�szinte �rzelmek

(III.)

�jszaka volt. Vad�sztam,mint mindig. Szokatlanul csendes volt a temet� �s a k�rny�ke is…sehol egy v�mp�r. Gondolkodni kezdtem…Vajon az �sszes v�mp�rt siker�lt felny�rsalnom? De…hamar r� kellett d�bbennem,hogy ilyen „k�nnyen” nem menek�lhetek a sorsom el�l…T�ged nem tudtalak meg�lni…�s am�g egyetlen v�mp�r is �l a f�ld�n,mindig lesz egy Vad�sz is.

Eszembe jutott az is,hogy nem olyan r�gen,a karjaidba hullva zokogtam. Kit�n� alkalom volt sz�modra,hogy meg�lj…m�gsem tetted. Csak �lelt�l. Mi�rt? �s ut�na hogy ker�ltem haza?

Gondolataimb�l a ny�ri szell� h�s fuvallata szak�tott ki. K�rben�ztem. Tekintetem egy s�rk�n, �s a s�rk�n �l� alakon �llapodott meg. Egy v�mp�r…arc�t nem l�ttam…egy hatalmas fa lombja eltakarta a Hold f�ny�t.

-Hogy �rzed magad,Lily? – k�rdezte a s�t�t alak,majd fel�llt a s�rk�r�l.

Amint meghallottam a hangot r�gt�n tudtam….Te volt�l az. A sz�rsz�lak �gnek �lltak a karomon.

-Lucian…- mondan�m,hogy meglept�l,de sz�m�tottam r�d. - Eddig j�l voltam,k�sz. De most,hogy tal�lkoztunk,m�r k�zel sem olyan f�nyes az �jszaka �s ez csak rosszabb lesz – mondtam g�nyosan.

El�l�pt�l a fa �rny�k�b�l. A f�nyben v�gre megl�ttam gy�ny�r� arcodat. �rzelmekt�l mentes volt…mint mindig. Igaz,t�bb,mint 200 �v alatt volt el�g id�d,hogy t�k�letess� fejleszd az �rzelmeid elrejt�s�t. Sokan gondolj�k �gy,hogy nektek v�mp�roknak nincsenek �rz�seitek…�n tudom,hogy van. Mereven figyeltelek…mindig megb�nultam,ha megl�ttam csod�s mosolyod. Egyre jobban k�zeledt�l fel�m�n meg csak �lltam. Tekinteted elkapta az eny�met. Meg�llt�l el�ttem…�gy �reztem,l�baim nem biztos,hogy el fognak b�rni.

-Mit keresel itt,Lucian? – k�rdeztem remeg� hanggal.

Sz�tt�rtad karjaidat.

-Minek menteget�zzek? Az nem az �n st�lusom…de…�gy is tudod,KIT keresek itt…

-Nem. Nem tudom. �s bark� b�zni sincs kedvem.

-Mivel �rdemeltem ezt a rengeteg g�nyt?

A k�rd�s v�ratlanul �rt…nem tudtam r� v�laszolni.

-Nyugodt �jszak�d volt,ugye? – k�rdezted.

-Az volt…am�g meg nem l�ttalak – kezdtem – de v�rj csak! Honnan tudod? – n�ztem r�d �rtetlen�l.

-Ugyan Lily. Haszn�ld egy picit a fejed. – mosolyogt�l.

Felismer�s suhant �t az arcomon. �szrevetted.

-Bizony Lily. �n utas�tottam a v�mp�rokat,hogy ma �jszaka m�g v�letlen�l se l�ss�k meg benned a potenci�lis vacsit. Besz�lni akartam veled…nyugodtan. �s el�re meg�g�rem,hogy ha a szemembe n�zel nem fog semmi t�rt�nni.

-Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk egym�ssal – mondtam,majd h�tat ford�tottam �s elindultam. Nem tudtam merre menjek…csak el T�led. Ha a k�zelemben volt�l,nem voltam k�pes gondolkodni. Csak az j�rt a fejemben,hogy �tkozottul szeretn�k a karjaidba b�jni,megcs�kolni…de nem tehetem…Adam miatt.

