Ak�r a v�rcseppek

Esztynek, egy igazi Buffys slash.

- A bl�zod – suttogta d�bbenten Tara.

Willow tehetetlen�l n�zte, ahogy kedvese a f�ldre omlik. Mell� t�rdelt. �nmag�b�l kikelve, sikoltva k�rte az isteneket, hogy adjanak �j �letet Tar�nak. De �k csak kinevett�k. Willow-t ez mindenn�l d�h�sebb� tette ez. Elindult bossz�t �llni. Warrenen, ha m�r az isteneken nem tudott.

�k pedig csak tov�bb nevettek. T�l sokat k�rt ez�ttal a v�r�s boszork�ny… Aki m�g nem halott, nem kaphat �j �letet…

Tara k�rh�zban fek�dt. Eszm�letlen volt. Willow mellette �lt. Sz�ntelen�l gy�t�rte a lelkiismeret-furdal�s, �s ezt m�g fokozta, hogy kedvese �lma – lelke – igen nyugtalannak t�nt.

Kennedyt igaz�n nem �rdekelte, mit is tett Willow val�j�ban. L�tta ugyan, hogy a l�ny �rl�dik, s a h�zban is suttogtak ezt-azt sz�rny� tetteir�l, � m�gsem vetette meg �t.

Le�lt mell�. Eleinte csak �ltek sz�tlanul. Azt�n lassan besz�lgetni kezdtek… vagyis Willow mes�lt, Kennedy pedig hallgatott. Ijeszt� �rz�sek vibr�ltak k�zt�k, keringtek k�r�l�tt�k.

A kisvad�szt n�ha elrettentette a boszork�ny hevess�ge, a gyilkoss�g eml�ke, m�skor viszont �gy �rezte, v�gtelen�l szerelmes a boszork�nyba.

�s Willow? � is szerelmes volt. Tar�ba. �s Kennedybe is. B�r ezt m�g mag�nak sem ismerte volna be soha.

De minden �jabb titk�t kiadva �rezte, hogy lassan Tar�r�l is besz�lnie kell.

Nem volt m�s v�laszt�s. Mes�lt r�la. Olyan szenved�llyel, �t�l�ssel tette mindezt, hogy Kennedy k�v�ncsi lett arra a l�nyra. Nagyon, nagyon k�v�ncsi.

A l�ny az �gy mellett �lt. Fekete haja kiss� k�cosan l�gott az arca mell�. H�t persze. M�g rajta is l�tszott kicsit, hogy eg�sz id�ig futott. Nem volt sok ideje. Willow –val kellett tal�lkoznia este. De musz�j volt megn�znie Tar�t.

Most pedig megb�v�lten n�zte a csod�s n�i arcot, a sz�ke hajat, ami szinte k�rte, hogy valaki simogassa meg, t�rjon bele puha ujjaival.

A tejfeh�r, s�padt b�r szinte beleolvadt a h�sz�n �gynem�be. A v�rtelen ajkak m�g szebb�, id�tlenebb�, hal�lon t�liv� var�zsolt�k az arc�t.

Kennedy nem tudott betelni a l�tv�nnyal.

N�zte, n�zte az eszm�letlen�l fekv� l�nyt, akit m�g Willow sem tudott felkelteni, �s arra v�gyott, hogy – ak�r Csipker�zsika hercege – �letre cs�kolja �t.

Persze � Willow-t szerette. De a gondolat cs�b�t� volt. Ennek a Tara nev� l�nynak �lnie kell.

Kennedy lassan fel�llt. �nnep�lyesen a l�ny arca f�l� hajolt. Azt�n r�d�bbent, hogy ezt nem tudja megtenni. Egyszer�en nem � a herceg. Tal�n Willow seg�thet. Az � cs�kja mindent megoldhat. Kennedy elhat�rozta, hogy sz�l neki az �tlet�r�l, amint haza�rt.

M�r �pp indult volna, mikor kiv�g�dott az ajt�, �s berontott rajta Willow. Arca eltorzult, szemei – majdnem sz� szerint – vill�mokat sz�rtak. F�lrel�kte Kennedyt Tar�t�l. T�mad�an magasodott f�l�.

- Sz�val ez�rt, mi?! El akart�l cs�b�tani, hogy ne szeressem t�bb� Tar�t �s te elcs�b�thasd!

- Nem! T�ged szeretlek �s… - suttogta a kisvad�sz. Huszon-egyn�h�ny �ve alatt m�g sosem r�m�lt meg ennyire. A v�r�s boszork�ny ujjaib�l apr� k�k szikr�k sz�ktek el�, szemei eg�szen s�t�tek voltak, mintha nem is �lln�nak m�sb�l csup�n egy-egy hatalmas pupill�b�l.

„Egyetlen mozdulattal meg�lhet engem is” – csapott le Kennedyre a felismer�s. – „Els�p�rhet az �tj�b�l, vagy megny�zhat, ak�r azt a Warrent.”

