7. fejezet

George és Spike között lezajlott közjáték óta hónapok teltek el. George nem látogatta meg többször Spike-ot, Nina viszont szinte minden nap ott volt nála és Carol engedélyével éjjel – nappal szabad bejárása volt Spike cellájába.

A hónapok múlásával Buffy-nak egyre nagyobb, termetes pocakja nőtt. Terhessége elején, amikor a pocakja még kicsi volt, vámpírérzékeinek köszönhetően Spike már érzékelte a baba mocorgását. Később már Buffy is érezte, amint a baba a hasában bokszedzéseket tartott, további pár hónap elteltével pedig már mindenki láthatta amint Buffy hasa a bokszedzések során szinte hullámzott. Terhessége utolsó heteiben Buffy egyre nehézkesebbnek érezte magát, hatalmas pocakja miatt alig tudott mozogni, így egyre ritkábban látogatta meg Spike-ot.

Egy nap, mikor éppen senki sem látogatta meg Spike-ot, Carol lépett be Spike cellájába két őr társaságában.

„Fordulj meg, kezeket hátra!” – hangzott a szigorú utasítás, majd Carol hátra bilincselte Spike kezeit. – „Teszünk egy kis sétát” – közölte és elindult kifelé.

Spike szívesen megtudott volna többet is a kis kirándulásukról, de a két őr azonnal karon ragadta őt és ellenkezést nem tűrő módon kivezették a cellájából, majd a kis csapat az orvosi blokk felé vette az irányt. Ott Carol egy üres és sötét szobába vezette Spike-ot, ahol az egyik fal üvegből volt, majd levette Spike-ról a bilincseket.

„Várj itt! Az őrök végig az ajtó előtt maradnak, úgyhogy ne próbálkozz szökéssel. Csak maradj itt, amíg vissza nem jövök érted. A szobának mindig sötétnek kell maradnia, ezért kérlek, ne kapcsolj villanyt” – közölte Carol, majd további magyarázat nélkül egyedül hagyta Spike-ot.

’De hát miért vagyok én itt? Mégis mit csináljak itt? És miért ment el Carol?’ – Spike nem értette ezt az egész helyzetet, amibe éppen most csöppent bele. Már éppen az ajtón akart kopogni, hogy őreitől kapjon további felvilágosítást, amikor a másik szobában hirtelen felkapcsolták a villanyt. Mivel ő továbbra is sötétben maradt, ezért őt nem láthatta senki sem, de ő mindent láthatott, ami a szomszéd szobában történt. A másik szoba úgy nézett ki, mint egy vizsgáló – volt ott egy kis asztal különféle orvosi eszközökkel, mindenféle orvosi vizsgálóeszközök, melyek monitorokhoz voltak kötve és egy ágy a vizsgálatokhoz.

Spike két nővért vett észre, amint a szobába léptek és csöndben, rutinos mozdulatokkal különböző orvosi eszközöket készítettek elő. Egy kicsit később Dr. Heid lépett be zöld, orvosi ruhában, majd Buffy-t és George-ot pillantotta meg Spike a doki háta mögött. George ugyanolyan zöld ruhában volt, mint az orvos, Buffy pedig egy zöld hálóinget viselt.

*****

„Mikor kezdődtek a fájások, Buffy”- kérdezte Dr. Heid, miközben az ágyhoz kísérte Buffy-t.”

„Tegnap este. Először azt hittem, hogy csak a szokásos fájások, de reggel óta rendszeres időközönként jönnek és egyre hevesebbek.”

„Milyen gyakran?”

„Úgy 8 – 10 percenként.”

„Buffy, kérem, feküdjön fel az ágyra, szeretném megvizsgálni. De előtte lenne még egy kérdésem. Az apuka is jelen szeretne lenni a szüléskor?”

„Igen, így egyeztünk meg” – válaszolta George.

„Rendben. Akkor ha arra kérem Önt, George, hogy segítsen Buffy-nak, akkor tegyen meg mindent, mert szüksége lesz az Ön támogatására. Ért engem, George?”

„Igen, természetesen. Mindent megteszek.”

