Varázsleckék 11.

Egy hónap telt el Faith érkezése óta, s a vadász szépen gyógyult, a kék-
zöld foltok lassan eltűntek testéről, arcán a repedések, vágásnyomok
elhalványultak, majd egy éjszaka alatt rejtélyesen el is tűntek, amit a
sűrű hétköznapok közepette Fith-en kívül más nem vett észre. A lány
sem értette teljesen, ám rájött, hogy nem álmodta aznap éjszaka az
ágya fölé hajoló Willow-t ,amint tenyerét arcára téve varázsigét mormol.
Egy nap Faith kijelentette, egy percig sem hajlandó tovább viselni a
gipszet lábain. Addig győzködte a többieket, amíg Xander végül is egy
kisebb szerszámosládával megpakolva felment a lány szobájába, és egy
óra alatt eltávolította a béklyóit.
Faith persze rögtön lábra akart állni, ám ez természetesen nem sikerült,
hiszen ilyen súlyos törések gyógyulásához még sokkal több időre van
szükség. Aznap Faith fájdalmaival nem törődve megállás nélkül
próbálkozott a járással, de mind hiába.
Estére annyira dühbe gurult, hogy mindenkit kiüvöltött a szobájából,
mikor egyedül maradt, nagy lélegzetet véve nehezen feltornázta magát
tolószékéből, majd éjjeli asztalára támaszkodva felállt, szíve hevesen
dobogott, igen, megcsinálta, ő, Faith, őt nem lehet legyőzni, nem lehet
tolószékbe kényszeríteni. Egy lépést tett előre, elengedte az asztal
sarkát, egy lépést tett előre, ám lábai meginogtak, testén éles fájdalom
hasított végig, majd érezte, nem tudja megtartani magát. Hiába kapott
újra az asztal széle felé, keze már nem érte el, s Faith úgy terül el a
földön, mint egy tehetetlen bábu. Szeme megtelt könnyel, majd a padlót
verve keserves zokogásban tört ki. Hiába áltatta magát, elvették
mindenét, többet vesztett , mint két egészséges lábat, saját magát
vesztette el, az élettel teli, erős , érzéki Faith-t, most már csak egy
tehetetlen senki, aki még a lépcsőn se tud lemenni segítség nélkül. A
lány talán életében először zokogott így. A földön fekve szakadatlanul
verte a padlót, mintha az tehetne a fájdalmáról, öklén felszakadt a bőr
és lassan folydogáló vére foltot hagyott a világos szőnyegen.
Buffy szaladt be a szobába, a nyitott ajtóban ott álltak a többiek. Buffy
fel akarta segíteni a földről a lányt, de Faith vadul ellökte magától, és a
többiek fele nézve kiabált.
-Hagyjatok békén! Tűnjetek innen a fenébe! Senkit nem akarok itt látni!
Nem értitek? Tűnjetek a francba! Tünés! Tünés! Tünés!
Buffy kitolta a többieket a szobából és becsukta maga mögött az ajtót,
majd Faith-re nézve megszólalt.
-Nem hagyhatod el magad! Elmegyünk orvoshoz, és...
-Nem akarok orvost! Nem akarok semmit, csak azt hogy hagyjatok
békén, érted?!-lassan felküzdötte magát az ágyra, de lábait csak nagy
nehezen tudta felhúzni.
Buffy tehetetlenül nézte, majd látva , hogy nem mondhat semmi olyat,
ami segítene, ő is kiment a szobából.
Faith vérző kezeit maga mellé fektetve eldőlt, fejét az ablak felé
fordította, onnan nézte a távoli holdat, s közben csendesen peregtek
keserű könnyei.