Néhány hónappal később Faith már teljesen tudatában volt erejével. Már el is felejtené mit történt vele, de rémálmai súlyosan emlékeztették rá. Azóta sok vámpír megölt, már-már vidáman, Harold elégedetten nézte és nem volt már lelkiismeret furdalása, hogy túl korán vitte éles helyzetbe. Faith viszont félt, nem attól, megöli, attól, hogy elhatalmasodik rajta ereje. Mr. White mesélt egy vadászról aki embert ölt, mert nem tudta visszafogni képességeit. Most egyik barátnőjével a város kedvenc szórakozó helyén, az Immortal- ba üldögéltek, Faithnek krónikus pasi  hiánya volt, így körülnézett, és meglátta őt. Egyértelműen a disco legjobb pasija volt, fekete bőrű, izmos, jól öltözött srác volt. Faith odaállt mellé és érzéki táncba vonta a fiút, aki nem tudott ellene túl sokat tenni, elkábult, ahogy minden más srác is a helyen. Faith azt suttogta a srác fülébe:

-         Akarlak, elveszlek...te is érzed? Az enyém vagy!

-         Tőlem – és átölelte Faitht. Jó pár számot végig táncoltak, mikor is egy öregúr megkopogtatta a lány vállát, a srác felnevetett:

-         Az apád is jött bulizni? – Faith undorodó pillantást lövellt felé, majd hátat fordított és Harolddal együtt távozott a discoból.

-         2 szabály: első ne jöjjön utánam a discoba! Második ha mégis várja meg míg véget ér a tánc és utána nem túl feltűnően közelítsen meg!

-         Baj van, itt a világ vége!

-         Na 5.5! A világ legjobb pasija aki táncolni is tud és nem meleg bunkó, és a világ is bajban van! Mondja!

-         Egy Hope nevű vámpír meg akar ölni!

-         És miben különbözik ez a vad a többi száztól akit megöltem?

-         Erős, és olyan öreg a kezein már paták vannak ujjak helyett! Meg fog ölni, száz éve nem evett vadász szívéből, és most nagyon éhes! Kiszemelt téged, ha rajta múlik nem éled meg a reggelt Faith!

-         Akkor most, hogy eléggé félek mit csináljak?

-         Tűnj el a városból, csomagolj össze és fuss! – Faith érzete a helyzet igenis komoly, nem kérdezett kézen fogta az öreget és a házukig meg sem álltak, végig vadász tempóban futottak. Amikor oda értek feltépte az ajtót és a szobájába rohant egy ősrégi bőröndbe dobálta ruháit, miközben a figyelő feszülten figyelt. A földszinten nyílt az ajtó és anyja hangját hallotta:

-         Persze uram, jöjjön csak be, Faith téged keresnek! – vadász és tanítója összenézett, aztán megnyugodott csak a discoból a srác jött, Faith sajnálta, hogy nem kezdhetik újra, mert abba valamelyikük belehalna. Lement azzal a szándékkal, hogy elküldi a srácot azzal az ürüggyel, hogy a lányokat szereti vagy mit tudja ő majd kitalál valamit. Mikor leért anyja már a földön feküdt egy kis vérerecske kezdődött nyakából és folytatta útját az ajtó felé, ahol a fekete srác állt és undorító arcát felvéve nevetett:

-         Szia Faith, örülök hogy újra látlak! Újra kezdhetjük vagy befolyásolja bimbózó kapcsolatunk az, hogy megöltem az anyád? – Faith vadász érzéke egyértelműen jelezte, valami még mindig nincs rendbe, a gyász még nem ütötte, fejbe életben akart maradni. A srác oldalra lépett és megszólalt:

-         Lépj be! – nem neki szólt a mondat, hanem egy nagy és ronda vámpírnak, aki már előtte állt. Megfogta Faith nyakát és a magasba emelte, levegőt se kapott, mozdulni se bírt, hiába a gyakorlat a félelem megbénította. Ekkor lépett közbe Harold, és egy kést vágott a lény kezébe, az felmordult és elengedte a lányt. Ő feltámaszkodott és lendületből leszúrta az ajtóban álló srácot egy széklábbal, majd Hopenak támadt, aki már majdnem megfojtotta a figyelőjét. Faith talált egy kést az étkezőasztalon és miután megrúgta a démont az megfordult. Faith végig vágta az arcát a vértől megvakult démon nekiment és ledöntötte a lábáról,  a figyelő a hátára mászott és megpróbálta megfojtani, de a dámon a falnak passzírozta, hatalmas reccsenés hallatszott. Faith elrántotta a fejét nem akarta látni ahogy szeretett őrzője élettelenül  lecsúszik a falról, a démon nem látott, ezért inkább kiment a lakásból, félve most a vadász fölénybe kerülne. Faith becsukott szemmel várta, hogy elmúljon az émelygése, gondolkozott,hogy megnézi élnek-e még a szerettei, de inkább hátat fordított és felment a szobájába. Tekintetét végig vezette a csomagjain, és megpróbált felidézni egy régi beszélgetést…

-         Ha valami történik menjek Sunnydalebe…ok…

De ez már egy másik történet