- Nem szeretsz! �s �n sem szeretlek t�ged! Tar�t szeretem. �s ink�bb meg�llek, minthogy azt l�ssam, hogy udvarolsz neki! – kiab�lta Willow. Kennedy – b�r kor�bban nem igaz�n hitt semmilyen istens�gben, most – az�rt im�dkozott, hogy valaki hallja meg �ket – lehet�leg olyan valaki, akinek nagyobb var�zsereje van Will�n�l – �s j�jj�n be megn�zni, mi a baj. Ha pedig m�r itt van, megmenthetn� az � �let�t is.

- Willow… - suttogta k�ts�gbeesetten. Nem l�tott menek�l�si �tvonalat.

- Willow… - Hallatszott egy rekedts�g�ben is b�rsonyos hang. Kennedy meglepet�s�re nem t�le sz�rmazott, de m�g csak nem is Willow g�nyolta ki. Tara az �gy�ban �lt. Jobbj�t k�rlel�n Willow fel� ny�jtotta, szem�ben b�gyadts�g, �s n�mi ijedts�g �lt.

Kennedy �gy gondolta ugyan, hogy ez a megfelel� pillanat a menek�l�shez, de nem tudott mozdulni. Leny�g�zte Tara. �gy �bren m�g szebb volt, mint �lm�ban.

Willow megfordult �s Tara �gy�hoz rohant. Kennedyt ez kiz�kkentette az �br�ndoz�s�b�l. Felugrott a f�ldr�l, �s elszaladt.

Egy �r�val k�s�bb m�r a parkban �lt egy padon. M�g mindig reszketett.

H�rom nap m�lva t�rt haza. Mindenki �r�mmel fogadta, mindenki agg�dott �rte, lesz�m�tva persze Willow-t. � csak �lt a sarokban, �s nem sz�lt semmit. Tov�bb� �gy t�nt, hogy a t�bbieknek sem sz�lt semmit arr�l, ami a k�rh�zban t�rt�nt.

Kennedy r�gt�nz�tt egy dajkames�t a hirtelen felbukkan� t�voli rokonr�l, sajn�lkoz� arccal bocs�natot k�rt mindenkit�l, ami�rt sz� n�lk�l ment el, �s biztos�totta �ket, hogy szeret mindenkit.

Ezut�n el�js�golt�k neki, hogy Tara , „akir�l m�r annyit mes�ltek” mag�hoz t�rt, �s hogy mindenk�ppen meg kell �t l�togatnia. Elmotyogott egy „persze” -t, �s mire befejezte a szoba m�r teljesen �res volt. Willow sem volt sehol.

Kennedy halkan kopogtatott a k�rterem ajtaj�n.

- Szabad! – Kennedyt forr�s�g �nt�tte el a l�gy hang hallat�n. Ak�rha szerelemes volna. Pedig m�g csak egyszer l�tta Tar�t, akkor is csak n�h�ny percig volt �bren.

Nagyot s�hajtott �s bel�pett. A vir�got �s a csokit, amit hozott, letette az asztalk�ra Tara mell�. N�h�nyszor torkot k�sz�r�lt, azt�n elmosolyodott �s megsz�lalt.

- Iz�…

- Szia. Tara vagyok.

- Tudom… tudom, �n m�r voltam itt, tudod, mikor… sz�val Kennedy vagyok.

- Kennedy… - suttogta Tara. P�r m�sodpercig elmereng�n b�mult a leveg�be. – �lmodtam r�lad. N�h�nyszor.

- Ez… igaz�n kedves… m�rmint, hogy ennyire megragadtam az eml�keidben.. azalatt a p�r perc alatt…

- Nem… nem… m�g akkor, mikor nem voltam magamn�l… mi�rt j�tt�l el hozz�m? – Kennedy �rezte, hogy elv�r�s�dik. Annyira zavarba hozta az ut�bbi p�r mondat. Mit lehet erre felelni?

- �n csak… a csokit hoztam… �s a vir�got… - motyogta.

- Sajn�lom, hogy Willow �gy r�d t�madt a m�ltkor. Nem szabad haragudnod r�. Nem tudja, mit tesz…

- �s ne is f�ljek t�le, mert � nem ilyen, igaz? – csattant fel Kennedy.

- Igen, ill� volna ezt is mondanom. De nem tudom. Te is tudod, hogy mit tett Warrennel, hogy mit akart tenni a vil�ggal, hogy mit tett veled… - Tara hosszasan n�zett sz�tlanul l�togat�ja szem�be. – M�r �n is f�lek t�le.

- H�t most nem kell. Egy hete m�r nem csin�l m�st, csak �l a sarokban, �s ha valaki k�zel megy hozz�, akkor elszalad.

- H�t, biztosan kiborult. Szak�tottunk… De t�ged becs�llek, ami�rt k�rt is tehett�l volna benne, de nem tetted, ink�bb elszaladt�l.

- Iz�… Mindig elszaladok, ha nem l�tom el�re a k�vetkezm�nyeket, vagy f�lek t�l�k.

- Most tudod, mi fog t�rt�nni? Mi lesz annak a k�vetkezm�nye, hogy itt vagy?