„Buffy, akkor kérem, feküdjön fel az ágyra” – ismételte meg Dr. Heid és türelmesen várt, amíg Buffy George segítségével elhelyezkedett az ágyon. – „Buffy, most megvizsgálom, ami lehet, hogy egy kicsit fájni fog, de kérem, próbáljon meg lazítani. Rendben? A méhszáj teljesen eltűnt” – közölte az orvos a vizsgálat után. – „Mivel Önnek ez lesz az első szülése, ezért a szülés még órákig is elhúzódhat, ezért kérem, legyen türelmes még egy kicsit, Buffy.”

Buffy csak hevesen bólogatott, mivel a következő fájástól megszólalni sem tudott, csak a jól begyakorolt mély, ütemes levegővételre figyelt, hogy a fájdalmait kordában tudja tartani.

Dr. Heid türelmes várt, amíg Buffy ismét figyelni tudott rá.

„A magzatvíz még nem folyt el, így a következő fájás után magzatburkot repesztek. Addig is, kérem, mondja meg nekem, hogy hogyan szeretné a vajúdás idejét eltölteni? Szívesebben sétálna, feküdne, vagy inkább ülne?”

„Ülni szeretnék. Ha lehet, akkor egy labdán szeretnék ülni.”

„Semmi akadálya. Egy nővér azonnal behozza a labdát. Kérem, szóljon, ha jön a következő fájás.”

Dr. Heid hátrább lépett és hagyta, hogy George és Buffy nyugodtan beszélgethessenek egymással. A háttérben a baba megnyugtató gyors és ütemes szívverése hallatszott, majd hirtelen Buffy jelezte, hogy újabb fájás jön.

„Rendben, vegyen mindig mély levegőt, rögtön túl van rajta” – bátorította az orvos Buffy-t. – „Nagyon jól csinálja, csak így tovább.”

Egy újabb mély levegővétel után jelezte Buffy, hogy már nem érez fájdalmat.

„Akkor most burkot repesztünk. Ez lehet, hogy egy kicsit fájdalmas lesz, de kérem, segítsen nekem. Próbáljon meg teljesen mozdulatlan maradni, és ha úgy érzi, hogy elfolyik a magzatvíz, akkor ne akarja azt meggátolni. Érti, hogy mit szeretnék Öntől kérni, Buffy?”

Buffy bólintott, majd erősen megszorította George kezét. Az orvos először megrepesztette a magzatburkot, majd lassan kitágította a magzatburkon ejtett rést, és közben többször megnyomta Buffy hasát, és ilyenkor nem csak Buffy szisszent fel, hanem George is, aki úgy érezte, mint ha Buffy a kezét törné.

Majd végre George meghallotta a megváltó szót, amikor Buffy felkelhetett és ráülhetett a labdára, így Buffy elengedte sajgó kezét, és szemügyre vehette megropogtatott, fájó ujjait. Buffy ráült a nagy labdára, majd várakozóan George-ra nézett, aki egy mély sóhaj kíséretében odalépett Buffy-hoz és másik – még épségben lévő – kezét nyújtotta oda Buffy-nak.

Dr. Heid teljesen háttérbevonult, nem akarta Buffy-t zavarni. Minden rendben zajlott és a szülés ezen szakaszában nem volt szükség rá, hagynia kellett, hogy minden menjen a maga útján. Mosolyogva szemlélte Buffy és George közötti beszélgetést, amikor Buffy-nak éppen nem voltak fájásai, de amikor egy újabb fájás jött, nem tudta eldönteni, hogy melyikkőjük számára volt fájdalmasabb.

Másfél óra elteltével Buffy úgy érezte, mintha egy – egy fájás közben nyomnia is kellene. Dr. Heid azonnal visszarendelte Buffy-t az ágyra, hogy újra megvizsgálhassa.

„Buffy, ha úgy érzi, hogy nyomnia kell, akkor tegye azt teljes erőből, de ha én arra kérem, hogy véletlenül se nyomjon, akkor kérem, ne tegye. Ez nagyon fontos lenne. De ahogy elnézem, pár perc múlva már a kezében tarthatja kisbabáját. Tehát, ha jön a következő fájás, akkor nyomjon, olyan erősen, ahogy csak tud.”