|
A vámpír
2005.01.22. 16:16
 A vámpír
vámpír
Bûnös volt születése is,
Akkor kellett volna neki
A halált csöndesen átadni,
Vele sok rosszat megelõzni.
De nem látta meg senki jövõlátó,
Hogy az ártatlanból nemsoká lesz ártó.
Ártatlan? Vagy már gonosznak született?
Mindegy. Soha jó már többé nem lehet.
Nem lehet. És kívánná-e?
Nem tudom én se, õ se.
Ez a sors átkos ajándéka,
Mit tehet mást: elfogadja.
Ártatlanok tisztító vérében
Mocskosan semmit sem érez.
Mások drága életét ellopja,
Szentségtelen létét hosszabbítja.
Forró vérrel égeti szét torkát,
Sötét árny õ, ezért hát éjjel jár.
Lesi áldozatát, mint gyilkos vadász,
Lába nyomán mindenhol csak halál.
A szenvedést nézi nevetve,
Minden sejtje kegyetlen.
Tán maga az ördög, meglehet,
Szemében is látod: lelketlen.
Élõhalott õ, nem is lélegzik,
Nem él, csupáncsak létezik.
Szánnád, ha nem gyûlölnéd õt,
Neked is, neki is megváltás a tõr.
Ha lelkét egyszer vissza is kapja,
A sok ezer áldozat a békét meg nem adja.
Addig követeli vissza tõle létét,
Míg fel nem emészti egészen a lelkét.
Halál. Ez az egyetlen megoldás.
Minden vámpírnak végsõ megnyugvás.
Lélektelenül volt ezer gyilkosság,
De a lelke tiszta. Hát van vámpírmennyország.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
