Leszállat az est és a telihold magasra emelkedett a fák fölött. Az utca csendes, csak a szél süvítését lehet hallani. “Mozognak” a fák… Szóval csak egy teljesen normális Sunnydale-i éjjel volt. Azaz lett volna, ha Sunnydale nem hevert volna romokban. Így az egész kis csapat  Clavelandba költözött, hogy ne feledjék a pokol szája örömét!

-Valami nincs rendben - szólalt meg Willow az ablaknál álldogálva.

-Mi a baj? - nézett rá aggódva Buffy.

-Nem tudom, de rossz előérzetem van, valami készülődik…

-Valami nagy és természet feletti? Nehéz lesz elbánni vele, mint az elsővel… Vagy inkább egyszerű lesz mint a polgármester kinyírása?

-Xander!!!!

-Nyugi Buffy, csak poén volt!

-Ez nem vicc! - torkollta le Buffy.

-Jó jó! De képzelj csak bele, most itt ülnénk, és csak beszélgetnénk a gonoszról… aztán még mindig ülnénk fapofával, és még mindig csak törnénk magunkat komoly fejet…

-Közel van… érzem. - fordult meg hírtelem Will. Szemei lángoltak. Teljesen  elsápadt, egész testében remegett.

-Rendben. Rendkívüli tanácskozás… most!!! Xander! Szólj a többieknek , Dawnnak, Gilesnak, Kennedy-nek és Andrewnek - utasította Buffy. - Willow te pedig pihenj egy kicsit!

Hirtelen valaki kivágta az ajtót…

-Hé By! És engem kihagytok az egész buliból?! Ez nem szép dolog!

-Helló Faith! Dehogy, eszünkbe sem jutott hogy te kimaradj! Engedd csak be magad, foglalj helyet, mintha csak otthon lennél. -kis szünet után elég durván- Mit keresel itt?

-Köszönöm a szívélyes fogadtatást, de éppenséggel titeket kereslek, másként nem szakítottam volna félbe a bulit, ahonnan el kellett jöjjek és ott kellett hagyjak egy csomó szépfiút…

-A lényeg? - vágott közbe Buffy

-Éppen ezt akarom elmondani, ha hagynád, de te már megint több akarsz lenni mint ami vagy…

-Sértegetni mersz a saját házamban?

-Eszemben sincs! Na jó, talán egy kicsit… csak hogy ne legyen jó estéd. De be szeretnék állni. Nem teljes  a csapatotok… kevesen vagytok!

-Nézzük csak… van vadász, az én vagyok… van boszorkány… és vannak okos emberek is mint pl. Xander… de lehet, hogy kéne a csapatba egy gyilkos is. Srácok… szükségünk van egy gyilkosra? - tette fel a kérdést Buffy a többiekre nézve, majd fojtatta - A fenébe… csak nincs rád szükségünk… bocsi.

Faith-nél betelt a pohár. Rátámadt a másik vadászra, mire az visszaütött…

-Hé lányok! - állt közéjük Xander - ezt ne most… Buffy, Faith! Úgy néz ki baj van, valami készülődik. Félre tudnátok tenni egy kicsit az indulatokat és meghallgatni a másikat? -nézett rájuk a fiú értetlenül, mint aki két vitázó óvodás közzé állt!

-Nem - válaszoltak kórusba a kérdésre…

-Na jó, ebből elég, úgy viselkedtek mint két kamasz! Akik egy fiún veszekszenek! Most pedig Faith, mond el szépen miért jöttél!?

Ahogy ezt kimondta az emeletről éles sikítás hallatszott “Dawn” - mondta Buffy, és felrohant a többiekkel a lépcsőn. A lány egyedül volt a szobában, az ágy végében ült. Faith észrevette, hogy a sarokban van valaki.

-Helló Anya! Neked egészen véletlenül nem kéne halottnak lenned?

Erre a kérdésre Anya alakja lépett elő a sötétből.

-Ti-ti láttok engem?

-Az első - szólalt meg gyanakvóan Buffy.

-Nem! Én vagyok! Ez… hogy? Hogyan lehetséges? Tényleg itt vagyok! Ez hihetetlen!

Mindenki megdermedve nézte. Xander tette meg az első lépést felé, majd megindult és a nyakába borult örömében.

-Tényleg te vagy! Az én csajom!

-Jó azért nem kell egyből visszaküldeni azzal, hogy megfojtasz!

Nagy nehezen elengedte a lányt, de még mindig motyogott valamit és szinte ugrált, úgy örült!