Mikor bet�lt�ttem a 18-at j�rni kezdt�nk…att�l a pillanatt�l fogva,hogy igent mondtam a k�rd�sre,hogy leszek-e a bar�tn�je,olyan lettem,mint egy nagyon �rt�kes,t�r�keny porcel�nbaba. Ezt ut�ltam benne…mindig vigy�zni akart r�m,biztons�gban akart tudni…de �n szabads�gra v�gytam. Sokszor veszekedt�nk ezen…n�ha el�fordult,hogy kisz�ktem �jszaka,hogy egyed�l vad�szhassak…pont �gy,mint r�gen....csak most nem az any�m,hanem a bar�tom el�l kellett elmenek�ln�m. Sokszor csod�ltam Chris-t �s Josh-t…boldogok voltak egy�tt,im�dt�k egym�st…alig veszekedtek…ha m�gis el�fordult,hogy sz�v�lt�sba keveredtek nyugodtan rendezt�k el. Adam �s �n nem tudtuk cs�ndesen lerendezni…A legnagyobb vit�k akkor voltak,amikor egyed�l l�gtam el vad�szni �s v�resen,k�k-z�ld foltokkal t�rtem haza. Term�szetesen Adam ilyenkor mindig �bren v�rt…a rosszall�s mindig ott volt a szem�ben. �s v�g�l is �t is meg lehet �rteni…�vni akart engem. Azt tudtam,hogy � szeret,de magamban nem mindig voltam biztos…szerettem…de tudtam,hogy ez nem az a mindent els�pr� szerelem volt,amire v�gytam…sokkal kevesebb volt ann�l…

Nem jutottam t�l messzire…hangod meg�ll�tott.

-Tudod j�l,hogy besz�ln�nk kell! – mondtad �lesen.   

-�s m�gis mir�l k�ne besz�ln�nk? – fordultam vissza. – Nem vagyunk bar�tok,nincs k�z�s t�m�nk amir�l cseveghetn�nk. – hangomban t�bb volt a g�ny,mint szerettem volna.

Elindult�l fel�m �s �gy mondtad.

-Ne j�tszd a tudatlant Lily! Nem mondhatod,hogy nem �rzel semmit ir�ntam…tudom j�l,hogy Te is azt �rzed,amit �n. G�nnyal pr�b�lod leplezni,de �rzem…�rzem,hogy vonz�dsz hozz�m. �s �n hozz�d. Ennek nem szabadna �gy lennie,mert ellens�gnek sz�lett�nk…de ha m�r �gy van,el kell fogadnunk. �n m�r elfogadtam,Te m�g nem. �s hi�ba harcolsz a v�g�n �gy is engedni fogsz az �rzelmeknek �s k�zel engedsz magadhoz.

Egy l�p�ssel el�ttem meg�llt�l.

Tudtam…�reztem,hogy igazad van. Ut�ltam ha neked van igazad. T�nyleg harcoltam az �rz�seimmel…mennyivel egyszer�bb lenne,ha ir�ny�tani tudn�nk az �rzelmeinket.

-Tudod…azt hiszem igazad van. – n�ztem a szemedbe. – Harcolok…Mikor bet�lt�ttem a 18-at �sszej�ttem az �j figyel�mmel,Adamm-mel. Tudta �s elfogadta azt,aki vagyok…nekem pedig ilyen emberre volt sz�ks�gem. De ami�ta visszaj�tt�l…- elakadtam…nem akartam folytatni.

-K�rlek,folytasd! – megtetted az utols� l�p�st. Test�nk �ssze�rt…nem ford�tottam el a tekintetem…m�g m�lyebben a szemedbe n�ztem �s folytattam.

-Ami�ta visszaj�tt�l �s Adam megcs�kol,mindig arra a cs�kra gondolok…azt rem�lem,hogy tal�lkozunk �s �jra megcs�kolsz. De nem tehetem ezt Adamm-mel…

-Ne k�nozd magad…n�zz magadba �s mondd meg �szint�n! Boldog vagy abban a kapcsolatban?

Nem akartam hazudni…�gy is �rezted volna,ha nem mondok igazat.

Nem v�laszoltam…csak a szemeimmel besz�ltem. N�zt�k egym�st.

-Biztos ezt akarod? – k�rdezted suttogva.

-Igen.

�rj�t� lass�s�ggal �rt puha ajkad az eny�mhez. �t�lelt�l �s csak cs�kolt�l…l�gyan,majd tele szenved�llyel. �tkaroltam a nyakad �s visszacs�koltam. Nyelvemmel v�gigsim�tottam sima,hegyes szemfogaidon. V�r �z�t �reztem a sz�mban,de nem �rdekelt…�veket v�rtam arra a pillanatra… …nem akartam t�bbet titkolni vagy harcolni ezekkel az �rzelmekkel… Azt akartam,hogy a pillanat soha ne �rjen v�get. A s�t�tben,a b�n�s �sv�nyre l�pve igaz�n boldog voltam…a karjaidban �reztem magamat biztons�gban…az ellens�gem karjaiban.

Csak Te �s �n l�tezt�nk…csak Te �s �n voltunk ott…�s a Hold tan�nak….legal�bbis �n azt hittem…