Rache (BOSSZ�! Bossz�?)

  2008.06.12. 14:40

A lift ajtaja kiny�lt, lassan �s �vatosan kil�pett a f�lk�b�l, majd k�rben�zett. Tudta, hogy az �p�letben sok d�monnal �s sz�rnnyel fog tal�lkozni, de ilyen sokra m�gsem sz�m�tott. Ha nem mag�nemberk�nt �rkezett volna ide, akkor most a legr�videbb id� alatt a legt�bb d�mont �lhette volna meg. De most nem foglalkozott vel�k. Bossz�ra v�gyott. Lehajtott fejjel gyorsan le�lt az els� szabad sz�kre, h�trad�lt, becsukta a szem�t �s arra a napra gondolt, amikor el�sz�r halott err�l a c�gr�l �s a terveir�l.

Feles�g�vel egy vesz�lyes k�ldet�st teljes�tettek; h�rom v�rszomjas d�mont k�vettek, akiket feladatuk szerint meg kellett tal�lniuk �s el kellett puszt�taniuk. A d�monok fejvad�szok voltak, akik az�rt, hogy k�t gonosztev�t elkapjanak, majdnem 30 embert m�sz�roltak le k�m�letlen�l. A legutols� v�rf�rd�j�k ut�n �ppen egy �jabb �zletet akartak k�tni, amikor siker�lt rajta �tni�k a d�monok kis csapat�n �s megsemmis�teni�k �ket. �s most azt a hirdet�st tartott a kez�ben, melyet a d�monok a rajta�t�skor �ppen el akartak v�llalni.

�s most m�r � is itt volt. Nem a p�nz vagy a h�rn�v hajtotta. Csak bossz�t akart. Leg�lisan.

„A k�vetkez�t!” – Egy n�i hang sz�r�d�tt ki az iroda nyitva hagyott ajtaj�n. Mikor l�tta, hogy senki sem mozdul, lassan fel�llt, �s bel�pett. – „Foglaljon helyet” – mutatott az iroda k�zep�n l�v� �res sz�kre egy j�l �lt�z�tt fiatal h�lgy. – „Teh�t Mr. Finn, mi�rt is szeretn� Angelust meg�lni?”

„Bossz�t akarok. � �s a v�mp�r fam�li�ja elrabolt�k t�lem azt a n�t, akit szerettem. A legszebb n�t becstelen�tett�k meg, akit valaha is l�ttam, amikor v�rt�l mocskos kezeikkel hozz��rtek. Le akarom v�gni azokat a kezeket, melyek hozz��rtek, a v�mp�rokat, akik hozz��rtek el akarom porlasztani…” – mondta d�ht�l szikr�z� szemekkel.

„Oh” – nevetett fel gonoszan a n� – „maga t�nyleg meg akarja �lni a „kedves” v�mp�runkat. Sok sikert k�v�nok �nnek a vad�szathoz. Amit felt�tlen�l tudnia kell. Csak akkor fizetj�k ki �nnek a jutalmat, ha k�ts�g n�lk�l be tudja bizony�tani, hogy t�nyleg meg�lte Angelust. Hozzon el nek�nk olyan szem�lyes t�rgyat, holmit, amit�l Angelus soha sem v�lna meg. P�ld�ul egy hajtincset, egy ujj�t vagy a v�r�t. Meg�rtette a felt�teleinket, Mr. Finn?”

„Igen, H�lgyem. M�ris k�sz�thetik a p�nzt. Egy p�r nap �s hozom a bizony�t�kot. Addig pedig…” – s�hajtott fel Riley, majd fel�llt �s elhagyta a szob�t.

 

*****

 

Riley megpr�b�lt olyan halkan mozogni, ahogy csak tudott. Lassan k�zeledett az �reg, rozsd�s ajt�hoz, kinyitotta, majd bel�pett. Minden csendesnek �s nyugodtnak t�nt. Csak egy pillanatig. Vill�mgyorsan fordult meg a saj�t tengelye k�r�l, mikor mozg�st vett �szre a h�ta m�g�tt.

