Willow a ruhái közül válogatott. Majd megfésülte a haját, aztán rakott magára egy kis arcpírt. Ezután belenézett a tükörbe és kezdte előröl. Öltözés, fésülés, smink… öltözés, fésülés, smink…

Xander a tükör előtt ált és kacsintgatott, aztán a köszönést gyakorolta. A haját megfésülte majd nevetett és ezt újabb beszélgetési gyakorlás követte. Odament a szekrényéhez és ingeket próbált, amiket odahajigált az ágya szélre. És egy így ment egész este. Kacsintás, köszönés, beszédgyakorlat, ruhapróba…

A vadász nem a ruhával volt elfoglalva, bár nem is volt nagy ruhatára. Annál inkább fegyverei között válogatott amiket az ágy alatt tartott egy lapos ládában. Volt ott mindenféle fegyver. Főleg fából, karók és nyílpuskák, de akadtak tőrök és kardok is.. Majd maradt az egyszerű fakarónál amiből kettőt is belecsúsztatott hátizsákjába. Mivel már így is késésben volt, egyszerűen magára kapta szokásos bőrnadrágját és egy tűzpiros toppot, odarohant a tükörhöz, a saját áthúzta vörös rúzzsal és el is indult.

Hamar oda is ért a disco elé. A többiek már ott vártak rá.

-Itt is van… - szólalt meg Buffy.

-Bocs, kicsit elszámoltam magam.

-De megérte. - vágta rá Xander.

Elindultak befelé. Bent már rég ment a buli. A s hely tömve volt emberrel. Ők is hamar beálltak a táncba, de ismét csak Faith bírta a legtovább. Ő még mindig táncolt amikor már a többiek egy asztalnál ültek.

-Eszméletlen, hogy mennyi energia van benne - mondta Buffy a többieknek.

-Gyönyörű… - tátotta a száját a fiú.

-Furcsa… - mondogatta még mindig Will.

Már 11 óra fele jártak, amikor Faith odament szólni a kis csapatnak hogy mennie kell.

-Hova ilyen sietősen? - kérdezte kíváncsian Buffy, bár nem bánta hogy a lány elmegy.

-Még van egy kis dolgom.

-Ilyenkor? Majd holnap megcsinálod! Maradj még. - győzködték.

-Sajnos határidős, de azért köszi, jó volt veletek bulizni! - vágta ki magát a vadász, majd el is indult kifelé.

-Vigyázz magadra! - aggódott érte Xander.

Faith tudta, hogy máris késésben van az esti találkáról. Így futva indult útnak. Mikor a temetőbe ért nem talált ott senkit.

-Késtél vadász! - sziszegett mögötte egy hang.

-E a legújabb szokásom, nem hallottad?

-Ne beszélj! Hanem küzdj! - ahogy ezt kimondta megjelent még pár vámpír akik körbe vették a lányt.

-Hoztad a talpnyalóidat is? Ez nem rád vall William!

-A nevem… - kezdte dühösen a vérszívó.

-William, William, William… - ismételgette széles mosollyal az arcán a vadász.

-Gúnyt űzöl belőlem?

-Dehogyis! Majd négyszemközt. Most pedig engedelmeddel… - itt szívenszúrt egy vámpírt ami hamuként hullott le a földre. Hiába volt erős és gyors túl sokan voltak ellene. Egyszer csak a földre került, ahol már nem tudott védekezni.

-Hé! Itt a vacsi vége fiúk! - mondta egy hang a temető végéből. Az alak futva közeledett.

“Mi a fene?” - tette fel magának a kérdést a William-nek hívott vámpír, majd a veszélyt megérezve elment.

-Ezzel még nincs vége - búcsúzott el a vadásztól.

Mikor az alak odaért, már a legtöbb “talpnyaló” elmenekült.

-Csak ne mondjátok, hogy én nem szóltam előre - szólt drámaian, majd támadott. Könnyűszerrel leszúrt két vámpírt, majd verekedni kezdett a harmadikkal, a földön fekvő vadász pedig a maradék kettővel. Karót döfött az egyikbe, majd szinte egyszerre szúrták le az utolsó két vérszívót. Megfordultak és egymás szívének szegezték a karót.

-Te? - kérdezték egymástól egyszerre meglepődve.

-Ez meg mi a fene? - nézett Faith Buffyra értetlenül.

-Vadász vagyok.

-Ahogy én is.

-Azt hittem… hogy egyetlen. De nem? Hogy?

-Nem tudom.

-Lehet tudok valakit aki tudja. Gyere. - mondta a szőke vadász és elindultak az úton.