8. Fejezet

A kis William sz�let�se ut�n n�h�ny h�nappal kis�rt szemekkel rohant be Nina Spike cell�j�ba az �jszaka k�zep�n.

„Te j� �g, Nina! Mi t�rt�nt?” – ugrott fel Spike, amikor Nina-t megpillantotta.

„Meheheg kehehell akahad�h�lyohoznod” – zokogta Nina.

„Tess�k? Nina, k�rlek, nyugodj meg, egy kukkot sem �rtettem abb�l, amit az el�bb elmondt�l.”

„Apahaha, akahad�lyohozd meg!”

„Mit kell megakad�lyoznom, Nina?”

„�h�ket!”

„Kiket, Nina? De h�t m�gis mi t�rt�nt?”

„El akahrnak k�lt�h�lt�zni!”

„Buffy �s George? �k akarnak elk�lt�zni?”

„Igen, �k.”

„Hov� akarnak k�lt�zni?”

„Nem tudom” – mondta Nina kicsit nyugodtabban. – „De m�g ezen a h�ten el akarnak inn�t menni. George vett valahol egy h�zat. Oda akarnak menni, �s engem is magukkal akarnak vinni. De �n nem megyek.”

„Mi�rt nem, Nina?”

„�n itt akarok maradni veled!”

„De ez lehetetlen, Nina.”

„De hiszen meg tudjuk oldani. Tov�bbra is ide j�rok suliba, Marisol vigy�z r�m, �s minden nap j�v�k megl�togatni t�ged.”

„Ez �gy nem fog m�k�dni, Kicsim.”

„Mi�rt nem? Hiszen eddig is m�k�d�tt.”

„Igen, de Buffy �s George mindig ott voltak melletted, gondoskodtak r�lad. Mindig sz�m�thatt�l r�juk, ha seg�ts�gre volt sz�ks�ged. De �n nem leszek, nem lehetek ott melletted.”

„De h�t te vagy az ap�m!”

„Nina. �n egy v�mp�r vagyok, aki megmentett t�ged, aki adopt�lt t�ged, �s akit ap�nak nevezel. De �n nem vagyok az ap�d.”

„Nem” – ki�ltott fel Nina. – „Ne mondj ilyeneket. Te mindig is jobb ap�m volt�l, mint a saj�t v�rszerinti ap�m. Soha az �letemben nem szeretett �gy senki sem, mint te. Soha se k�v�nhatn�k jobb ap�t magamnak.”

„K�sz�n�m, Nina” – mondta Spike, �s k�nnyek sz�ktek a szem�be. – „De Buffy is ugyan�gy szeret t�ged. K�z�sen d�nt�tt�nk az adopt�l�sodr�l annak idej�n.”

„De � nem szeret �gy, ahogy te. �s George kimondottan ut�l engem.”

„Nina, igazs�gtalan vagy. Szeret t�ged.”

„Nem! Ism�t van egy saj�t gyereke. �n csak �tban vagyok.”

„Oh, te j� �g, Nina. Teljesen f�lre�rted a helyzetet. A teljes csal�dj�t elvesztette �s n�ha nem tudott logikusan gondolkodni, �rezni, akkor, ha a szeretetr�l volt sz�. �s igen, igazad van, ism�t van egy saj�t gyereke, akir�l gondoskodnia kell. De k�rlek, adj neki m�g egy es�lyt �s megl�tod, minden rendbe j�n.”

„Biztos? De � akkor sem lesz olyan valaki a sz�momra, mint te.”

„Kicsim, soha sem kell �t ap�nak sz�l�tanod, senki sem v�rja el ezt t�led. Csak fogadd el, �gy, mint egy sz�l�t. Meg tudod ezt tenni, egyszer, valamikor?”

„Nem tudom, de megpr�b�lhatom.”

„K�sz�n�m, Nina.”

„Apa, itt aludhatok ma n�lad?”

„Igen, persze, kicsim. Fek�dj le nyugodtan, pr�b�lj meg v�gre megnyugodni �s aludni egy kicsit.”

