Álom

Úgy sétáltál be hozzám,

Mitha otthon lennél,

Még rád sem csodálkozhattam

Rögtön pofánvertél.

Megeredt a vér a szájam szélén

Éreztem bódító édességét

Egyszerűen megőrjített…

Odaütöttem neked.

De persze te védekeztél

Kegyetlenül elvertél

-De én is téged!-

Bár  aföldön kötöttem ki.

Rámnehezedtél teljes súlyoddal

A padlóra szorítottál,

Zavartalanul ültél rám

S pár pillanatig nem mozdultál.

Majd hirtelen, mint a villám

A számhoz kaptál

És kedvesen csókoltál,

Majd szenvedélyesen már.

Nem engedtél a szorításból,

Én élveztem, hogy rab vagyok,

Kedvesem, alattad.

Mindjárt melédfulladok.

Egekig csapott bennem a vágy,

Mint még senki iránt

Az arcodat símogattam,

A hajadba túrtam.

Majd vége szakadt.

Izzadva riadtam fel az ágyban

Magányban

Mi sem maradt.

Csak egy kínzó gondolat –

Miért uralja álmomat

A gyönyörű, szőke Vadász?

Majd visszafeüdtem, hátha újra megtalál.