- H�t… ha m�g sok�ig itt maradok, akkor v�glegesen bel�dszeretek. Ha pedig nem… akkor… akkor… akkor…

Kennedy megp�rd�lt a tengelye k�r�l, egyetlen ugr�ssal �tszelte az ajt� �s k�zte l�v� t�vols�got, �s elszaladt…

Kennedy le�lt Willow mell�.

- Most nem vonulsz el, vagy csak nem t�nt m�g fel, hogy le�ltem mell�d?

- Felt�nt. Mi�rt nem mondtad el nekik, hogy megt�madtalak a k�rh�zban?

- Mi�rt kellene tudniuk? Te nem vagy rossz. �s most a v�gs� csat�ban is seg�teni fogsz. Mit sz�m�t, hogy n�ha elvesz�ted a fejed? N�zd… Willow… �n nem akartam elszeretni t�led Tar�t. B�rmennyire �gy is t�nik, �n nem akartam akkor semmit t�le. �s t�nyleg szerettelek.

- Tudom.

- Ha b�rmikor elj�nn�l hozz�nk ezut�n… ha b�rmikor…

- Nem kell f�lned, Ken. Nem fogok felt�nni n�latok an�lk�l, hogy el�tte ne telefon�ln�k. – Mosolyodott el g�nyosan Willow.

- �n nem ezt akartam mondani!

- Hanem mit? Hogy b�rmikor gyere csak nyugodtan hozz�nk, te szerencs�tlen kikosarazott idi�ta? Vagy, hogy b�rmikor j�hetsz, kegyeskedem megengedni, hogy megl�togasd, a n�t, aki m�g most is az �letedet jelenti, �s aki�rt elpuszt�tottad volna az eg�sz vil�got?!

- Nem! Megv�ltozt�l, Willow. M�r nem az vagy, akit valaha szerettem.

- Az�ta elvetted t�lem. Igen, te volt�l! F�lt�kenny� tett�l! Direkt! Tudtad, hogy fel fog �bredni! Azt akartad, hogy �gy l�sson engem, �s megijedjen t�lem!

- H�t te meg�r�lt�l!

- Igen, meg�r�ltem! �r�lt gyilkos vagy! T�md csak ezzel a fej�t! – Ijeszt� f�nyek csillogtak a szem�ben. Kennedy felkelt.

- Ezt nem �n okoztam n�lad, Willow, hanem te magad. M�r akkor ez volt�l, mikor Warrent meg�lted. �s �gy t�nik, semmi sem tud ezen v�ltoztatni, csak…

- Csak a hal�l! – Nevetett fel a boszork�ny k�jesen ny�jt�zkodva. Kennedy d�bbenten b�mult r� n�h�ny percig. Csak azut�n sz�lalt meg.

- H�t, akkor d�ntened kell, hogy v�ltoztatsz-e ezen, vagy nem. Sok sikert a harchoz, Willow!

Tara l�gyan simogatta bar�tn�je fej�t. Kennedy kinyitotta a szem�t �s halkan dorombolva a bar�tn�j�re mosolygott. A sz�ke l�ny azonban csak komoly arccal n�zett a v�gtelenbe.

- Valami baj van, kedvesem? – �lt f�l Kennedy.

- Semmi… semmi… m�r t�bb mint egy �ve, hogy Sunnydale elpusztult…

- Willow-ra gondolsz, igaz?

- Nem… De igen, r�. Nagyon szerettem �t… �s �gy megv�ltozott, mikor azt hitte, hogy meghaltam… Szerinted most m�r boldog?

- Nem tudom. Biztosan.

- Szerinted hal�la ut�n… sz�val �jra a r�gi lett? Olyan, mint akkor?

- H�t… persze…

- Szerinted helyes, hogy elj�tt�nk Buffy�kt�l? Hogy ilyen messze j�tt�nk. Eur�p�ba…

- B�rmikor el�rnek minket, ha akarnak, tudod j�l. Mindkett�nknek sz�ks�ge van a felejt�sre. Nem tehett�nk m�st.

- Szeretlek, Ken. Jobban, mint b�rki m�st…

- Jobban, mint… - Kennedy elv�r�s�d�tt, �s elhallgatott.

- Mint Willow-t?

- Ne haragudj, tapintatlan voltam… - Felpattant �s l�pett n�h�nyat.

- El ne szaladj! Igen. Jobban szeretlek, mint ahogy Willow-t szerettem.

- Jaj, Tara… - A sz�ke l�ny fel�llt �s �t�lelte �t.

- Szeretlek, Ken. Nagyon szeretlek. �r�kk�n �r�kk�…

- Jaj, Tara…

- K�rlek, Kennedy! A bl�zod!

- Mi… mi van a bl�zommal?

A felkel� nap f�nye v�r�s f�nnyel vonta be a h�zat. Elj�tszott a h�feh�r �gynem�n, v�gigsim�totta a meztelen, �lelkez� n�i testeket, �rny�kot vont a szoba fal�ra.

�s apr�, v�r�s foltokat var�zsolt a f�ld�n fekv� halv�nyk�k bl�zra. Apr� v�r�s foltokat, ak�r a v�rcseppek.