Amikor Nina sz�pen egyenletes l�legzett, Spike odament az ajt�hoz �s kopogott rajta.

„Hol van Nina?” – k�rdezte az ajt�ban megjelen� �r.

„Ma este itt alszik n�lam. K�rem, mondja meg Buffy-nak, hogy ne agg�djon Nina miatt, �s majd csak holnap reggel j�jj�n �rte.”

„Uram, �n is pontosan tudja, hogy ezt nem engedhetem meg. Nina-nak …”

„Nem. Nina ma itt marad n�lam. Adja �t Buffy-nak az �zenetemet.

„Uram, k�rem, �rtsen meg …”

„Nem” – csattant fel Spike m�rgesen. – „Maga �rtsen meg engem �s adja v�gre �t Buffy-nak azt a nyamvadt �zenetet” – k�z�lte Spike d�h�sen, majd sarkon fordult �s visszament a nyugodtan alv� l�ny�hoz.

Az �r toporgott m�g egy kis ideig az ajt�ban, majd bez�rta azt, hogy �tadja az �zenetet.

*****

„Nina, kicsim, k�rlek, v�rj meg az ajt� el�tt” – mondta Buffy, amikor m�snak reggel Nina-�rt ment. – „Szeretn�k n�gyszemk�zt besz�lni Spike-kal.”

„Teh�t m�giscsak elmentek” – k�rdezte Spike, amikor egyed�l maradt Buffy-val.

„Igen. Azt hiszem, Nina m�r mindent elmes�lt.”

„Igen, �s ami azt illeti teljesen mag�nk�v�l volt a h�r hallat�n.”

„Tudom. Tegnap este elrohant. M�r �r�k �ta kerestem, amikor megtudtam, hogy n�lad van.”

„Mi t�rt�nt, Buffy?”

„Igaz�b�l nem tudom. Csak kiab�lt vel�nk, hazugok �s �rul�k voltunk a sz�m�ra, akik �t egy�ltal�n nem szeretik, azt�n fogta mag�t �s elrohant. Besz�lt�l vele tegnap err�l?”

„Meg�g�rte, hogy ad nektek m�g egy es�lyt.”

„K�sz�n�m.”

„Buffy, szeretn�k t�led k�t sz�vess�get k�rni.”

„Igen?”

„El�sz�r is, k�rlek, k�sz�tsd el� a v�l�si pap�rokat.”

„M�r megtettem. George megeml�tette, hogy besz�ltetek r�la. Elk�ld�m neked a pap�rokat. Mi lenne a m�sik k�r�sed?”

„Vond vissza a v�t�jogodat.”

„Nem. Ezt nem tudom megtenni.”

„De, meg kell tenned, meg�g�rted nekem. K�rlek, tedd meg, Kicsim. K�rlek.”

„Megl�tom, hogy mit tehetek” – suttogta Buffy, majd sarkon fordult �s kiviharzott a cell�b�l.

*****

Aznap d�lut�n George l�pett be egy bor�t�kkal a kez�ben Spike cell�j�ba.

„Buffy k�ld�tt, hogy adjam �t �nnek ezt a bor�t�kot.”

„K�sz�n�m, George” – �llt fel Spike. – „Megn�zted, hogy mi van benne?”

„Nem” – tiltakozott hevesen George.

„Akkor tedd meg most.”

„De…”

„Csak tedd meg!”

„A v�l�spap�rok …” – h�zta el� George a bor�t�k tartalm�t.

„Igen, �s ahogy Buffy-t ismerem, � m�r al� is �rta �ket.”

„Igen, t�nyleg megtette.”

„�sszeh�zasodhatok, amikor csak akartok. M�g ma al��rom a pap�rokat �s eljuttatom Buffy-nak.”

„Ha sz�ks�ge lenne m�g egy kis id�re, akkor nyugodtan v�rhat m�g az al��r�ssal.”

„Mire v�rjak? Ha m�r halott vagyok, akkor sohasem lehettek egy p�r. Ha m�r csak egy kupac hamu vagyok, akkor Buffy sohasem fogja tudni igazolni a hal�lomat, �s �r�kre a feles�gem marad.”

