Szemtelen szavakat szaval a szél

Megfizet majd bőven mindenér’

Körülnéz és költeményem keresi

Keresi, de lehetetlen meglelni

Nem rögzítettem rideg papíron

Én a szomorú szívekbe sírom

Mert könnyen felszárad a könny

Leköt a kellemetlen közöny

Mosolyogva mesél a múlt

De a halhatatlan csillag lassan lehullt

Most semleges senkik süvítenek

Bombával égetik fel az eget

A szél szemernyit pihen egy helyen

Zengő zivatar zenéje

Rajzolja lassan a szemére

Hogy szereti , a szemtelen szél

Ha a szép halkan beszél

S benne látom az eljövőt

A tökéletest talán felfedőt

A csillag fénye felgyullad

S a jövő jelentheti a múltat

És a papíros meleggé pirul

Halottan a homokba hull

A süvítő süket senki

Mert lassan mindenki megérti

A szomorú szív száraz szélei

Meleg magot próbálnak védeni

Csak nézzünk mélyen magunkba

S észrevesszük, a szél már tudja