Varázsleckék 10.

-Biztos vagy benne? Nem tudom, hogy felkészültem-e rá. És ha
megsebezzük egymást? -kérdezte Dawn Willow-ra nézve.
-Sok mindent tudsz, használni is megtanultad, Giles szerint itt az ideje.
És...öhmm...nem sebezzük meg egymást, előtte elmondjuk a
védővarázslatot. Buffy és Spike a közelben van, leszerelik az esetleges
vámpírokat, nekünk csak magunkkal kell törődni.
Miután mindezt megbeszélték, Willow megfogta Dawn jobb kezét,
lehunyták szemeiket, majd szabadon maradt karukat fejük felé emelve
egyszerre mondták ki a bűvös szavakat. Hideg fuvallat futott végig
testükön. Lassan kinyitották szemüket, s elengedték egymás kezét.
-Akkor kezdhet...-szólalt meg Willow ám nem tudta befejezni, mert a
hirtelen odaérkező Xander belevágott szavába.
-Lemaradtam? Ugye nem kezdtétek még el? Anya nem hagyott békén,
meg kellett várnom, amíg elkészül azzal a szörnyű sütijével.1000éves
is elmúlt, de még egy zacskós leves is problémát okoz neki...Szóval
elkéstem?
-Nem-felelete Willow- de...hé...Xander!Te egyedül hagytad Anyat és
Faith-t? Meg fogják ölni egymást.
-Ugyan...Faith még nem tud járni, mit árthat Anyanak...bár mintha
mondott volna olyasmit, hogy ne hagyjam ott, de siettem...Jaj, nem
lesz semmi baj, legalábbis...mindegy...kezdjétek!
-Ok. Xander, menj el addig a fáig, ott ülj le...a saját érdekedben. -
mondta Willow- majd Dawn felé fordulva kijelentette: Kezdődhet a harc!
Kicsit távolabb , mint 5 méterre állt egymástól a két boszorkány. Dawn
hirtelen nekifutott, s kezével erőset ütött, s bár Willow arca előtt 10 cm-
rel haladt el tenyere, a lány arcán hangosan csattant az ütés, Willow
nem habozott ,kezét egyenesen kinyújtva félrelökte támadóját. Fura
látvány volt, úgy verekedtek egymással, mintha valami távol keleti
harcművészetet gyakorolnának, de nem értek egymáshoz. Ütéseik és
rúgásaik nem érték a másik testét, mégis csattantak és mindkét
boszorkány megtántorodott egy-egy erősebb támadástól. Dawn egy
idő után földre került, Willow félmosollyal közeledett kinyitott tenyerén
kék fénygömböt lebegtetve. Dawn villámgyorsan kitárta karjait, majd
maga elé kulcsolva felkiáltott: "Felus not!", amire Willow kezén
semmivé vált a kék fény. Dawn kis előnyét kihasználva felugrott, s
hátat fordítva futásnak eredet. Willow nem moccant, hangosan
mondta: "Utána!", s szélsebes smaragd-fény indult a menekülő után.
Dawn jól hallotta a varázsszót, és tudta azt is ,mi következik. Kötő
varázslat, ha utoléri őt  a zöld fény, kioldozhatatlanul gúzsba köti, és
akkor vége a harcnak. Lázasan jártak gondolatai...Van rá
ellenvarázslat, de mi...Mi az? Mi az? Benefatus? Nem, nem az, gyorsan,
gyorsan...Cerefus occidis...nem .Francba!
Döntött. Gyorsan földre gurult, s behemperedett egy bokor mögé és
felkiáltott: "Vissza!"
Már szemeit becsukva várta, hogy  a fény körbefonja mellkasát, ám az
sebesen megfordult és visszaindult Willow felé, aki egy egyszerű
legyintéssel szétoszlatta a smaragd-fényt, majd ámulva futott Dawn-
hoz. 
-Te...te...Dawn...!Sikerült! Az első…Nem kellett a varázserőd
kioldásához a latin-ógörög szöveg. Akkora erőt szabadítottál fel
magadban, hogy egy egyszerű hárító szóval sikerült az, ami sok
boszorkának még a latinnal sem megy.
Dawn nagyokat lélegezve állt fel  a földről, s miután kifújta
magát ,kijelentette ,hogy éhes. Willow és az odaérkező Xander nem
győzték dicsérni, s mindenféle finomabbnál finomabb ételeket ígértek
be neki, majd Xander nagy örömében még azt is kijelentette, hogy
jutalmul megmenti Dawnt Anya sütijétől. Szegény nem tudta, mit ígér.
Könnyebb lett volna Spike-ot rábírni, hogy bújjon bikinibe, mint hogy
bárki is megússza Anya sütiének kóstolását.