A hajnali fényben
2005.02.09. 15:35
szerintem gyönyörű
Varázsleckék 3.
-Dawn! Kelj fel! Dawn!-szólt immár negyedszer Buffy a húgára, aki ágyába mélyen belapulva, fejét a párnájába fúrva tiltakozott az ellen, hogy kirángassák meleg ágyából. -Buffy...,olyan hosszú volt a délután, és csak pár órát aludtam, még csak hajnali 3 van, azt hittem, Giles csak 4-re jön. -Már 4 óra van, talán nyisd ki a szemed. Jól van...Te akartad, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjak-szólt Buffy, s egy mozdulattal lerántotta húgáról a takarót, majd hirtelen felkapcsolta a villanyt. -Ok. Megadom magam. Szólj Giles-nak, hogy 20 perc és lent vagyok. Fél óra múlva már Giles kocsijában robogtak ki a városból. Giles folyamatosan beszélt a boszorkányok elsődleges kötelességeiről, és arról, milyen buktatók várnak arra, aki...ekkor oldalba bökte Dawnt, aki immár szemtelenül nagyra nyitott szájjal horkolt az ablaknak dőlve és egy "Nem kérek fagyit!"- felkiáltással ébredt a böködésre. Giles csak elmosolyodott, majd leállította a kocsit egy nagy domb tetején. Kiszálltak, Dawn félálomban cipelte a kockás plédet, majd leterítette egy helyre, ahova Giles mutatott. Dawn rögötn kényelembe is helyezte magát , és ámulva nézett le Sunnydale-re. Csodálatos látvány nyílt a városra a hajnali fényben. Giles szemüvegét törölgetve elmélázott, eszébe jutottak a napok, amiket Angliában, abban a nyugodt kis házban töltöttek Willow-val, amikor tanította a lányt annak a hatalmas erőnek a használatára, ami benne lakozik. "Minden mindennel összefügg, érezd a földet, a föld lélegzik..." Igen, pontosan ezeket mondta akkor neki és most Dawn ugyanúgy ül és néz rá, mint akkor Willow. Persze Will esete más volt... Gondolatai lassan visszatértek Dawn-ra. Ezt soha nem gondolta volna, de egyikük sem, hogy Dawn-ban mi rejtőzik. Tulajdonképpen most sem tudja pontosan. "Majd elválik"-gondolta, s leült a lány mellé. -Nézz jól körül- mondta Dawn-ra nézve- nem véletlen, hogy most jöttünk ki. Érezd, ahogy minden megtelik élettel , ahogy az éjszaka után előbújik minden a fényre. Ne látni akard, érezd. Csukd be a szemed, és koncentrálj.- mikor ezt kimondta a hanyagul plédre dobott kulacs hirtelen emelkedni kezdett.-Ne lebegtess,csak koncentrálj. Dawn elpirult zavarában.Giles újra megszólalt. -Most már tudjuk,hogy benned van az erő, és elő is tudod hívni,de meg kell tanulnod használni.Ehhez először is nagyon érzékenynek kell lenned.Meg kell értened mindent,az életet,érezned kell mindent. Érzed,ahogy lélegzik a föld?Minden mindennel összefügg,ezt tanuld meg. Hallgattak egy ideig,majd Giles folytatta: -A boszorkányerő egy különös dolog, rendkívül törékeny és emellett hatalmas fegyver.Képzelj el egy kötéltáncost:ijesztő magasságban egyensúlyoz egy vékony kötélen.Semmi nem zavarhatja meg a figyelmét,se a nagy érzések,szerelem,gyűlölet,sem a fájdalom. Mindig csak egy valamire összpontosíthat, hogy fennmaradjon.Ha lezuhan,magához rántja a gonosz,aminek kezében mindent elsöprő pusztítóvággyá válik az erő. Te vagy a kötéltáncos,a kezedben tartod a boszorkányerődet,a kötél pedig a tiszta tudatod,a pontos figyelmed. Sokáig ültek a hajnali fényben,Giles sok mindent mondott és Dawn mindent megértett,és egyre biztosabb volt benne,ez ő.Ennek így kellett lennie. Éppen dél múlt mikor hazaértek,Buffy rögtön ki is jelentette,hogy húgát puha ágy várja fent,ám ő nem volt fáradt,ellenkezőleg,friss volt,és vidám. Miután leültek az ebédhez,Dawn hadarva mesélte ,mi történt kint vele a dombon,mit érzett,milyen gyönyörű volt minden. Ezután a nap után,mely megváltoztatta Dawn életét 4 hónapos intenzív tanulás következett.Hetente jártak ki Giles-szal a dombra,általában hétvégén,Willow-val pedig naponta gyakoroltak.
|