Varászleckék 9.

Egész nap az ágyán feküdt, nem tudott másra gondolni, csak Faith el-
elcsukló szavaira, és arra a látványra...a tolókocsiban. Már késő este
volt, mikor úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie fejét, kisurrant a házból
és céltalanul útnak indult a sötét utcában.
Szinte nem is látott maga körül semmit, gondolatai csak Faith körül
jártak. Egyszer csak erős kéz érintette vállát, s a lány rémülten fordult
hátra.
Spike volt az.
-Ilyen kislányoknak nem kéne egyedül kószálniuk a sötétben...tudod,
pokolszája, démonok, vámpírok- s látva ,hogy  a lány szomorú, gyorsan
felvette vámpírarcát, majd fejét megrázva újra emberivé vált .Hát igen,
a vámpíroknak nehezebben mennek az ilyen dolgok...felvidítás,
vigasztalás...Később ő maga sem értette, miért gondolta, hogy ez majd
felvidítja a lányt.
-Nem vagyok kislány-felelt sírós hangon Dawn- nekem csak levegőre
volt szükségem
Spike megállította a lányt.
-Tudod, nem vagyok egy lélekgyógyász, de meghallgathatlak. Van pár
100 évnyi tapasztalatom, ezt elhiheted.
Dawn könnyei mintegy varázsütésre folyni kezdtek, s a lány nagy
nehezen belefogott.
-Spike, én ezt nem akarom. Én ezt nem kértem, nem kértem ezt a
varázserőt. Nem akarok boszorkány lenni, nem akarok különleges lenni,
én csak én akarok lenni. Mindenki, aki különleges, mindenkivel ez
történik. Buffy meghalt, Willow embert ölt és majdnem elpusztította a
világot, Tara...ő örökre halott, már nem lehet visszahozni, és Faith.
Tudod…te is láttad. Én ezt nem akarom...rám is ez vár, elkapnak egy
sikátorban, betömik a szám és félholtra vernek, de nekem nem lesz
vadászerőm a gyógyuláshoz. Nem akarom így végezni, Spike!
Spike kissé ügyetlen mozdulattal ütögette meg Dawn hátát. E
mozdulatát nyugtatásnak szánta, s Dawn úgy bújt bele karjaiba, mint
egy oltalmat nyújtó apához. Sírva ismételte:
-Nem akarom! Nem akarom!  
A vámpír hasonlóan ügyetlen mozdulattal simogatta meg a lány haját,
majd eltolva magától így szólt:
-Figyelj rám! Nem kell így történnie. Nem törvényszerű ,hogy így
történjen. Buffy, Faith és Willow is, mindegyikük tette, amit tennie kell,
mindenki hibázhat, nem vagyunk tökéletesek.
Kölyök, hidd el, ez nem a te sorsod, rád nem az vár, amit Faith kapott,
vagy, mait Buffy. Erős vagy, és különleges. Nagy erőt kaptál a kezedbe,
de egy ilyen erővel én nem kezdhetnék semmit, se Xander, se senki,
csak te. Érted? Rajtad áll minden, és bármi történik is, mindig ott
lesznek körülötted, mindegyikük, az egész csapat,...és én is. -s lassan
tagolva mondta tovább- Veled soha semmi rossz nem történhet.
Egyszer Gloryval elhibáztam, de ez többet nem fordul elő. És most
mutasd meg, mit tudsz!-s mikor Dawn apró bólintással jelezte, érzi a
háta mögött közeledő vámpírt, Spike hatalmas ugrással odébb
szökkent, hogy ne legyen útban, s Dawn tágra nyitva szemeit mély
hangon felkiáltott: "Selecut!"
Az éppen ugrani készülő vámpír hirtelen megdermedt, mintha üvegfal
választotta volna el a csak pár centire álló lánytól.
Spike büszkén nézett Dawn-ra ,s mellé lépett, majd a dühösen
tapogatózó vámpírhoz fordulva mondta.
-Hát, cimbora,rossz hírem van...- s egy gyors mozdulattal karót döfött a
vámpír szívébe.
-Ez szép munka volt- mondta Dawn-ra nézve. Azt hittem azt a
disolvoust, vagy mi a véres poklot fogod használni...uh...még mindig
érzem szinte a mellkasomon. Sokkal tartozol te nekem ezért. Két napig
voltam a kísérleti nyulad. De egye fene, kiegyezhetünk egy kis wetabix-
ben. Remélem van nálatok, tudod, ha kicsit belemártogatjuk vérbe... Na
persze, ez neked annyira nem gusztusos.
Dawn hirtelen félbeszakította.
-Akarsz valami vicceset látni?
-Naná, kölyök.- vágta rá Spike, s abba az irányba nézett, amerre  a lány
mutatott. Éppen egy "fiatal" vámpír indult útnak a temetőből a
nagyvilágba. Spike indult volna, hogy elporlassza rövidke más-élete
kezdetén, ám Dawn visszatartotta.
A lány egyenesen megállt, két kezével kis gömböt formált, majd a
gömbalak ahogy húzta szét tenyerét vörös fénnyel telt meg, majd
tenyerén tartva a fénygömböt elindult a vámpír felé,s közben halkan
mormolta: "Obscitatis delusso beata."
Spike nem akart hinni a szemének. A vámpír megbabonázva indult a
lány felé, s mikor közel értek egymáshoz, a démon készségesen tűrte,
hogy Dawn ráfújja arcára a vörös fényt.
A lány visszasétált Spike-hoz, majd megkérdezte.
-Figyelj, most jön a java-s a távolabb álló megbabonázott vámpír fele
fordulva kiáltotta: gyere!
A vámpír engedelmesen elindult, mintha csak az orránál fogva
vezetnék, majd megállt parancsolója előtt.
-Ne szórakozzunk egy  kicsit? -kérdezte Dawn Spike-ot.
-Ez ronda dolog. -mondta Spike, majd a várakozó vámpírra nézve
hozzáfűzte csak úgy mellékesen: fekszik!
Mikor az engedelmesen földre vágta magát, Dawn és Spike hatalmas
röhögésben törtek ki.
Miután megbukfenceztették a vámpírt és az szedett nekik virágot is a
temetőből kérésükre, már a földön ülve ,térdeiket csapkodva nevettek.
Szegény vámpír aznap éjjel annyi cigánykereket hányt, ahányat
életében talán sosem, teljesítményének csúcsa mégis az volt, amikor
virággal kezében becsengetett vámpírarccal  a
Summers-házba, s az ajtót nyitó Buffynak, majd az odasereglő egész
társaságnak szerelmet vallott Shakespeare egyik szonettjét szavalva.
Spike és Dawn nevetéstől már könnyezve dülöngéltek a kertben, s
onnan figyelték a szerelmes vámpírt.