„� nincs itt” – mondta halkan a sz�ke v�mp�r mellkas�n szorosan �sszefont karokkal.

„Tudom” – v�laszolta Riley �s megpr�b�lta elvesztette �nuralm�t gyorsan, nagyon gyorsan visszaszerezni. Tudta, hogy az el�tte �ll� v�mp�r tiszt�n hallotta gyors sz�vver�s�t �s neh�z l�gz�s�t. Ha nyerni akart, akkor tiszta fejre volt sz�ks�ge. – „M�r tal�lkoztam vele.”

„Akkor meg mit keresel itt? Tal�n az eg�sz kript�t a leveg�be akarod rep�tni?”

„Nem. Dehogyis. Legut�bb sem a kript�d volt a c�l, hanem a toj�sok �s sz�rnyfi�k�k, akiket el kellet puszt�tanunk, ha Buffy �s �n �letben akartunk maradni.”

„Nem ejtettem volna k�nnyeket �rted” – v�laszolta g�nyosan a v�mp�r.

„K�sz�n�m” – mormogta Riley.

„Teh�t, b�kd ki v�gre, hogy m�gis mit keresel itt.”

„Az�rt kerestelek meg, mert a seg�ts�gedre lenne sz�ks�gem.”

El�sz�r meglepetten, majd hitetlenkedve n�zett a sz�ke v�mp�r Rileyra. – „�r�ltebb vagy, mint ahogy azt gondoltam.”

„Meglehet. De mindenk�pp meg kell hallgatnod. Fontos.”

„Semmi sem lehet olyan fontos, hogy nekem foglalkoznom kelljen vele. T�n�s!” – Spike az ajt�hoz l�pett �s sz�lesre t�rta. – „Most!”

„Angelusr�l van sz�”

„Mit akarsz t�le?” – csapta be Spike az ajt�t.

„Meg akarom �t �lni �s arra gondoltam, hogy te biztosan seg�ten�l nekem.”

„Tal�n igen. Tal�n nem” – l�pett Spike a kripta k�zep�n l�v� asztalk�hoz, hogy befejezze f�lbe maradt vacsor�j�t. – „Att�l f�gg, hogy mi a terved.”

„A gyenges�g�t akarom kihaszn�lni.”

„�s mi lenne az?” – pillantott Spike k�rd�n a katon�ra.

„Az �rzelmeit akarom kihaszn�lni. Csak a gyenge pontj�t kellett megtal�lnom.”

„Nem �rtem, hogy mir�l besz�lsz” tette le lassan Spike a vacsor�j�t tartalmaz� poharat az asztalra, majd h�tral�pett, mik�zben elgondolkodva Rileyt figyelte.

„Dehogynem” – jelent meg egy gonosz vigyor a katona ajkain. – „Ahogy eln�zlek” – l�pett k�zelebb a v�mp�rhoz – „pontosan tudod, hogy mit tervezek.”

„El�bb…. el�bb …” – Spike szemeivel k�ts�gbeesetten menek�l�si lehet�s�get keresett – „ezt m�g jobban �t kellene gondolnod. Mit fog Buffy mondani, ha megtudja, hogy mit tett�l velem, a kis kedvenc�vel?”

„M�gis ki �ruln� le neki? �n biztos, hogy nem… neked pedig…” – nevette fel a katona – „nem lesz r� lehet�s�ged.”

„Hatalmas hib�t k�vetsz el” – h�tr�lt tov�bb Spike, hogy megtartsa Riley �s k�zte l�v� t�vols�got.

„Nem hiszem” – z�rta el Riley a menek�lni pr�b�l� v�mp�r �tj�t, amikor az utols� k�ts�gbees�s�ben megpr�b�lta vill�mgyorsan el�rni az ajt�t. – „Csak megszabad�tom a vil�got” – ragadta meg durv�n a v�mp�rt – „k�t kegyetlen v�mp�rt�l” – mondta, majd kem�nyen a falhoz nyomta Spikeot.

