A temető sötét volt,és csendes...amilyenek a temetők általában lenni szoktak.Mégis ez a csend valahogy más volt.Dawn élesen figyelt minden neszre,tudta,hogy egy elszalasztott ruhasuhogás sokba kerülhet neki...minimum egy jóizű vámpírharapásba.Soha egyetlen percre sem feledte,amiket Buffy tanított neki.Ha néha elbizonytalanodott magában,2dolog jutott eszébe.Az egyik,amit Xander mondott neki:"Te nem különleges,hanem rendkívüli vagy.",a másik dolog,ami bátorságot öntött belé,amit Willow súgott oda neki,mikor egy félresikerült varázslás után félig öntudatlanul feküdt szobájában.Dawn szomorúan emlékezett vissza azokra a napokra.Felváltva ültek Willow ágyánál a kezét fogva.Bár Giles megmondta,hogy nem történik semmi baj a kis boszival,csak erőt kell gyűjtenie,fel kell töltődnie,ők mégis izgultak érte.Akkor suttogta azt a pár szót Dawn fülébe:"Látom...látom...benned van a lehetőség,csak rajtad áll."S bár ezek a szavak másnak talán nem jelentettek semmit,Dawn pontosan tudta,mi rejlik mögöttük.Tudta,hogy Willow látja azt,amit a többiek még nem,hogy Dawn-ban is meg van,ami Buffyban...hiszen testvérek,többek is annál,vér a vérből...Dawn-t hirtelen ütés rántotta vissza a valóságba.Gyorsan felmérte a helyzetet:csak a szokásos :vámpír.A lány elegánsan hátravetette magát,s a vámpírt magával rántva ugyanazal a lendülettel földre terítette azt.Villámgyors mozdulattal kirántotta nadrágjába tűzött karóját,s a másodperc törtrésze alatt szíven szúrta a vérszívót.Már nem téveszti el a szívet.Soha.Mosolyognia kellett,mikor eszébe jutott első vámpírölő leckéje Buffyval.Bizony elhibázta a szívet..de még hogy elhibázta,de Buffy ott volt és segített."Emlegetet szamár"-gondolta,mert nővére abban a pillanatban ért oda.Gyorsan egyztették az aznapi "termést".Buffynak 3 karózása,és egy nyaktörése,Dawnnak 2porlasztása volt.Kettesben sétáltak hazáig.Felemlegették a régi emlékeket,ilyenkor mindig arról beszéltek,ami azelőtt volt,az utolsó apokalipszis előtt.Azóta más az élet...Nyugisabb,egyszerűbb.Azóta laknak mind egy házban,mind a barátok...a bajban jöttek rá,hogy minden együtt töltött perc fontos.Azóta Dawn aktív része az éjjeli őrjáratokank,együtt edz Buffyval.Azóta Xander...Xander megváltozott.Valami eltörött benne..igazán szerette Anyat,és elvesztette.De nem csak ő vesztett,Buffy szemében is ott a fájdalom.Dawn csak ritkán hozza szóba Spike-ot,ha mégis rá terelődik a szó,Buffy szemében valamilyen gyengéd fény csillan meg.Dawn ismerte már ezt a fényt.Lassan hazaértek,a ház bejáratánál azonban megtorpantak.Egy árnyékon akadt meg a szemük,éppen akkor ólálkodott el a ház másik oldala fel.Dawn és Buffy szemkontaktussal megegyeztek.Dawn jelezte,hogy elbír vele,így Buffy halkan bement az ajtón,Dawn pedig a titokzatos árnyék után osont.Amikor a feket ruhás megállt tétovázva,Dawn vilámgyors mozdulattal mögötte termett,és karját a settenkedő nyakán átkulcsolva,másik kezével annak kezeit lefogva megédeklődte,amire kíváncsi volt:"Fejtsd ki maximum fél perc alatt,hogy ki vagy,és mit akarsz." A rajtakapott idegen dadogva így szólt:"Én..én csak a kulcsom...elvesztettem..gondoltam bemászok az..." Dawn elengedte áldozatát,és maga felé fordítva kérdezte hitetlenkedve,és egyben mosolyogva:"Andrew?!" Akkor már mindketten mosolyogtak,bementek a házba,csendben felmentek Dawn szobájába.Buffy kérdésére,miszerint "Elkaptad a mocskot?" Dawn Andrew-ra nézve csak ennyit mondott "Ha tudnád,mit fogtam...:)Majd holnap elmesélem." Halkan beszélgettek a fiúval.Nem csoda,hogy Dawn nem ismerte meg.Sokat változott,alakja kitelt,férfiasabb lett,bár vonásai ugyanolyan kisfiúsak maradtak.Egy éve ment el,pedig marasztalták..az a sok minden,amit együtt átéltek...Igen,most volt 3éve az apokalipszis.Ha jobban belegondolunk,annyi mindent éltek meg együtt,mint sok ember egy élet alatt.Andrew egy éve ment el,ahogy mondta"Hogy megtaláljam önmagam."Távozása talán Dawnnak fájt a legjobban.Andrew-ban egy nagyon jó barátra talált,sokszor érezte,hogy amolyan sorstásak,amikor még Andrew úgymond "rabságban" volt náluk,Dawn pedig várta amíg a többiek démonokat űznek...azokon a hosszú estéken rengeteget beszélgettek.De Andrew elment,Dawn előtte ajándékba adta neki a saját kulcsát a házhoz,amit egy borítékban nyújtott át a fiúnak.A borítékban egy kis lapon ez állt:"Gyere vissza."Most ,hogy újra együtt voltak,azt se tudták ,hol kezdjék a mesélést.Dawn ágyán elnyújtózva egymás szavába vágva hadarták mi minden történt velük.Már beszűrődtek az ablakon a reggel első fényei,mikor elaludtak. Buffy halkan nyitott be Dawn szobájába,szinte meg sem lepődött a látványon,tudta,hogy Andrew egyszer visszatér,és most úgy feküdtek egymás mellett,mint két gyerek.Buffy mosolyogva csukta be az ajtót,és arra gondolt,Dawnnak is megjár a boldogság,talán neki sikerül.Kicsit elrévedezve Spike-ra gondolt,majd lement a lépcsőn.