Tara meg volt lepődve, de mégsem áradt belőle bizonytalanság. Mintha tudta volna, hogy miért van itt. Nem kérdezett semmit. Mikor bementek Willow volt az első aki megszólalt: „Tara” Mindenki megfordult a szobában és néma csönd lett.

-Ez hihetetlen! - szólalt meg Xander.

-Jó újra látni titeket. - mosolygott a lány.

-Na jó, tudja valaki hogy mi történik itt? - kérdezte Dawn.

-Teljesíteni kell a küldetést. - szólt Tara, amin mindenki meglepődött. Majd odament Willhez és megfogta a kezét. - Már csak pár nap, és jobban leszel.

-Mi történik vele? - kérdezte aggódóan Kennedy.

-Azt hiszem, az ő erejét használják fel a bölcs szellemek arra, hogy megadják a segítséget.

-Miféle segítséget?

-A tulajdonságokat, hogy legyőzhessük együtt Lortmahalt. De ahogy az utolsó égi segítség is megérkezik jól lesz! - nyugtatta a lányt.

-Tudsz még valamit? - kérdezte Giles ragyogó szemekkel, mint aki rájött valamire.

-Persze - mondta Tara és bevonultak a konyhába néhány kíváncsi kísérővel.

Miközben beszélgettek Faith a temetőt járta. Nem is nagyon figyelt, inkább gondolkozott. De nem nagyon volt ideje, mert ahogy elmélyült a gondolataiban megtámadták. Ezúttal nem érte annyira váratlanul, mint az előző vámpír. Harc közben a vámpír megszólalt:

-Hiába győzöl le, ha azon a napon Ő győz!

-Ki az az Ő?

-Te is tudod jól. Felette nincs hatalmatok! Nem vagytok elegen, hiába küldik a segítséget!

-Kik küldik a segítséget? - Faggatózott immár Faith. Tudni akarta, hogy mi van emögött.

-A szellemek. Az örök idők szellemei. Ezt nem lehet megakadályozni, mert már megtette volna. De nekik nagyobb hatalmuk van. De nem lesztek elegen. És meghaltok, mind! - nevetett a vámpír. Majd a vadász belevágta a karót és az elporladt.

Nem ment ki a fejéből az utolsó mondat: “Nem lesztek elegen. És meghaltok, mind”.

Sétálgatás közben meglátott egy sírt, amin ez a név állt: Faith Lehane. Szinte megállt a szívdobbanása is. Hiszen őt is így hívják. Biztos csak egy névrokon, gondolta, hiszen ő sosem járt még itt, de amikor továbbolvasta… élt: 1981-1999.

Valaki épp akkor született amikor ő és akkor halt meg mikor kiderült, hogy vadász… és mellesleg ugyanúgy hívják. Érdekes. Nem is, inkább rémisztő. Körülnézett, hogy senki nincs a közelben, és jobban megvizsgálta a sírt. Hatalmas márványlapból készült. Aki csináltatta, biztos nem egy szegény ember volt. Furcsának találta ezt az egészet, nem tudta hova tenni a nevével ellátott kőtömböt. “Valaki szórakozik velem!” - mondta halkan szinte csak magának, hogy megnyugodjon. Tovább is ment volna, ha nem pillant meg még egy feliratot: Willow Rosenberg. “Mi van itt?” - kérdezte ismét csak magától. Az évszám… ugyanaz. “Ilyen nincs! Csak képzelődöm!” - próbálta elhitetni magával. De meg tudta érinteni és saját kezével érezte a sír felületét. Nem hitt a szemének, de érdekelte, hogy mi folyik itt. Egyedül viszont nem sokra ment, így elindult haza, és inkább nem nézett a feliratokra. Egyre gyorsabban és gyorsabban lépett, szint már futott, amikor nekiment valakinek.

A srác egy szót sem szólt, csak megfordult és a szemébe nézett.

-Ne haragudj! - mondta Faith - Nem lát… Oz? Na jó, azt hiszem megőrültem, biztosan megőrültem!

-Faith.

-Igen Faith, te pedig Oz. Mondd hogy itt vagy és nem képzelődöm!!! - mondta a lány haját igazgatva zavarában.

-Nem, tényleg itt vagyok, lerobbant az autóm.

-Ok. Akkor irány Buffyékhoz!

-Várjcsak, ugye már nem…

-Nem. Nyugi, nem bántok senkit! Csak gyere már. Sietnünk kell.

Oz nem kérdezett csak ment Faith után.

Végre elértek a házig, aminek ajtaja nyitva volt. Így nagy lendülettel próbált átmenni rajta, de nem tudott.

-Mit csinálsz? - kérdezte Oz furán nézve a lányra. - Hiszen be van csukva!

-Faith kopogott, bár előtte nyitva állt az ajtó. Tényleg kattantnak érezte magát. Kennedy nyitott ajtót.

-Ő meg ki? - kérdezte nyersen.

-Ő Oz. - válaszolt gyorsan Faith még mielőtt a srác bemutatkozhatott volna. És már be is rontott, szinte fellökve Kennedyt az ajtónál. Majd ment egyenesen a hang felé a konyhába, ahol Willen kívül mindenki ott volt.

-Teljesen be vagyok csavarodva. - itt gondolkozott egy kicsit, majd ismét megszólalt. - És nagyon éhes vagyok!

A többiek megdöbbenve néztek rá, majd Giles szólalt meg:

-Mi történt?

-Sétálok a temetőben, és meglátok egy sírt amin az én nevem van, és az illető akkor született mikor én, és akkor halt meg mikor vadász lettem. Majd meglátom a Willow nevét, ugyanazzal a halálozási évszámmal…

-Ez nagyon különös - törölgette szemüvegét Giles.

-Hátborzongató - erősítette meg Xander.

-Jah, és itt van Oz is - mondta Faith, miközben már a hűtőt vizsgálta.

A többiek átsétáltak a nappaliba, ahol már Oz ott ült Will mellett, és fogta a kezét. Mindenki köszönt neki, majd a többiek is leültek.

-Rosszul néz ki - mondta Willre nézve.

-Jobban lesz - válaszolt Buffy - csak idő kérdése…

-Megbocsátás? - nézett Tara Buffyra.

-Bizonyára. Te pedig kedvesség.

-Miről beszéltek? - kérdezte Oz.

-Arról, hogy bizonyára azért robbant le a kocsid mert szükség van rád. A harcban.

-Megint összeáll a csapat?

-De még hogy! - válaszolta Faith befelé jövet.

Sok mindent elmondtak Oznak, de ők sem tudtak még mindent. Tara különösen sokat tudott, kissé gyanússá is vált a többiek szemében. Főleg Kennedy volt gyanakvó, hiszen itt van az akibe Will annyira szerelmes volt. Gyakran féltékenykedve nézett rá, és sokszor belekötött.

Will állapota javulni kezdett, de még mindig nem volt jól. Buffy és Faith éjszakánként a temetőt járta, de nagyon pangás volt vámpírok terén. Esténként 1-2. Visszamentek a sírokhoz is, de azoknak már hűlt helyük sem volt…