„V�rj…” – Spike v�dekez�en emelte fel kezeit, melyek a k�vetkez� pillanatban lassan elporladtak. A hajdan volt v�mp�r meg egyszer utolj�ra csod�lkoz� �s egyben retteg� szemekkel pillantott az el�tte �ll� emberre, majd lassan eg�sz teste hamuv� porladt.

„Angelus, j�v�k” – mormogta Riley, mik�zben kez�vel a f�ld�n kupacba hever� hamut egy kis zs�kba s�p�rte.

 

*****

 

Angel csak erre az egy mondatra tudott gondolni, mik�zben kocsij�val a rakt�r ir�ny�ba haladt. Ki k�ldhette neki ezt az �zenetet? Ki akart vele tal�lkozni? A csal�dja? Neki nem volt csal�dja! Rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba. M�r vagy k�t napja nem �rezte j�l mag�t. Nem tal�lta a hely�t, nem tudott a feladataira koncentr�lni. Gondolatai teremtm�nyei k�r�l forogtak, de nem tudta, hogy mi�rt.

Drusill�r�l m�r �vek �ta nem hallott semmit. Valahol Braz�li�ban „�lt” egy k�oszd�monnal. Ilyen h�reket terjesztet Spike, a szeretett teremtm�nye, az � kedvence. Hab�r m�r r�g�ta visszakapta a lelk�t, m�g mindig szeretette legfiatalabb teremtm�ny�t. A lelke miatt tal�n m�g jobban agg�dott �rte, mint kor�bban, de �rzelmeit soha sem akarta el�tte felfedni. Eddig �gy tudta, hogy Spike Sunnydale-ben lakott. Maga a vad�sz vigy�zott r�. M�g � k�rte meg r� valamikori kedves�t – Buffyt, aki teljes�tette a k�s�s�t. De ma, amikor felh�vta �t, hogy Spike fel�l �rdekl�dj�n, azt az inform�ci�t kapta, hogy elt�nt. Egyszer�en felsz�v�dott.

Leparkolt az aut�j�val, kisz�llt �s elindult a rakt�r fel�. A barna haj� v�mp�r lassan bel�pett, �s egy hossz�, fekete b�rkab�tot visel� szem�lyt pillantott meg. Beleszagolt a leveg�be. A teremtm�nye is ott volt, valahol a k�zelben. �s m�g valaki, akinek a szaga nagyon ismer�s volt.

„Spike?” – l�pett lassan k�zelebb. – „Spike, minden rendben?”

„Hello” – fordult meg a b�rkab�tot visel� f�rfi. – „Eml�kszel m�g r�m, Angel?”

„Ki maga? �s mit keres mag�n Spike kab�tja? Senkinek sem adn� oda.”

„Igen, ebben igazad van, de nekem m�gis megengedte, hogy viseljem.”

„Ki maga?” – k�rdezte �jra Angel. – „�s hol van Spike?”

„Oh, � is itt van. Higgy nekem, � is itt van” – nevette fel gonoszan az ismeretlen.

„Honn�t ismerem �n mag�t? Mi�rt olyan ismer�s nekem?”

„Ugyanabba a n�be voltunk szerelmesek. Egyszer. R�gen.”

„Riley. Riley Finn” – sziszegte Angel.

„Teh�t megismersz m�g” – jelent meg egy kegyetlen mosoly a katona arc�n.

„Mit akarsz t�lem? �s hol van Spike?” – Angel egyre d�h�sebb lett, ami hangj�n is tiszt�n hallatsz�dott.

„Csak egy �zenetet �s egy kis aj�nd�kot akarok �tadni neked, amit Spike k�ld�tt.” – Riley egy fekete kis sz�vet zacsk�t h�zott el� a zseb�b�l. – „Nyisd ki”- dobta oda Angelnek.

