Faith érkezése
2005.02.09. 15:45
kicsit borus
Varázsleckék 8.
Egy szombati reggel feszülten ült a kis társaság a Summers-ház nappalijában. Csak semmiségekről beszélgettek, de mindenki az ajtót leste. Spike persze úgy tett, mint akit abszolút nem érdekel a dolog, Anya pedig ki is jelentette, hogy nem érti ezt a nagy koncentrálást, de ennek ellenére ők is az ajtóra oda-oda lesve ültek a többiek közt. Egyszer csak lenyomódott a kilincs, Dawn és Willow felugrottak, Xander pedig már is ott termett a belépő Buffy mellett. Giles mögötte jött, s Xander segítségével beemelte a tolókocsiban ülő Faith-t az ajtón. Willow megdöbbenését leplezendőleg habogva szólalt meg: -Örülünk, hogy...hogy megint...hm....itthon vagy. Faith megszokott kemény tekintete az "itthon" szóra kissé meglágyult. Ez volt az utolsó hely, amit otthonának nevezett volna. Tulajdonképpen nem is volt otthona, de most megérezte, milyen az, ha az ember hazatér. -Hát.Kösz.-mondta.-Ne nézzetek már ilyen rémülten-s száját nagy nehezen mosolyra húzta, ám a felső ajkán gyógyuló vágás miatt ez nem volt olyan könnyű feladat-Két hét és táncolni megyünk valahova, olyan pörgőset bulizunk, hogy...-ekkor kecsesen megemelte karját, hogy feje felé hajlítva szexi mozdulatot tegyen, ám félúton feladta- ...vadász vagyok, gyorsan gyógyulok. Öhm. Buffy, szeretnék... -Ok. Megkapod Dawn szobáját, már mindent előkészítettek, Dawn addig Willow szobájában alszik. Mikor Fith-t sikerült felvinni az emeletre ,a nappaliban még nagyobb lett a csend, mielőtt megérkeztek volna. Megdöbbentő volt látni a lányt összetörve, arcán kék-zöld foltokkal, durva repedésekkel. Lábai begipszelve, válla megrogyva…ez csak árnyéka volt az élettől duzzadó Faith-nek, aki annyit sajtolt ki az életből, amennyit csak tudott, aki féktelenül tudott szórakozni, és…ez a Faith már nem ugyanaz. Hiába próbált úgy tenni, ebben a tolószékben senki nem hitte volna el, ki volt ő valaha. Dawn felsétált az emeletre, be akart menni Faith-hez és Buffyhoz, csak hogy ott legyen, hogy szavak nélkül is, a jelenlétével éreztesse Faith- szel, hogy a régi dolgok ellenére ő mellette áll a bajban. Mielőtt belépett volna a szobába, megtorpant az ajtóban. Faith rekedt hangja kihallatszott a folyosóra, amint Buffy-hoz beszél: -Azok a szemét mocskos állatok! Rohadt...Buffy, eleget gondolkoztam ezen, a csapos volt, az a szemét rakott bele valamit a piámba, összejátszott velük. Hogy nem vettem észre? Hát hogy lehettem ilyen istenverte hülye?A következő amire emlékszem a bár után- s itt nagyot nyelt- az a fájdalom....egy vasrúddal csak ütötték....a lábaim. Éreztem ahogy darabokra törnek a csontjaim...Buffy, ha nem tömik be a szám, én úgy ordítok, ahogy még soha nem hallottak....Arra már nem is emlékszem, az arcommal mit műveltek, csak az a hang a fejemben....Tényleg Willow volt? Nem tudom, hogy voltam képes kimászni a fényre, de az a hang végig mintha ordította volna fejemben, hogy induljak. Azt hiszem, nekem...szóval én csak azt akarom mondani...és Willownak is....hogy....Tudod. S Buffy tudva azt, Faith-nek nem erőssége a köszönet mondás, csak bólintott és azt mondta: -Tudom. Megmondom Willownak is. Mikor kezével már az ajtó kilincsét nyomta le, Dawn elugrott a küszöbről, s szobájába szaladt. Egész nap az ágyán feküdt, nem tudott másra gondolni, csak Faith el- elcsukló szavaira, és arra a látványra...a tolókocsiban. Már késő este volt, mikor úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie fejét, kisurrant a házból és céltalanul útnak indult a sötét utcában. Szinte nem is látott maga körül semmit, gondolatai csak Faith körül jártak. Egyszer csak erős kéz érintette vállát, s a lány rémülten fordult hátra.
|