Az utóbbi hetek lassan teltek el és végtelen levertséget, szomorúságot
hoztak magukkal.Akármennyire is titkolták ,mindegyiküket mélyen
megviselték a Faith-szel történtek.Miután azonban a lény végre
felgyógyult,elhatározták,hogy megérdemelnek egy felhőtlen napot
varázslás és démonölés nélkül.
Így hát bepakoltak Xander kocsijába és mind elhelyezkedtek. Xander a
kormánynál, Anya mellette, hátul Faith,Buffy és Dawn.Giles nem volt a
városban, mert a varázsboltba rendelt új dolgok nem érkeztek meg és
utána kellett néznie, hogy mi történt.
Éppen hogy elindultak a kocsival, amikor Xander hirtelen lefékezett. A
többiek értetlenül néztek rá, ám ekkor valami nagy füstölgő izé
közeledett feléjük...futva. Spike egy plédbe burkolózva, dugta be fejét a
kocsi ablakán.
-Buffy, hova mentek? Kilgari démonok vannak Ray kocsmájában. Nem
akarsz szórakozni? Undorító egy nyálas férgek, minél kevesebb van
belőlük, annál jobb.
-Azok a zöld hólyagfejűek? hm...Nem lehet ma nincs
vadászat...pedig...olyan vicces, ahogy kipukkadnak a  zöld hólyagjaik...-
kezdte Buffy, majd Willow felé nézve kérdezte -Will, csak egyet...csak
egy icipici mulatság...hamar utolérlek titeket....
-Szó sem lehet róla, megegyeztünk...ma pihenőnap van...öhm...tudod,
semmi varázslás, semmi gyilkolászás. Megegyeztünk!- jelentette ki
Willow.
-Bocs Spike-mondta Buffy, s a vámpír fejét kituszkolta az ablakon, majd
Xandernek jelezte, mehetnek tovább.
Spike egy ideig álldogált a szikrázó napfényben,plédbe burkolózva, egy
apró lyukon kikukucskálva bámult a kocsi után. Véleményét két szóban
foglalta össze:Véres pokol!
A kis társaság jókedvűen érkezett meg egy csendes, árnyas kis
erdőszélre. Felejthetetlen látvány volt,amint a zöldellő fák levelein
átszűrődött a csodás napfény, leterítették a magukkal hozott nagy
plédet és mindannyian letelepedtek. Faith mit sem törődve azzal,a
többiek elférnek-e elterült középen,és az égen futó bárányfelhőket
nézte.Xander elismerő pillantással mérte végig a lány hajlékony izmos
testét, amire Anya rögtön meg is pöckölte fülét,s egy sértődött
szisszenéssel Xander karjaiba vetette magát.
Willow tétován nézegette a kosarat,rájött elfelejtette bapakolni a 
kedvenc aprósütijét, pedig Dawn-nal direkt szereztek be reggel két
dobozzal is. Lassan körbesandított, hogy figyeli –e valaki,majd
mutatóujját kinyújtva a kosárba célzott, gondolta, senki nem veszi
észre, és különben is, ezt a sütit mindenki szereti.Mielőtt magában
kigondolhatta volna a varázsszavakat, Buffy hirtelen elkapta karját és
kinyújtott mutatóujját begörbítette.
-Nocsak,nocsak!Will! Ma pihenőnap van!Nem varázsolunk,nem öldöklünk.
Willow elpirulva habogott:
-Én csak...a sütit.Dawn nem pakolta be...
-Méghogy én!-csattant fel Dawn-Azt mondtad,te betetted.
-Dehogy mondtam!Na jó,lehet hogy elkerülte  a figyelmem.
Egy ideig nézegették a szikrázó kék eget,vidáman
beszélgettek,felidéztek régi emlékeket, és egymás felejthetetlen
mondatait.
-És arra emlékeztek...?-kezdte Buffy-,majd Xander hangját utánozva
mondta: "Hé,zselé!"
Már eddig is pukkadoztak a nevetéstől, de erre már a könnyeik is folyni
kezdtek.
-Ez nem is volt vicces...-mondta Xander ,ám ő sem bírta megállni  a
nevetést.
Willow erősködésére elindultak az erdőben egy kis sétára,a boszi
folyamatosan mondogatta hogy biztosan érzi, egy tó van a közelben. A
többiek persze tudták, hogy ez lehetetlen, hiszen mindenki ismerte
Sunnydale-t, mint a saját tenyerét, és tudták, erre közel-távol nincsen
tó.Ezért is volt olyan meglepő, amikor egy csendes kis völgyben egy
fákkal körülvett apró tavacska nyílt meg előttük. Faith és Dawn hatalmas
viháncolással futottak be a vízbe ,nem törődve azzal, mennyire lesznek
vizesek. Rekkenő hőség volt ,egyre jobb kedvük kerekedett, a végén
mind együtt lubickoltak a vízben. Késő délutánra járt az idő, mire
megszáradtak, beültek a kocsiba és hazaindultak. Mindenki csendes volt
egész úton, de ez az a fajta egészséges majdhogynem beszédes
hallgatás volt. Kifáradtak a fürdéstől a viháncolástól. Mindenki
mosolyogva nézett ki az ablakon, vagy éppen szemét lehunyva újra
odaképzelte magát az árnyas fák alá.
Gyönyörű délutánt töltöttek együtt ,egy felhőtlen boldog délutánt, amire
már annyira szükségük volt ,mint szomjazónak egy korty vízre.