Angel sz�th�zta a zs�k sz�j�t, beleny�lt, de csak hamut tal�lt benne. El�sz�r �rtetlen�l n�zte az ujjai k�z�tt �tfoly� hamut, majd lassan felemelte a fej�t �s d�ht�l szikr�z�, s�rga v�mp�rszemekkel a mosolyg� katon�ra n�zett. – „Mit tett�l?”

„Aj�nd�kk�nt elhoztam neked a teremtm�nyedet. Nem is �r�lsz neki?”

„Te… te” – dadogta Angel. Egyszerre volt m�rges �s k�ts�gbeesett. �gy �rezte, mintha halott sz�v�t t�pt�k volna ki a hely�r�l. M�rhetetlen szomor�s�got �s f�rads�got �rzett. Igen, f�radt volt. M�r t�bb mint 200 �ve �lt ezen a vil�gon. M�r olyan sokszor szeretett volna v�get vetni nyomor�s�gos l�t�nek. Minden nap abban rem�nykedet, hogy aznap a megv�lt� hal�l v�r majd r�. De az soha sem tal�lta meg �t. Vagy m�gis? K�nnyes szemekkel pillantott az el�tte �ll� katon�ra. – „Mire v�rsz m�g?”

„A hal�lod el�tt a legszebb aj�nd�kot akartam adni neked. �s ahogy l�tom siker�lt is.”

„M�gis mire v�rsz m�g?” – Angel lassan t�rdre rogyott. Meredten teremtm�nye hamvait b�multa, majd mag�hoz szor�totta a kis zs�kot, benne teremtm�nye maradv�nyaival. M�g egyszer, utolj�ra a k�zel�ben akarta �rezni �t. Sz�ks�ge volt r�. A l�tez�s�hez sz�ks�ge volt Spike-ra. Felt�tlen�l. De most. Most csak meg akart halni. �s boldog volt. Boldog volt, hogy teremtm�nye ebben a pillanatban mellette lehetett. Boldogs�g j�rta �t. Test�t, lelk�t. M�g egy p�r pillanat �s ism�t viszontl�thatja teremtm�ny�t. Egy �r�kk�val�s�gig egy�tt lehetnek. Egy �r�kk�val�s�gig.

„Tudtam” – nevetett fel Riley, amikor a t�rdel� v�mp�rhoz k�zeledett, aki becsukott szemekkel a f�ld�n t�rdelt. – „Tudtam, hogy csak a kis kedvencedet kell meg�ln�m �s nem lesz m�s v�gyad csak a hal�l.” – Lassan a v�mp�r m�g� l�pett �s felemelte a kez�ben l�v� kar�t. – „Tudtam.”

 

*****

 

„K�ly�k” – sz�l�totta egy ismer�s hang. Megpr�b�lta kinyitni a szemeit, de nem tudta, szinte �loms�ly�ak voltak. – „K�ly�k, nyisd ki a szemedet. Tudom, hogy hallasz. Teremt�dnek mindig engedelmeskedned kell. J� fi�.”

„Hol vagyok?” – pillantott k�rbe agg�dva.

„Egy rakt�rban, ahol �jj�sz�lett�l” – v�laszolta a barna haj� v�mp�r.

„�jj�sz�letni? Mi? Hogyan? De h�t ez lehetetlen” – ingatta k�ts�gbeesetten a fej�t.

„Nem lehetetlen. Te �lted meg a kedvencemet, teh�t itt az ideje, hogy �tvedd a hely�t, hogy te legy�l a k�vetkez�.”

„Nem! Nem! Nem!” – cs�v�lta fej�t. Csak fel kell �brednie. Csak el kell t�nnie inn�t, �s az eg�sz r�m�lom szertefoszlik. De egy er�s k�z visszatartotta.

„Adok egy j� tan�csot, fiam. Legk�zelebb, ha Angelt akarod meg�lni, akkor soha ne j�tssz Angelus �rzelmeivel, Teremtm�ny!

„Neeeeeeem!”

Riley sikolt�s�t�l, mely perceken kereszt�l visszhangzott a rakt�rban, az utc�n s�t�l� emberek h�t�n v�gig futott a hideg.

 

 

V�ge.