A puha fehér bárányfelhőkön keresztül a világ egész más képet mutatott. Csodálatosan békés volt minden. Emberek sétáltak az utcákon, élvezték a gyengéd napsugarakat, amik arcukat melengették. Gyerekek fogócskáztak az árnyas fák alatt, hajukat a lágy szellő borzolta.

-Mi történt? Hát mégis sikerült?- kérdezte Willow.

-Sikerült. -szólt gyengéden Tara.

-Nem hittem, hogy győzni fogunk…-kezdte Xander.

-Rosszul hitted. Én soha nem veszítek. -búgta Faith érzéki hangja.

-Faith, te soha sem változol meg, de tudod, azt hiszem, a végére megszerettünk. Így ahogy vagy. -mondta Dawn.

-Én ugyan nem. Nekem nem számít senki, én… Véres pokol. Hagyjuk ezt…szeretlek titeket és kész.- dörmögött Spike.

-Hitted volna ezt…Spike…?-szólalt meg Angel.

-Buffy…Buffy…itt vagy?-kérdezte lágy hangon Dawn.

Giles nyugodtan válaszolt:

-Hát persze ,hogy itt van.

-Itt vagyok.Veletek.Mind itt vagyunk.-csendült fel Buffy hangja.

-Buffy…Buffy… ugye…ugye mind meghaltunk?