- Spike, hagyd már abba! Spike! – és Angel megrántotta barátja vállát, aki egy áldozatot kínzott – Már halott, ne bántsd!

- Pont úgy beszélsz, mintha téged érdekelne ki él vagy hal! – kiáltotta vissza Spike, és tovább szurkálta az áldozatot.

- Igenis érdekel, keress egy másikat, ennek már nem fáj! Egyébként mi a bajod? – a másik vámpír színpadiasan sóhajtott:

- Dru!

- Mindig Dru… kezdesz unalmas lenni… - a szemeit forgatta, majd gúnyosan elmosolyodott – akarsz róla beszélni?

- Menj a francba Angelus!

- Milyen érzékenyek vagyunk – felnevetett – szegény Spikenak hiányzoznak Dru ölelő karjai, és hiányzik hogy…

- Angelus, most te hagyd abba! Druval nem csak a szexről szól, komolyan szeretem… - Angelus maga felé fordította Spikeot, és az arcába üvöltött:

- Légy már férfi! Kínozd meg, erőszakold meg… de ne nyavalyogj! Nagyon unom már! Keressünk valami harapni valót!

- Most ettél…

- Újra éhes vagyok! – Elindultak a sötét utcán, Angelus ment elől, mosolyogva nézte a késői órán még az utcán kódorgó nőket, Spike ezzel szemben gondolkozott. Esze folyamatosan Drun járt, azon milyen jó lenne vele lenni, vele enni, verseket olvasni neki… aztán meglátott valamit, egy nőt. Rögtön éhes lett, jelezte Angelusnak, hogy egyedül folytatja tovább az utat, de ő nem figyelt rá, egy szőke kislányt üldözött már. Spike követte a kiszemelt nőt, aki elindult a sikátorok közt, mintha azt akarná, hogy kövesse, ragadozó járásával külön ingerelte a vámpírt. Majd megállt, egy kihalt tér közepén, a vámpír mögé lépett:

- Nem fog fájni! Csak egy pillanat az egész…

- Reménykedj benne! – szólt a nő és Spike bordái közé könyökölt, majd megfogta a nyakát és átdobta a vállán.

- Egy vadász… a francba, nekem mindig ezeket kell kifognom! – felpattant és visszatámadott, a lány csak fordult  egyet és Spike újra a földön feküdt, felkacagott:

- Mi van kisfiú? Ugye nem leszel mérges, ha felnyársallak?

- Szent lesz a béke, de kettőnk közül, csak te halsz meg ma!

- A vámpíroknak tanítják, hogyan legyenek idegesítők?

- Ösztönös, mint a vérivás, vagy a vadász gyilkolás!

- Megijedtem, ne bánts! – újra felkacagott, a vámpír támadott, A lány lazán kivédte, és nyakon vágta őt, Spike agyát lefedte a vörös köd, hogy mer egy kislány packázni vele, de ettől a mozdulatai egyre elkapkodottabbak lettek, és az esélye gyorsan fogyott. Szemöldöke felrepedt, de a lánynak még semmi baja nem volt. Spike felnevetett, hangosan, de, mintha csak egy vadállat vonyított volna fel, a lány ereiben megfagyott a vér, innentől kezdve nem játék!

- Hány éves vagy? – kérdezte egy jobbegyenes közben a vámpír

- 17 – nyögte védekezés közben a lány

- És máris meghalsz milyen szomorú! – ahogy ezt kimondta, a lány egy rossz mozdulatát kihasználva felkente a falra, hallotta a reccsenést, érzete, ahogy a testből kifut az élet. A lány pupillája kitágult, Spike legszívesebben ölbe vette volna és becézte volna, hogy ne halljon meg. Csak most kezdték! Ő még játszani akart! A lány összeesett, Spike a nyakához kapott és szívta a vérét, édesebb volt, mint a többi, egy vadász vére! Utána feltépte a csuklóján az ereket, és megitatta belőle a lányt, de az nem éledt fel, Spike egész este az ölében tartotta, de úgy nézett ki nem fog felébredni, elkésett… hajnalban felkelt és hazament Druhoz… A járókelők csak egy adag hamut találtak a lány holteste helyett. Spikenak mégis sikerült…