintott az egyik asztal alól, ha ki tud mászni
észrevétlenül a tömegből, akkor jön utánunk.
Mintha csak erre a pillanatra időzítette volna a serif, belépett ő is a
szobába.
-Ejha! Ilyen verekedés is régen volt, utoljára két hónapja, mikor
Rosszarcú Warren és Kölyökképű Jonathan pár napig a városban
tanyázott. Hiányzott is, ha láttatok volna... Pont, amikor Faith kiment,
én akkorát lekevertem egy benga állatnak, legalább hm...kétszer
akkora volt, mint én...vagy...vagy háromszor...
Erre mindenki nevetésben tört ki, s mondogatták :Persze, persze,
tudjuk, hogy úgy volt.
Egy pohár kávé mellett és Tara isteni fahájas sütijét rágcsálva
elbeszélgettek, mindenki kérdésekkel bombázta Buffy Buffalot, aki alig
bírt válaszolgatni.
Mikor Tenesse William jött szóba Tara felkapta a fejét.
-William-et mondtál?Olyan ismerős...hogy néz ki? Nem
véletlenül...barna félhosszú haj, összekötzve, széles arccsont...egész
kellemes arcvonások...-kezdte a MacLay lány.
-Idegesítő öntelt mosoly és olyan kék szemek...olyan...Egy istenverte
bandita, a kutyafáját!-zárta le a leírást Buffy. -Ha a kezeim közé kerül,
kilyuggatom azt az öntelt képét! Fél éve járok utána, meg kell találnom.
Honnan ismered?
-Hát, attól tartok, nem őt keresed, mármint őt, de változott a
helyzet...Nem kéne elhamarkodottan...-próbált beleszólni Mary Lou
Willow.
-Az egy csaló bandita, az ilyenek nem változnak, az ilyenek mindig
ugyanolyan fölényesek és gonosztevők maradnak....
És csak mondta, és mondta, és mondta, a kis csapat álmos tekintettel
nézett a lányra, majd Xander kezét a Buffy vállára téve leállította a
hosszú beszédet.
-Értjük. Holnap elmehetsz hozzá is, de előbb még a patikába is be kell
majd néznünk Rupert-höz. Már régóta vár.
-Hogyhogy vár? Nem is ismerem, még soha nem hallottam a nevét.-
kezdte értetlenül Buffy Buffalo.
-Te vagy Buffy, az angyalarcú lány, aki két bika erejét
birtokolja...Szülőhazád a végtelen préri...-szavalta Mary Lou csillogó
szemekkel.
-Igen...Port-Valley,de ti honnan tudjátok ezt?-kérdezte Buffy.
A kis csapat összenézett majd Tara mosolyogva még egy pohár teát
tolt a lány elé.