Spike l�tta, hogy Buffy mindent megtett, hogy az orvos utas�t�sait k�vesse. Amikor nyomnia kellet, �sszeszedte minden erej�t �s mindent megtett az�rt, hogy a kis j�vev�ny min�l el�bb meg�rkezhessen.

El�sz�r csak fekete hajat pillantott meg Spike, majd egy apr�cska fejet, v�g�l egy arcocsk�t, majd dr. Heid seg�ts�g�vel el�t�ntek a baba v�llai is, �s az utols� nyom�ssal Spike szemei el�tt megsz�letett egy kis emberi l�ny.

Spike �rezte, hogy arc�n k�nnyek g�rd�lnek v�gig. Ebben a pillanatban Buffy mellett szeretett volna lenni, hogy seg�tsen neki, besz�lni szeretett volna vele, de csak a kettej�k k�zt l�v� �vegablakot foghatta meg. Meg soha �let�ben nem �rezte mag�t ilyen t�vol Buffy-t�l, mint most. L�tta Buffy boldog arc�t, amint a kez�be fogja �jsz�l�ttj�t, amint szeretetteljesen George-ra n�z, aki sug�rzott a boldogs�gt�l. �s Spike ekkor meg�rtette, hogy nem csak Buffy gyermek�nek sz�let�s�t n�zte v�gig, hanem egy �j csal�d sz�let�s�t is, amely t�bb� m�r nem az � csal�dja volt �s r� kellett j�nnie, hogy v�g�rv�nyesen elvesz�tette Buffy-t.

„Spike, menn�nk kell” – halotta meg Spike Carol hangj�t a h�ta m�g�tt.

„Mi�rt voltam itt?” – k�rdezte Spike, mik�zben tov�bbra is Buffy-t �s a kicsit b�multa.

„Buffy megk�rt r�, hogy engedjem ezt meg neked.”

„�s mi�rt nem lehettem ott, a m�sik szob�ban?”

„Ez volt Buffy nagy napja �s nem akartam, hogy egy George-gal val� vita t�nkretegye.”

„Logikus” – suttogta Spike �s k�nnyes szemekkel tov�bbra is Buffy-t b�multa.

„Spike! Menn�nk kell!”

„Egy pillanat.”

„Spike, biztosan megl�togatnak t�ged, de most menn�nk kell.”

„Kisfi� vagy kisl�ny?”

„Kis fi�, de a nev�t nem tudom.”

Amikor Carol ism�t figyelmeztetni akarta Spike-ot, akkor � hirtelen megfordult �s lass� l�ptekkel elindult kifel�, �gyet sem vetve az �r�kre, �s a kez�kben l�v� bilincsekre. Miel�tt m�g az �r�k durv�n meg�ll�thatt�k volna Spike-ot, Carol a fej�vel intette nekik, hogy hagyj�k �t b�k�n.

*****

K�t h�ttel k�s�bb Buffy �s George egy�tt l�ptek be Spike cell�j�ba az apr�cska, bebugyol�lt kisfi�val.

„Hello” – k�sz�nt�tte �ket Spike. – „Hogy vagytok?”

„K�sz�n�m, m�r majdnem a r�gi vagyok” – mosolygott Buffy.

„�s te?” – mutatott Spike George kez�re.

„Most m�r �jra tudok fogni a kezeimmel. Egy p�r nappal a sz�l�s ut�n m�r tudtam mozgatni az ujjaimat. Szerencs�re nem t�rt el semmim sem” – mondta George �s vigyorogva Buffy-ra n�zett.

„M�r t�bbsz�r is eln�z�st k�rtem” – suttogta Buffy b�ntudatosan.

„Hogy h�vj�k a kicsit?” – k�rdezte Spike, hogy m�sra terelje a sz�t.

„H�t nem tudod?” – n�zett Buffy meglepetten Spike-ra.

„Nem. Senki sem mondta meg nekem.”

„William.”

„Tess�k?” – kapta fel a fej�t Spike. – „Mi�rt? �s �?” – mutatott Spike George-ra. – „Beleegyezett?”

