M�r egy�ltal�n nem rem�nykedett abban, hogy a s�t�t, hideg cell�j�t a k�zelj�v�ben elhagyhatja, amikor a cellaajt� hirtelen kiny�lt a h�ta m�g�tt. L�tta, hogy �rei k�zelednek fel�je, majd k�zvetlen�l mellette meg�llnak. �rezte, hogy egyik�j�k leveszi a nyak�rv�t, majd a sz�jpeck�t laz�tott�k meg, �s v�gre megszabadulhatott t�le, mik�zben a m�sik �r Spike b�kly�it vette le a l�b�r�l �s a kez�r�l. Amikor Spike �rezte, hogy v�gtagjai kiszabadultak, megpr�b�lt megmozdulni, de elg�mberedett test�t megmozd�tani sem tudta.

„Maradj veszteg, ne mozogj” – hallotta Spike az utas�t�st. – „Azonnal seg�t�nk neked, ami nagy val�sz�n�s�ggel f�jni fog, de egy hangot sem akarunk t�led hallani, k�l�nben a sz�jpecek visszaker�l a hely�re. Meg�rtetted?”

„Igen” – v�laszolta Spike rekedt hangon.

„Na, akkor rajta!”

Spike �rezte, ahogy az �r�k karj�n�l fogva megragadj�k �s felemelik, azt�n csak a f�jdalmat. �sszeszor�totta a fogait, hogy a f�jdalmat kontrol�lni tudja, de nem sok sikerrel. N�h�ny perc eltelt�vel Spike m�r egy�ltal�n nem �rezte a v�gtagjait, nem tudta, hogy mozognak-e a l�bai, vagy az �r�k cipelik. Hirtelen egy �gyat �rzett maga alatt, �s amikor k�rbepillantott a r�gi cell�j�ban tal�lta mag�t. Az �r�k azonnal kez�re tett�k a falhoz r�gz�tett bilincseket �s kimentek.

Az �r�k t�voz�sa ut�n Spike cell�j�ban Dr. Heid jelent meg egy fecskend�vel a kez�ben.

„Minek?” – ny�gte Spike.

„Seg�t neked, hogy kipihenhesd magadat” – adta be az orvos Spike-nak az altat�t.

Az �lland� zsibbad�st�l Spike egy�ltal�n nem �rezte a sz�r�st, csak az altat� j�t�kony hat�s�t.

*****

Amikor Spike m�snap reggel fel�bredt, m�g mindig f�radtnak �s gyeng�nek �rezte mag�t.

„Ahogy l�tom, m�r sokkal jobban �rzed magad” – hallotta meg Spike Carol hangj�t.

„M�g nem tudom. Meg l�tom, ha siker�l fel�ln�m…” – ny�gte Spike.

„Hoztam neked reggelit. �hes lehetsz.”

„Hogy mit nem mond?!”

„Spike!”

„Eln�z�st. Mi�rt engedett el?”

„Nina mag�ra v�llalta a b�ntet�sedet.”

„Hogy mit csin�lt?” – ord�totta el mag�t Spike �s felh�borod�s�ban fel akart ugrani … kev�s sikerrel. – „Hol van Nina? Azonnal l�tni akarom, besz�lni akarok vele!”

 „Mintha m�r hallottam volna ezt valahol. De hol? Igen, meg van. A l�nyod haszn�lta szinte ugyanezeket a szavakat, amikor sz�mon k�rte rajtam, hogy hol vagy.”

„Mit csin�lt m�r megint?”

„Berontott az irod�mba, ordib�lt velem �s t�ged k�vetelt.”

„Oh, Istenem. Mi�rt nem tudn� egyszer befogni a sz�j�t?”

„Azt hiszem legink�bb az�rt, mert r�d szeretne hasonl�tani.”

„�s most hol van Nina? Mi lett az � b�ntet�se?”

„Ezt k�rdezd meg t�le, �gy 10 perc m�lva itt lesz n�lad” – mondta Carol, mikor az �r�j�ra pillantott. – „De addig is j� lenne, ha v�gre enn�l valamit.”

„De m�gis mit mondott neki” – k�rdezte Spike, mik�zben elvette a fel�je ny�jtott nagy b�gre v�rt.

„B�ntet�sk�nt George-nak kell seg�tenie…” – kezdte volna Carol.

„Micsoda? Nem! Azt m�r nem! � olyan…, � olyan…”

„Most fejezd be” – csattant fel Carol. – „Nem akarom ezt m�g egyszer v�gighallgatni.”

„Nina?” – k�rdezte Spike mosolyogva.

„Pontosan. Teh�t besz�lj vele. �s m�g valami, George ma d�lut�n megl�togat.”

„�s ha �n nem akarom �t l�tni” – tiltakozott Spike.

„Dehogyis nem. L�tni fogod �t, s�t civiliz�lt emberek m�dj�ra m�g besz�lgetni is fogtok egym�ssal.”

„De �n m�r nem vagyok ember.”

„Akkor mint egy civiliz�lt v�mp�r.”

„M�g sohasem l�ttam civiliz�lt v�mp�rt” – d�nny�gte Spike.

„Akkor legy�t te az els�!” – ki�ltott fel Carol t�relmetlen�l. – „Este m�g ben�zek, hogy l�ssam, hogy meg �lt�tek-e egym�st, vagy nem” – k�z�lte Carol �s kiment.