Vámpír szerelem
2005.01.30. 11:30
A vámpír buli folytatása is lehetne
Angelus közelebb lépett, a két szerelmes még mindig egymásba feledkezve csókolózott, a vámpír felnevetett.
- ó, a szerelem! – két ijedt szempár fúródott az övébe – amikor a vér felforr,az ösztön állattá teszi az embert és az útját követeli a vágy. Mikor két lélek eggyé válhat, gyönyörű…
- Milyen költői itt valaki, édes! Azt hittem csak enni akarsz! – egy szőke vámpír lépett ki a sötétből, gyönyörű nő volt.
- És itt az én szerelmem tárgya –magyarázta Angelus a párnak, miközben átölelte Darlát – a legrosszabbkor jön, mint mindig! De folytatnám! Szóval a szerelem, mikor érzékeink kitágulnak, de a világunk beszűkül, csak ő létezik, csak ő minden, létünk csak arra szolgál, hogy őt kielégítsük. Mikor az élet csak egy perc amit vele tölthetünk. Igaz fiam? Ismered az érzést…Mi a neved? – a fiú nyelt egyet, majd halkan megszólalt:
- Alexander…
- Örvendek, mikor a mai nap felkel már nem a kell a nőd kívánságát és nyavalygását, hallgatnod, szabad leszel – Angelus elmosolyodott – a föld alatt… - Darla pofon vágta, majd elkezdte mondani
- Méghogy nyavalygás? Nekünk kell megfelelnünk nektek! Igaz? Hogy kénye-kedve szerint játsszon velünk, és ha megun, csak elmenjen egy lotyóval!
- Hallgass! A szerelem kiszámíthatatlan drágám, akár az élet! Megköt és feloldoz, éget és hűsít, életet ad és megöl, gyógyír arra a sebre, amit önmaga vágott. Csodálatos kín és kínzó csodálat… és amíg fáj, tudod, hogy élsz!
- Halott vagy Angelus! Én öltelek meg! Hatalmam van fölötted, teremtettelek, mert megtetszettél, ne értékeld túl magad! Ezer hozzád hasonlót szerezhetnék, egy perc alatt! Tudod miről szól? Egyedül a vágyról, de már abban sem remekelsz…
- Nem mondhatod, hogy bajok vannak velem?
- Nem! Csak unalmas vagy… Lehet ártatlanokat kínzol, ölsz és eszel,de attól még csak egy helyes neandervölgyi vagy. – a pár elérkezettnek, látta azt időt a szökésre, de Angelus az útjukba állt
- Hova ilyen sietősen? – megfogta a lányt, felvette démoni arcát, mélyen Darla szemébe nézett megharapta, a vér úgy folyt le a nyakán, mintha csak egy mintát rajzolna vörös színével. – Mintha nekem olyan nehéz lenne, újat teremtenem… Halott szívem egyetlen úrnője – színpadiasan meghajolt Darla előtt – engedje meg, hogy átnyújtsam önnek, ezt az apró ajándékot – a fiút adta a kezébe, Darla megharapta, és kéjesen ivott fiatal véréből, majd eldobta, és megcsókolta Angelust… a csók után Angel felnevetett, ahogy a hullákra nézett:
- Szerelem… röhögnöm kell!
|