„Hamu?”

„Igen, m�g mindig v�mp�r vagyok. Hal�lom ut�n csak hamu marad ut�nam.”

„Ok, �rtem m�r. Tehetek m�g �n�rt valamit?”

„Igen, pr�b�ld meg Nina-t is n�ha gyerekedk�nt kezelni.”

„De h�t azt teszem.”

„Akkor csin�ld jobban, mert Nina ebb�l semmit sem �rz�kel. Azt hiszi, hogy ut�lod �t.”

„Tess�k? Nem! �n csak…”

„…az ut�bbi id�ben te csak William-mal foglalkozt�l. Sz�nj t�bb id�t Nina-ra is, sz�ks�ge van r�.”

„Megteszem. Van m�g valami?”

„Vedd r� Buffy-t, hogy vonja vissza a v�t�jog�t.”

„M�r megtette, kor�n reggel felkereste Carolt, hogy visszavonja.”

„Oh, igaz�n.”

„M�g valami?”

„Mikor utaztok?”

„Holnap reggel.”

„Vigy�zz a csal�domra, George!”

„Meg�g�rem.”

„K�sz�n�m. �s j� utat.”

„Azt hiszem, hi�nyozni fog nekem, Spike” – mondta George, majd kimegy.

„Igen, el tudom k�pzelni, mennyire” – cs�v�lta a fej�t hitetlenkedve Spike.

*****

„Spike, azt hiszem, hogy van m�g egy elrendezetlen �gy�nk” – l�pett be Carol m�snap reggel Spike cell�j�ba.

„Igen, tudom” – �llt fel Spike. – „M�r v�rtam �nt. Buffy �s George elutaztak m�r a gyerekekkel?”

„Igen, ma reggel.”

„Carol, megtenne nekem egy sz�vess�get?”

„Mi lenne az?”

„Eljuttatn� ezt a bor�t�kot �s a hamvaimat Buffy-nak? � pontosan tudja, hogy mi volt az utols� k�v�ns�gom a hal�lom ut�n.”

„�s mi van a bor�t�kban?”

„A v�l�si pap�rok, a jegy�r�m �s egy lev�l Buffy-nak. Megtenn�, … eljuttatn� Buffy-nak? K�rem.”

„Term�szetesen.”

„K�sz�n�m” – suttogta Spike �s �tny�jtotta Carol-nak a bor�t�kot. – „Ha �gy gondolja, akkor el is olvashatja a levelet.”

„Nem, nem hiszem, hogy sz�ks�g lenne r�. Lenne m�g egy�b k�v�ns�god is?”

„Nem, nincsen, asszonyom.”

„Akkor induljunk” – mutatott Carol az ajt�ra.

�r�kkel k�zrefogva, n�m�n haladtak a folyos� v�ge fel�, majd Carol egy�rtelm�en mutatta Spike-nak, hogy folyos�n l�v� utols� szob�ba l�pjen, ahol egy nagy sz�jakkal ell�tott �gy �llt a szoba k�zep�n. Amikor Spike megpillantotta az �gyat, visszah�k�lt.

„Meggondoltad magad?” – k�rdezte Carol.

„Nem. Csak szabad v�mp�rk�nt szerettem volna meghalni �s nem egy �gyhoz k�t�zve.”

„Ezen k�nnyen seg�thet�nk. �llj arccal a fal fel�, kezeidet kulcsold �ssze h�tul, a tark�don” – j�tt Carol utas�t�sa.

Spike hirtelen nyelt egy nagyot, amikor Carol kez�ben l�v� kar�t megpillantotta.

„Ezt v�lasztottad” – k�z�lte Carol, amikor �szrevette, hogy Spike a kar�t b�mulja.

„Igen, tudom” – mondta Spike, majd arccal a fal fel� fordult.

„Maradj nyugton” – hallotta Spike Carol hangj�t a h�ta m�g�tt, behunyta a szem�t �s v�rta azt az utols�, mindennek v�getvet� sz�r�st.