„Igen, megbesz�ltem vele. Hab�r az �n d�nt�sem volt, de George is beleegyezett” – k�z�lte Buffy, majd halkan hozz�tette – „�s h�t soha sem szeretn�lek elfelejteni.”

„Szabad…” – Mutatott Spike k�rd�n a kicsire.

„Term�szetesen” – adta �t Buffy Spike-nak a kisfi�t �s megmutatta neki, hogy hogyan tartsa a kez�ben.

„Gy�ny�r�, Buffy” –b�multa Spike leny�g�zve a kicsit.

„K�r, hogy nem lehett�l ott a sz�l�sn�l.”

„Ott voltam, Buffy. Mindent l�ttam �s k�sz�n�m, hogy r�szese lehettem annak a csod�nak.”

„De h�t hogyan? Sehol sem l�ttalak.”

„A m�sik szob�ban voltam. Carol nem akarta, hogy vita t�rj�n ki k�z�tt�nk” – pillantott Spike George-ra.

„Igen, azt hiszem, ez volt a legjobb megold�s a r�sz�r�l” – d�nny�gte George.

„Buffy, szeretn�k n�gyszemk�zt besz�lni George-gal” – adta vissza Spike Buffy-nak a kicsit.

„Nem tudom, hogy ez egy j� �tlet-e” – pillantott aggodalmasan Buffy a k�t f�rfira.

„Nagyon fontos lenne nekem. Ha George csak �gy �rzi mag�t biztons�gban, akkor az �r�k ak�r meg is bilincselhetnek.”

„Nem, ez igaz�n nem sz�ks�ges” – l�pett George k�zelebb Spike-hoz.

„Megv�rjalak odakint, George?”

„Nem, menj nyugodtan vissza a kicsivel, Buffy. Majd megyek �n is.”

„Biztos?”

„Igen” – b�lintott George.

„Akkor k�s�bb tal�lkozunk” – k�sz�nt el Buffy �s m�g utolj�ra vetett egy aggodalmas pillant�st el�sz�r Spike-ra, majd George-ra.

„Mit szeretne megbesz�lni velem?” – fordult George Spike-hoz, mikor Buffy m�g�tt becsuk�dott az ajt�.

„Csak szeretn�m t�led ism�t megk�rdezni, hogy szereted-e Buffy-t.”

„Igen. Szeretem.”

„Akkor menj el inn�t…”

„Hej, azt hittem, hogy ezen m�r r�g t�l vagyunk” – ki�ltott fel George felh�borodottan.

„Hagyd, hogy elmondjam, azt, amit akarok, vagy att�l f�lek, hogy ezt soha t�bb� nem fogom tudni megtenni.”

„Ok. Csendben leszek.”

„Menj el inn�t” – kezdte �jra Spike, majd folytatta – „�s vidd magaddal Buffy-t �s a gyerekeket is.”

„Ez most komoly?”

„Igen. Enn�l komolyabb m�r nem is lehetne.”

„Ha megk�rdezhetem; mi�rt?”

„Szeretem Buffy-t, jobban, mint a saj�t �letemet. Ez�rt el kell, hogy engedjem. El kell engednem, hogy egy norm�lis �letet �lhessen, d�monok �s v�mp�rok n�lk�l… egy rendes ember oldal�n… veled.”

„K�sz�n�m” – n�zett meglepetten �s el�rz�keny�lve George Spike-ra.

„De lenne egy felt�telem.”

„�s pedig?”

„Sohasem j�hetsz vissza, �s nem engedhetett meg se Buffy-nak, se Nina-nak, hogy valaha is visszat�rjenek.”

„Ezt k�nnyen meg�g�rhetem mag�nak. De nekem is lenne egy k�r�sem.”

„Igen?”

„Egy nap biztosan szeretn�m, ha Buffy hivatalosan is a feles�gem lenne, de maguk m�g mindig h�zasok �s…”

„Elint�zem, de ne most” – hunyta be Spike a szem�t megad�an.

„K�sz�n�m. El�re is k�sz�n�m … �s … �s akkor most megyek” – mutatott George az ajt�ra, �s amikor Spike nem reag�lt semmit sem a kijelent�s�re sz�p lassan kis�t�lt.